Yukino meséi/Befejezett/

Egy karnyújtásnyira...

Miután Grimmjow Hueco Mundoba ment hogy lezárja a gargantát s rendet tegyen a Menosok és Adjuhasok közt engem visszarendeltek a Lelkek Világába jelentést tenni.Elég sokminden történt az elmúlt években.Igen...már három éve történt hogy Aizen annyi galibát okozott .Szóval most csak felügyelettel dolgozhatom mint helyettes Shinigami,ami azt jelenti hogy folyton van valaki a nyakamon.Hikarit is figyelik,de mivel ő a tanulmányaival van elfoglalva Tokioban azóta nem hagyta el a gigait.Urahara szerint nem fog teljesen emberré válni már csak a lidérc énje miatt sem.Ichigo-sama szerint ezt időnként eljátszák a magunkfajtával mivel csak igy bíznak meg bennünk.Ő rá Rukia és Renji figyelt meg a jelvénnyel is figyelték.Kazui már 3 éves.Édes kis kölyök de már most egy bajkeverő.Amikor épp nem Uraharánál húzzom az igát vagy épp nem egy lidércet kell levadásznom akkor náluk vagyok.Újabban nem bírom az egyedül létet,pedig régen mindig jól el zombultam magamban.Dehát azóta lett egy hugom s beleszerettem egy Arrancarba akivel nem mellesleg ki nem állhatták egymást.Mostanában viszont újra felcsillant a remény hogy talán nem maradok vén lány.Áthelyeztek pár Shinigamit Karakurába s van köztük egy helyes srác aki nagyon érdeklődik irántam.Persze tudom csak én látom 25 éves srácnak valójában asszem vagy 100 évvel idősebb nálam.De ha azt nézük én meg Aizen lányaként örülhetek,hogy egyáltalán valaki szóba áll velem.Had ne mondjam milyen fogadtatásban volt részem azok után ami történt.Épp csak bilincseket nem kaptam amikor Seireiteibe mentem.De minden felé 4 fegyveres Shinigami kísért.Szóval elég gáz volt.Ma találkozóra hívott és elmentünk megnézni egy új filmet.Asszem a Bosszuálloķ legújabb része volt de annyira nem is figyeltem.Egyfolytában egy különös
érzés kerülgetett.Nem tudtam mire vélni de mintha valaki figyelne.Na mindegy.... Iwasaki -kun nagyon élvezte a filmet.Persze hisz náluk nincs ilyen.Aztán vacsora a plázában,végül óriás kerék.Na igen...deja vu!
-Hitogake-san?
-Tessék Iwasaki-kun.
-Nem tetszett a film?
-De csak...én már láttam!-persze nem de ezt neki nem kell tudnia-Viszont kérlek szólits nyugodtam Yukinonak.Senki sem szólit a vezeték nevemen.
-Értem...akkor te is szólits Todonak.
-Rendben...
Összemosolyogtunk aztán megfogta állam s magához húzott.Mire észbe kaptam már megcsókolt.
-Huh?-nézek nagy csodálkozva.Ő is.
-Sajnálom....nem tudom mi ütött belém!
-Semmi baj...ne szabadkozz.Jól esett!-három éve nem csókolt meg senki.Persze Grimmjowhoz képest ő nagyon lightos.Na végűl leért a kabin,s haza kísért.Azért az ajtóban megint rám nyomult. De már megint ez az erzés!Megcsörren a mobilom.
-Mosi-mosi...i..igen...máris megyek Urahara-san!
-Menjünk!Biztos fontos!-mondja .Kézen fog s elindulunk Uraharahoz.Az meg a legyezője mögül mered ránk nagy szemmekkel.Ichigo-sama lép ki mögötte az ajtón.
-Ichigo-sama!-kiáltom s már a nyakábam is vagyok.Ez kissé meglepte Todot mivel ő majdnem földig hajolt elötte.Ichigo -sama meg csak legyintget hogy hagyja már abba.Nem szereti az efféle formalitásokat.-Mikor jöttél vissza?
