Yukino meséi/Befejezett/

Emlékek...

Mikor kinyitottam a szemem sajgott mindenem.Azt hiszem a tegnapi pokol tura megtete a hatását.De legalább végre megoldottuk a Togabitok ügyét.Azért most az egyszer örülök hogy a jóslat valora vált.Probáltam megkérdezni az éjjel Grimmjowt hogy miről beszéltek Krisztivel de nem válaszolt.Inkább elterelte a figyelmem a kérdésről a maga modján.Nem mondom nagyon kellemes modját választotta a figyelem elterelésnek,de nem értem miért titkolózik.Mindegy azt hiszem tennem kell egy túrát a lebegő szigetek világában is.Leültem a díványra és ölembe vettem Inazumát és most egy szigeten vagyok.Mi a fene újra látom az összes szigetet.Köztük a két kedvencem a vizesés és a cseresznyefa is meg van s mintha szaporodtak volna a szigetek.Inazuma repül el az orrom elött majd egy kör megtétele után emberi format öltve landol elöttem."Ezt az életben nem fogom megszokni!"Tonbo jön felém vigyorogva.
-Üdv Felség!Rég találkoztunk!
-Üdv Tonbo!Látom végre kezd itt is helyre állni minden.
-Láttad az új szigeteket?
-Láttam...van is rajtuk valami vagy azok is kietlen sziklák mint az amin Inazuma pihent?
-Miért nem nézed meg magad?
-Mire akarsz célozni?
Tonbo kuncog egyet és szárnyat bont."Basszus!Már megint ezt csinálja!"Én is kitárom szárnyaim és utána eredek.Amit látok az elképesztő!Gyönyörű virágos mezők terülnek el az egyik szigeten.Egy másik szigeten pedig ...
-Mi...mi ez?
-Ez egy meglepetés!
-Meglepetés?
-Sok kérdésed van mostanában és úgy döntöttem minden kérdésedre válaszolok.Menj csak be!
Belépve az épületbe könyvek ezreit látom .Akár egy hatamas könyvtárban úgy magasodnak elöttem a falak.
-Tonbo ez gyönyörű de...ezt most mind el kéne olvasnom?
Megint kuncog.
-Csak menj és nyisd ki az egyiket!
-Hát jó...-mondom és odalépek az egyik polchoz.Leveszek egy könyvet.Mindegyik keménykötésű és a gerincén egy arany sárkány nyújtozkodik.Ahogy kinyitom a lapok arany fényben úsznak s én elmerülök Inazuma több ezernyi emléke közül az egyikben.Egy zöld mezőn állok.Körülöttem hegyek magasodnak.Anyámat látom ahogy épp a Bankai-án dolgozik Inazuma-val.Még nagyon fiatalok.Becsukom a könyvet s újra a saját világomban vagyok.
-Tonbo...ez...
-Elképesztő?
-.......enyhe kifejezés !
-Na én magadra hagylak!- vállamra teszi kezét s huncut mosolyt villant-Jó szórakozást!
-Köszi...-válaszolom s a könyvekre meredek.
Kicsit körbejárom a termet ahol vagyok.A terem közepén egy fekete díványszerűség meg egy üvegasztal.Nem tudom minek hiszen egyből belekerülök a könyvbe ha kinyitom.A könyveken nincs cím vagy bármi féle felirat.Szóval jobb hiján magamhoz veszek párat s leülök a diványra.Viszont azt észre vettem hogy a könyvek más más szinben pompáznak.Polcoktól függően szóval igyekeztem minden szinből egyet magamhoz venni.Így is jó nagy stóc lett.Elveszem az elsőt ez az előzővel ellentétben piros.Kinyitom.Grimmjowt látom.Abban a páncélban van amit akkor láttam rajta Inazuma elmlékében a csatárol Shiroko és Kuro közt.Egy nővel van épp.Keze a nő arcán pihen s épp ...csókoloznak?!
-"Tik-tak gerlepár!Mennünk kell Kirió különben meg kesöbb is folytathatjátok!"-mondja anyám s felveszi sisakját.
-"Kedvesem vigyázz magadra!"-mondja a nő aki épp úgy néz ki mint én...csak vörös a haja!Várjunk csak Kriszti is igy néz ki amikor lélektestre vált!
