Yukino meséi/Befejezett/

Az ajandék....

Ezt is megértem.Kapitány lettem.Még mindig a Lélekpalotában vagyunk.Edzünk.A 0.osztag tagjai szerint szükségünk van rá mert szerintük még mindig kifforratlan az erőnk.Beszélgettünk Hiyoshube Ichibei-el.Érdekes fazon.Amióta Kriszti és Dóra haza mentek a ceremónia után sokat gondolkodtam,főleg azon ami az ő világukban történt.Egy kicsit sajnálom hogy nem lehetnek itt velünk.Jól jönne néha egy jótáncs vagy egy biztató mosoly.A cermóniát peldául nem tudtam volna végig csinálni ha Kriszti nincs ott.Azzal a tudattal,hogy Aizen lánya vagyok nem volt épp baráti a fogadtatás.Legszivesebben elmenekültem volna.Mindegy... mostmár meg kell felenem a rangomnak.Sok munka szakadt a nyakamba.Hikarinak szint úgy.Valójában egy kisebb hadsereg tatozik a felügyeletem alá.A teljes királyi testőrség.Az öt 0.osztagos a palota őrség s nekik is van egy-egy osztag az irányitásuk alatt.Még nekem is jelentenem kell feléjük.Azért nem olyan gáz.Szerencsére elég lazák és sokat segitenek meg tanítanak.Az edzések nagyon kemények de meg kell mutatnunk hogy mire vagyunk képesek hogy az osztagunk tagjai is megbizzanak bennünk.Edzés után meg elvánszorgunk(szó szerint) a Kirin palotába hogy Tenjiru-sensei vizében regenerálódjunk.Általában ki is szokott röhögni minket.De Hikifune-san nagyon kedves és mindig teletöm minket a finomsagaival.Grimmjow nagyon hiányzik és Kagee is.Nem tudom szegény kölyökkel mi lehet.Nekem még kölyök...valszeg az is marad.Urahara azt mondta ne aggódjak.Sokat edzenek nagyokat alszanak stb.Nem sokára elfoglalja majd Hueco Mundo trónját.Ichigo-sama azt mondta talán rábiza a pokol irányítását is csak elöbb szeretne megbizonyosodni arról hogy nem lesz rá rossz hatással a pokol levegője.Mert hogy Akumának született.Ma vissza megyünk.Már nagyon izgulok.Hiyosube -sensei szerint készen állunk.Épp most nyitják meg a chokkaimont.Nem tudom milyen lesz legutóbb egy babával tértem vissza.

-Na itt vagyunk....
-Ne légy már ilyen ideges Yukino!-mondja Hikari
-Kösz!Egy hónapja nem...-mondanám de rengéseket érzek a lábam alatt s ez belém folytja a szót.Összenézünk Hikarival őt is meglepte.Urahara nyit ajtót.
-Üdv Hitogake Kapitány,Sonoi Hadnagy!Rég találkoztunk!-mondja vidáman egy széles mosolyal.
-Üdv Urahara-san!-köszönünk egyszerre majd Hikari egy gyors mozdulattal kikapja a kezéből a legyezőjét és fejbe vágja vele.
-Áuch....-dörgöli meg a sajgó területet-ezt miért kaptam?-kérdi csodálkozva
-A nevem Hikari és nem Sonoi hadnagy!-mondja rosszalóan aztán visszaadja neki a legyezőt és bevonul.Mintha kicserélték volna.Sokat komolyodott.
-Ne aggódjon én nem fogom megütni!-mondom mosolyogva mikor elvonulok mellette.Fejére teszem kezem és már semmi baja.
-Jobb már?-kérdem.
-Látom sokat fejlődtek Yukino-san!-mondja kicsit szórakozottan.
-Meg is szenvedtünk érte!Mondja....mik ezek a rengések?
-Oh az?Grimmjow-san és Kagee-san edzenek oda lenn.
-Hah....valahogy sejtettem.
-Szólok neki hogy megjöttek!