-Csak nem rég.Orihime mondta hogy randid van és nem akartalak zavarni.Amúgy sem volt barátod mostanában gondoltam hagylak lazulni.
Elpirulok.Bemegyünk a társalgóba de Ichigo -sama még vet egy pillantást az utca felé.
-Hogy megy mostanában a Shinigami munka?-kérdi.Mintha nem tudná!
-Öhm...jól...csak hát kissé feszélyez ez a sok megfigyelés.
-Sajnálom...de nincs mit tenni.-mondja és belekortyol a teába.
Iwasaki-kun...Todo meg feszeng.Persze...elég híres ember volna a poziciója nélkül is.
-Hikarival beszéltél mostanában?
-Igen!Jól halad a tanulmányaival.Már kapott egy állásajanlatot valami nagy nevű cégnél.Egyenlőre csak gyakornok de ha meg lesz a diplomája lehet véglegesítik.
-Értem...akkor jól mennek a dolgai.És a tiéd is ennek örülök.Bár azt hittem mostanra már itt hagytad ezt a vén kéjencet.-mondja egy huncut vigyorral.
-Ne mondj ilyet Kurosaki -san!-nyafogja-Mi lenne velem Yukino-san nélkül.
-Holnap gyere el hozzánk vacsorára.Lesz egy kis meglepetésem a számodra.Biztosan örülni fogsz neki.-mondja .
-Uhm...rendben..ott leszek.7 órára?-kérdem.
Rábólint.
Felállok és elköszönünk.Haza indulok.
Folyamatosan ez az érzes rohadt idegesítő. Todo meg folyamatosan kérdezget.Sose fogy ki a kérdésekből.
-Ez most tenyleg megtörtént?
-Mi?
-Hát...ő...ő...Kurosaki Ichigo!Vele teaztunk!
-Igen...
-Te meg a nyakába ugrottál!Ilyen közeli viszonyban vagytok?
-Igen...mint látod!
-Elképesztő!
Az ajtóban veszem csak észre amikor a kulcsomat illeszteném a zárba."Világit.A karkötőm ....világít!Három éve nem világított.Lehetetlen..!"
Elköszönök Todotól és becsukom az ajtót.Neki dőlve nézem a karkötöm."Lehetetlen...."Beleturok a hajamba majd megrázom a fejem és a fürdő fele veszem az irányt.A forró fürdő után lefekszem. A plafont bámúlva igyekszem összekaparni a gondolataimat.Másnap Urahara boltjába indulok egy kiadós reggeli után.Közben az sms-eket olvasgatom.Iwasaki Todo egy rakat sms-t küldött.Kezdek félni töle.Ki küld 20 sms-t csak hogy elmondja hogy szeret?Különben meg csak egyszer randiztunk.Oda érek s belépek.Tessai már javában pakol.
-Jó reggelt Tessai-san!A főnök?
-Nincs most itthon.A Lelkek Világába ment Yoruichi -sannal.
-Értem...hagyott nekem üzit vagy...?
-Azt mondta egyenlőre csak ki kell takaritani és a raktárt kell rendberakni.A többit önre bízta.
-Hah...rendben...
Neki kezdek a munkának .És már megint!Érzem,hogy valaki figyel.Körül nézek,de semmi.A ház körül is körbenéztem meg a tetőre is felnéztem.Mikor visszafordulnék hogy bemenjek Todoval találom szembe magam.Kb instant szívroham.
-Hi!...Todo-kun a frászt hoztad rám!
-Bocsánat!Csak látni akartalak...
-Hah...láttál...most vissza kell menn dolgozni!
-Valami baj van?Tegnap nem voltál ilyen rideg!
-Sajnálom...
-Történt valami?
-Nem...semmi..csak rosszúl aludtam.
Míg beszélünk kedvesen magához von s átölel.Jól esik az ölelése de össze is zavar.Eltolom magamtól.