-Had legyen inkább meglepetés!-mondom és leugrom a pincébe aminek az ajtaját épp most nyitotta fel.
Azóta már újra építette az edzőtermét.Kék robbanásokát és porfelhőt látok a távolban.Nem tudom hogy csinálta de ez a terület hatalmas.
Hikarival összenézünk aztán oda repülünk.A szárnyaink egy pillanat alatt tünnek fel s repitenek oda.De nem megyünk túl közel.Egy közeli sziklán állapodunk meg s onnan figyeljük őket.
-Mint két vadállat.-tesz csipős megjegyzést Hikari
-Ami azt illeti Bestiák,nincs min csodálkozni!
De ha jobban megfigyeli őket az ember a mozdulataikban van rendszer.Bár nagyon gyorsak ezért nehéz megfigyelni.Pantera harcmodora olyan mintha több harcművészeti stílus egyvelege lenne.
Kageeval viszont nem bír.
-Úgy látom Kagee is sokat fejlődött.-mondom halkan.
Abban a pillanatban meghallja és már a nyakamban is van röptében.Ami azt jelenti hogy végig csúszom vagy ...nem is tudom hány métert a sziklás talajon.
-Anya!...
-Szia Kagee!-mondom nevetve.
-Jol vagy Yukino?-nyújt kezet egy Pantera.
-Hát...asszem egy centiméternyi bőr sem maradt épen a hátamon...de jól vagyok.
Felállok és leporolom magam.A vicc az egészben hogy úgy üdvözöl mintha csak távoli ismerősök lennénk.Köszi....
Hikari látja is rajtam hogy valami nem stim és egy mozdulattal megállitja a Kékséget.
-Mi a....?-kérdi csodálkozva
-Nem gondolod,hogy mondanod kellene valamit Yukinonak így egy hónap után?
-Hagyd ...megértettem...-mondom és sarkon fordulok.Nem elég hogy a ceremónián porig rombolták az önbecsülésem...
-Most kinyírlak Kékalma!-sziszegi Hikari dühösen.
-Törődj a saját dolgoddal...-morog a Kékség.
Erre Hikari ökölbe szoritja a kezét s a Kékség felbődül s összerogy.Sajna nem bírom ki és visszaugrom shunpoval s leállítom Hikarit mielött végezne vele.
Kagee felrepül vele a boltba s lefekteti egy futonra.Én vele maradok s igyekszem rendbehozni amit Hikari összezúzott.
-Miért kellett így elbánnod vele?-kérdem aggódva.
-Meddig akarod még eltűrni hogy folyamatosan összetöri a szíved?
-Igazad van....ezt most kell befejezni...-sóhajtom.
Mikor rendbeszedtem úgy döntök kiszelőztetem a fejem szóval körül nézek Karakura városban.A folyó parton meglátom Ichigo-samat és a hugait.Nem zavarom meg őket.Tudom mi az oka annak hogy ott vannak.Tovább keresgélek.A Yumizava parkban telepszem le egy fa tövében.Lehunyom szemem s belső világomban ébredek.A pagoda elött.
-Tüntesd el ezt innen!-mondom Tonbonak
-De Felség ez az erőd szimbóluma!
-Nem érdekel.....látni sem bírom!És miért ez az egyetle sziget van csak a világomban?Hol a vízesés és hol a Csesresznyefa?-kérdem ingerülten.
-Yukino minden rendben?-kérdi Aizen-Zaklatott vagy!
-Minek kérdezed meg ha úgy is tudod?- mondom remegő hangon.
-Kedvesem dühös vagy le kellene nyugodnod !
-Most inkább hagyj magamban szenvedni!
Elrugaszkodom s kitárom szárnyaim.Elrepülök a pagoda szigetéről a végtelen felhők közé.Egy idő után megállapodom egy szigeten ami eddig nem volt ott.A sziget kietlen.Csak sziklák boritják de van rajta valami.Furcsa formája van.Mint egy alvó sárkány.
-Mi ez itt Tonbo?-kérdem s letörlöm könnyeim.A korábbi keserüséget felváltotta a kíváncsiság.
-Ez itt Inazuma!-válaszolja.
-Ez meg hogy lehet?Miért van kővéválva?
-Azt nem tudom.Akkor történt mikor átadta az erejét.
-De amikor megidézem akkor...
-Az akit Inazumaként megidézel az én vagyok.
-És hol van a többi sziget?
-Egyesültek a szigetek mikor megjelent a pagoda.A vizesés és a cseresznyefa is ott vannak azon a szigeten.
-De akkor én miért nem látom egyiket sem?
-Mert nem akarod.Mindhez olyan emlékek fűznek melyeket el akarsz felejteni.El akarod zárni a szíved.
-Persze hogy el akarom zárni a szívem!Elegem van már ebből a macska egér játékból!Egyszer eltaszít máskor meg magába bolondit!Ez igy nem mehet tovább!Különben is én vissza kell menjek a lélekpalotába! Ichigo-sama mellett kell lennem.!Ő pedig...
-Nem mehetek oda veled!-hallom meg rekettes hangját a hátam mögül.
Megpördülök s épphogy el nem vágodom.
-Mit keresel itt?-kérdem töle csodálkozva.
-Téged! Mindig ide bujsz el...-válaszolja s végig fesüli ujjaival kél bozontját.
-Megtaláltál...most már el is mehetsz!
-Komolyan ezt akarod?-kérdi és erős karját körém fonja.
-Miért csinálod ezt?
-Mit?
-Tudod te jól!Egyszer ellöksz máskor meg magadhoz vonsz.Én meg nem tudom elszakitani a köteléket ami köztünk van!Én nem bírom ezt tovább!-mondom keserűen s könnyeim már megállithatalanul peregnek.
-Mert...nem mehetek veled oda!Azt hittem ha rideg leszek veled te majd nem akarsz többé velem lenni!A hugod majdnem megölt de te nem hagytál ott.Pedig talán jobb lett volna.....
-Menj el...-suttogom.
-Hogy olyan lehes mint Aizen?
-Igen...
-Azt nem engedem!
-Neked ebbe nincs jogod belszólni!
Próbálnék szabadulni de nem bírok.Minél jobban próbálkozom annál szorosabban ölel.Fejét vállamra hajtja és vár míg lenyugszom s már nem vergődöm.
-Lenyugodtál végre?
-Eresz már el...
Elenged de csak annyira mig megfordulok és pofon vágom.Abban a pillanatban elkapja kezem s kirugja alólam a lábam én meg Inazuma szárnyai alá esem.Nem birok mozdulni.Kezem a fejem fölé fesziti s szorosan fogja csulóimat.Nem szól csak néz rám azokkal a nagy kék szemeivel.Vadul csap le ajkaimra.Nekem meg esélyem sincs tiltakozni.Elengedi kezem s lejebb siklik keze végig simítva karjaimat s végül már derekamat húzza magához.
Puha ajkai lejebb vándorolnak. Nyakamra s kulcscsontomra lehel apró csokokat.Aztán megáll s homlokát melleimre hajtva szuszog.Vissza akarja fogni vágyait.Én is erre igyekszem magam rávenni.
-Nem csinálhatjuk ezt tovább....bármennyire is vágyom rád el kell engedjelek!
-Akkor miért jöttél utánam?
-Nem akartam hogy hülyeséget csinálj!
- Nem csinálok hülyeséget csak mert vége egy kapcsolatnak!-mondom halkan.
Ekkor valami történik.Az egész sziget megremeg.Inazuma pedig megmozdul mellettem.Mindketten nagy szemekkel s tátott szájjal figyeljük ahogyan feláll s lerázza magáról a szikla darabokat.Persze mind ránk záporoznak.Grimmjow fölém hajolva igyekszik testével védeni a lehulló szikladaraboktól.
Kitárja hatalmas szárnyait ami ugyan fekete de pikkelyein aranylón fut végig a fény.Hangja vízhangzik a fejemben.
-Bolondok vagytok!