-Mennem kell dolgozni.-mondom.
Todo a kezemet fogja épp csak ujjai hegyével.-Este találkozunk?-kérdi
-Nem...sajnálom.Vacsora meghívásom van.Tudod!
-Kurosaki Ichigo -dono?
-Igen... te is jönni akarsz velem?
-Nem.Tegnap is feszélyezett a jelenléte.
Összeráncolom szemöldököm.
"Feszélyezi?Ichigo-sama!?Még ha Kuchiki Kapitányról lenne szó..."
-A...karkötőd...világít!
-Hogyan...?
-Mindig ezt csinálja?Már tegnap is láttam...
-Öhm...nem tudom...biztos csak fluoreszkál!-válaszolom egy kínos vigyorral.
-Fényes nappal?-néz rám mintha csak egy hülyével beszélne.
-Izé...dolgoznom kell.Majd találkozunk!Szia!
Beugrom a boltba és villám gyorsan eltűnök."Húúúh!Ez most szuper ciki volt!De tényleg érdekesen viselkedik a karkötőm!"Délután ötig a raktárt pakolászom,mikor Urahara hangját meghallom.
-Yukino-san!Miért van még itt?El fog késni a vacsoráról!
-Urahara-san még sok időm van.
-Menjen csak!Én majd befejezem.-mondja derüsen s a legyezőjével a polc felé mutat.
-Köszönöm Urahara -san!-mondom s már ott sem vagyok.Haza felé baktatok a kabátomba burkolózva. Egyre hidegebb az idő.Lassan havazni fog.Mikor haza érek rendbe szedem magam,s irány a Kurosaki Klinika.Út közben megjelent egy lidérc.Todo -kun meg levágta ahogy az egy Shinigamitól elvárható.Aztán hozzám fordul s nyom egy csókot az arcomra.
-Todo-kun!Ezt most miért kapom?
-Szerencse puszi!Nem akárkihez mész!-mondja kuncogva.
-Köszönöm...
"Nem értem ezt a csávót!"
Oda érek.Bekopogok.Ichigo-sama nyitja ki az ajtót.
-Üdv Yukino!Gyere be !
-Üdv Ichigo-sama!Ezt Urahara küldi!-nyújtok felé egy zacskót.
Levetem a cipőm és a kabátom.Kazui már szalad elébem.Orihime is üdvözöl.
-Üdv Yukino-chan!Gyere beljebb mindjárt kész a vacsi!
-Köszönöm Orihime-chan!
Belépek a konyhával egybekötött nappaliba s tányér méretűre nő a szemem.Az ablaknál áll.Háttal áll de ő az.Senki másnak nincs ilyen kék üstöke.Orihime mond valamit és Kazui is rángatna az asztalhoz de földbe gyökerezett a lábam.A szívem majd kiugrik a helyéről ,levegőt venni is elfelejtek.Lassan felém fordul ahogy Ichigo-sama mond neki valamit én meg bepánikolok.Ahogy találkozik tekintetünk hátrálni kezdek s úgy ahogy vagyok kirohanok a házból.Csak rohanok teljes pánikban.El onann.Minél messzebb s közben gondolatok cikáznak át az agyamon."Lehetetlen....miért van ő itt?Ennyi idő után...Hogyan...?Hol volt idáig?" Lerogyok s szinte alig kapok levegőt. Hajamba kapaszkodva borulok le a hideg betonra.Közben már elkezdett hullani a hó.De nem érdekel.Csak zihálok s forog velem a világ!"Miért...miért jött vissza?Végre meg békéltem!Végre elfogadtam és tovább léptem!Erre megint itt van!Egyáltalán azt sem értem miért zaklat ez fel ennyire!"
Egyre homályosabban látok s fülemben is csak a szivverésem hallom ahogy egyre hevesebben kalapál.Szédülök.Hallom hogy valaki szólit,de elsötétül a világ.
A belső világomban ébredek.Tonbo ébresztget.
-Haho Felség!Ébresztő!-hallom-és hirtelen egy pofon csattan az arcomon.-Kelj már fel nem hallod!
-Áuch!Tonbo mi a frászt művelsz?
-Valaki beszélni akar veled!-bök a háta mögé.
Ismét kikerekedik a szemem.Tonbo odébb áll s utat enged a Kékségnek aki felsöbbrendüen áll felettem zsebre tett kézzel.Felpattanok s ökölbe szorított kézzel kezdek kiabálni magamból kikelve.
-Mégis mi a fenét keresel itt?Minek jöttél?
-Beszélni...
-Na ne szórakozz velem!Három évre eltűnsz és azt hiszed csak úgy beállithatsz és nyugodtan beszélgetünk mintha mi sem törtent volna?
-Oda kinn nem voltál valami készséges...gondoltam talán majd itt.
-Oda kinn?Pont azért rohantam el mert nem akartam találkozni veled!
-Jó lenne ha lenyugodnál!Nem tűröm sokáig ezt a hangnemet még tőled sem!
-Nem érdekel hogy tetszik e ahogy beszélek!
-Te nem beszélsz hanem üvöltesz és ha nem veszel vissza bántani foglak.Tudod hogy nem vagyok egy türelmes tipus!
Azzal elkapja a csuklóm s a falhoz nyom.Én meg próbálnék kiszabadulni.
-Utoljára mondom elég legyen!Nem akarlak bántani!
-Eresz el!Eresz el azo-kiabálnám de hirtelen éles fogak mélyednek a nyakamba.Bele szédülök,egész testemben remegek. Legyengít.Szinte már alig van erőm.Mikor már nem bírok mozogni elengedi a csuklóm s a derekamnál fogva lassan leenged a sziklafal tövébe.Épp hogy pihegek.Letörli a könnyeket mik idő közben kiserkentek a szemem sarkán és egy darab rongyot nyom a nyakamhoz.
-Hallasz engem Yukino?
Felnézek rá de kb ennyi.Elhomályosult elmém,s levegőt is alig kapok.
-Mi...tettél....velem?-kérdem.
-Elszivtam a szellemi erőd!Nem hagytál más választást!De legalább mostmár végig hallgatsz!
-Nem...akarom...hallani...
-Miért nem?
-Gyűlöllek...itt hagytál...egyedül...elvetted amit akartál ....aztán magamra ...hagytál!
-Nem így terveztem...de visszajönni már nem tudtam.
-Hazudsz!
-Nem szokásom...
Ezután kinos csend telepszik ránk.
Egy ideig csak ülünk és egymást nézzük.Bár én inkább elfordítom a fejem s a füvet vagy a repülő szigeteket nézem.Aztán folytatja.
-Nem tudtam mennyi idő telt el...Hueco Mundoban nem úgy telik az idő mint itt.Csak azt tudom,hogy sokáig próbálkoztam,megnyitni a gargantát.De senki ,még Halibel vagy Nel sem tudták kinyitni!
-Miért...jöttél...vissza?
-Hát nem egyértelmű?Nem tudtalak kiverni a fejemből!
-Miért most?Már új ...életet ...kezdtem!
-Igen...láttam azt a nyálas kepű alakot akivel kavarsz!Egyébként Kurosakinak valahogy sikerült megtörni a Hougyoku erejét és kinyitotta a gargantát.Ő mondta el hogy három év is eltelt azóta.
Na asszem ideje lenne magadhoz térni ugyanis épp a kis seggedet cipelem vissza!-mondja majd feláll s eltűnik.
-Megtaláltad ?-hallom Ichigo-sama hangját.
-Nekem jobb az orrom mint a tiéd!
-Na ne mond!...Hozd be...ide lefektetheted!
-Yukino-san hallasz engem?-kérdezget Ishida-dono.
-Hiába próbálkozol...
-Miért is?Pánik rohama volt most pedig eszméletlen.Magához kell téríteni!-mondja Ishida-dono.