-Mi?
-Mi az Yukino?-kérdi a Kékség
-Beszél hozzám...-mondom halkan s elképedve.
Szemei szinte megbabonáznak.Ahogy fölém hajol s tekintetünk találkozik.
Grimmjow felhúz a földröl s maga mögé terel úgy probál védeni.Nem mintha volna esélye egy sárkánnyal szeben.Érzem Grimmjowban a feszültséget.Izmai megfeszülnek s keze ökölbe szorul.
-Nem kell félned tőlem Grimmjow Jeagerjaqves!-hallom ismét Inazuma hangját.
-Honnan ismersz?-kérdi a Kékség
-Jól ismerlek!Századokkal ezelött már találkoztunk.-válaszolja Inazuma.
-Nem emlékszem hogy valaha is találkoztam volna egy bazi nagy fekete sárkánnyal!
-Értem...tehát nem emlékszel!
-Mire kellene emlékeznem?-kérdi
- Hitogake Ayame -ra és Shirokora a Lélek Királyra!
Na most mindkettönknek kikerekedik a szeme.Azt tudtam hogy Inazuma anyám zanpakutouja volt és azt is hogy Shiroko leszármazottja vagyok de nem igazán értem mi köze van Grimmjownak hozzájuk.Inazuma oly közel hajol hogy betölti a látóterünk hatalmas pofája s aranylón szikrázó szemei.Az én szívem már konkrétan kiugrik a helyéről.Karma Grimmjow mellkasához ér és a Kékség felragyog.Ahogy nyakamban a hópehely medál is.A következő pillanatban a Yumizawa parkban fekszem a fa alatt ahol korábban leültem gondolkodni.Grimmjow rajtam fekszik.Lassan magához tér ő is.
-Mi volt ez?-kérdi kábán
-Fogalmam sincs...-válaszolom erőtlenül.
-Na megvagytok végre!-hajol fölém Ichigo -sama és Hikari.
-Mi történt veletek?Csak nem megint...?-kérdi Hikari
-NEM!!!!-vágjuk rá egyszerre.
-Szóval igen!-mondja egy huncut vigyorral.
-Nem tudom mi olyan vicces!Semmi olyan nem történt amire te gondolsz!-mondom miközben szédelegve feltápászkodom-Inazuma csinált valamit és gyakorlatilag kihajított a belső világomból!
Grimmjow is meglehetősen szédelegve tápászkodik fel.Ichigo-sama karon fogja hogy felhúzza s elkerekedik a szeme.
-Mi van?-kérdi a Kékség
-Te....valami...ez nem lehet!
-Nem értelek Kurosaki!Ne makogj itt nekem!-mondja gorombán a Kékség.
-Az Ouken ....te is ...rendelkezel vele!
-Mi van?Mi az az Ouken?
- A lélek palotába csak az léphet be aki engedélyt kap rá vagy rendelkezik vele!
-Még mindíg nem értem mit makogsz!

Asszem tanyér méretűre nőhetett a szemem mostanra ahogy ráeszmélek hogy miről is beszél.Hogy mit is tett Inazuma.

-Grimmjow...Inazuma...-motyogom
-Mi van vele?Az a dög majdnem megölt!
-Nem ő felruházott téged az Oukennel!
-Az biztos!Tisztán érezni lehet!-mondja Hikari.
-Nekem annak idején azt mondta Hiyosube Ichibei hogy az Ouken benne van a csontjaikban,a bőrükben a szöveteikben!Ez teszi lehetővé hogy bármikor ki és be léphesenek a Lélekpalotából.-mondja Ichigo-sama elképedve-De ezt csak a Lélek Király adomanyozhatja oda!
-Vagyis te!-mondja Grimmjow
Ichigo-sama megrázza a fejét tiltakozás képpen.
-Erre én még nem vagyok képes!
-Akkor hogyan történhetett meg?-kérdi Hikari
-Inazuma csinálta...-mondom magam elé meredve.-Lehetővé tette hogy beléphes ...a lélekpalotába!