-Nem fog menni...-válaszolja
-Mit műveltél vele Grimmjow?-kérdi Ichigo-sama
-Elszivta a szellemi erejét...-állapitja meg Ishida -dono a nyilván való tényt.
-Miért csináltad ezt?
-Nem hagyott más választást.
-Hogy érted ezt?-kérdi a két férfi egyszerre.
-Amikor rátaláltam már eszméletlen volt.Beléptem a belső világába de nagyon dühös volt és kiabálni kezdett velem én meg nem a türelmemről vagyok híres!
-Hát nem...és aztán?Mi történt?
-Lenyugtattam...és beszéltünk.Bár nem hiszem,hogy hitt nekem.
-Én se hinnék!-mondta Ishida.
-Nézd Grimmjow...ha rendbe akarod hozni a dolgokat kettőtök közt ahhoz idő kell.Yukino nagyon sokat szenvedett ezalatt a három év alatt.-magyarázza Ichigo-sama
-Talán jobb lett volna ha vissza sem jösz!-kapta a csípős megjegyzést
Ishida-donotól.
-Talán igazad van Qvinsy...
-Te...egyetértesz velem?
-Ott az a másik fickó...talán hagyom had maradjon vele.
-Komolyan mondod Grimmjow?Te nem szoktál ilyeneket mondani!Elveszed amit akarsz és teszed amit akarsz!Kb...sose érdekelt mi van másokkal.-mondja elképedve Ichigo-sama.
Nincs válasz.Én meg hiába hallom minden szavukat nem tudok reagálni.
Mikor legközelebb felébredek már otthon vagyok.A csengő hangjára ébredek.
Arcomat dörzsölgetve álmosan csoszogok ki ajtót nyitni.
-Yukino-san!Hát jól vagy annyira aggódtam már miattad!-mondja aggodalmasan Todo-kun.
-Öhm...Todo-kun...miért aggódtál?Láthatod jól vagyok csak aludtam.
-Három napja nem kaptam hírt felőled!Még Urahara -san sem tudott mit mondani!
-Három napja?-kérdem csodálkozva és intek neki,hogy jöjjön beljebb.
-Próbáltam a mobilodon és itt a lakásodon is többször jártam de egyszer sem jött válasz.-mondja miközben leveti cipőjét s kabátját.
-Értem...sajnálom hogy gondot okoztam!-mondom álmosan s neki kezdek kávét főzni.
"Az az alak!Azt hittem csak annyira szivta el az erőmet hogy lenyugtason!"
"Túlságosan is élvezte a dolgot ahogy te is Felség!"
"TE meg miről beszélsz?"
"Míg elszívta az erődet téged sikerült olyan állapotba hoznia amit azonnal megérzett és ez őt is beinditotta!Csak azért engedett el mert már nem mozdultál s a hangodat sem hallotta!"
-Remek...-morgom az orrom alatt s kitöltöm a kávét magamnak meg Todo-kunnak.
-Szóval...elmondod mi törtent veled ebben a három napban?
-Ha én azt tudnám...
-Csak nem azt akarod mondani,hogy végig aludtad?
-Nem mondom...de akkor sem tudom...
-Tudod mit!-csattan fel izgatottan.-Szedd rendbe magad s én elviszlek valahova.Mit szólsz hozzá?
Teszi kezét az enyémre s közelebb hajol hozzám.
-Felőlem...de nincs még korán a mászkáláshoz?
-Délután két óra van.
-Huh?...Tényleg jól elkészülhettem...
Otthagytam az asztalnál és a fürdőbe mentem hogy megmosakodjak.Amint megtörlöm az arcom látom hogy még mindig világít a karkötőm.De most erősebben.
"Nyilván megint feltöltötte a reiatsuja!"
Magamra kapok valamit és elindulunk.Vastag hótakaró borit mindent.
-Na és hová megyünk?-kérdem
-Majd meglátod!Tetszeni fog!-mondja pajkosan.