-"Ne aggodj Kedves!"-mondja Grimmjow s ő is felveszi sisakját majd követi Anyámat.
-"Felség!Készen állunk!"-mondja Anyám-"Nagy nehezen sikerült szétválasztani a szerelmes párt!"-bök Grimmjowra.
-"Csak elbucsuztam!Nekem legalább van kitől!"
-"Ezt vegyem kihivásnak Yamamoto Kirio?"-kérdi anyám csipőre tett kézzel-"Mert ha gondolog szivesen bebizonyitom miután visszajöttünk hogy mennyire nincs igazad!"
-"Elég legyen Hitogake Ayame!Yamamoto Kapitány helyesen tette hogy elbúcsuzott!Ne vedd fálvállról a harcot Kuro nem kegyelmez és nem érez megbánást!"-szól rá Shiroko megrovon mire anyám azonnal haptákba vágja magát.
-"Igenis Felség!"-válaszolja.
Grimmjow meg megforgatja a szemét s elindul Shiroko elött.A királyi testőrség tagjai pedig követik s körbeveszik a gyalog hintót.
Becsukom a könyvet.Nem győzök magamhoz térni!Ki volt az a nő?Tudom hogy amit láttam valszeg kb ezer éve volt de akkor sem hagy nyugodni.Felállok az asztaltól s kimegyek.
-Yukino?-hallom Grimmjow kérdését.
-Már megint odaát van!-hallom Hikari válaszát.
-Te nem szoktál beszélgetni a zanpakutouddal?
-De...szoktam!
Felébredek.Kipislogom magamból az élményt.
-Minden rendben Kislány?
-Igen...én is kaphatok egy olyat?-kérdem utalva a kávéra amit épp szürcsöl.
Hikari kitölt egy bögrével én pedig elveszem.Grimmjowt bámulom a bögrém pereme felett.Találkozik tekintetünk.
-Mi van?-kérdi gyanakvóan.
-Inazuma...csinált nekem egy könyvtárat....az emlekeivel van tele.
-Na és?
-Te is szerepelsz bennük...
Nem mond semmit.Csak lehunyt szemmel issza a kávéját Hikari hirtelen megszólal.
-Na azt hiszem nekem most sürgősen le kell lépnem!Csak úgy szikrázik köztetek a levegő!-mondja s beleugrik cipőjébe majd kilép az ajtón.
-Ha kíváncsi vagy valamire kérdezd meg nyiltan!-mondja a Kékség.
-Jó....egy vörös nővel láttalak aki kisértetiesen hasonlít Krisztire amikor lélektestben van.
-Hmmm...-ennyi a válasz és egy sóhaj.
-Ha azt mondod hogy kérdezzek nyiltan akkor te miért nem válaszolsz nyiltan?
Hezitál majd leteszi a bögrét s az ablakhoz megy.Keze zsebébe csúszik.
-Mond mit számit az hogy mit láttál?Már vagy ezer év telt el azóta!
-Nekem igenis számit!Főleg úgy hogy az alkotóm lélektesben pont úgy néz ki mint az a nő!
-Mondtam...az már régen volt.Hogy újászületett egy másik világban egy ember lelkében azzal én nem tudok mit kezdeni!
-Erről beszéltetek?...Ott a parkban?
-Nagyjából...
-Nagyjából?
-Megköszönte hogy segitettem és...közölte velem hogy Munburedo szeretné szétrugni a seggem!
-Munburedo?...Az meg ki a fene?
-A zanpakutouja...aki az alakját adja neki.
-A ...zanpakutouja?...Úgy erted?...De ennek semmi értelme!Hiszen ők alkottak minket!
-A helyzet az hogy te és ő ugyanazok vagytok te az ő itteni változata vagy és ha kicsit jobban megnézed magad rá fogsz jönni hogy mennyire hasonlitotok!
-Ennek van köze ahhoz amiért harcra kényszeritetted?
-Van...
-El is fogod mondani vagy mindent harapófogóval kell kihúznom belőled?
Grimmjow sóhajt majd leül a díványra és maga mellé teszi kezét jelezve hogy üljek mellé.Leülök.
-Amikor azt...már az első percben feltűnt köztetek a hasonloság s miután Inazuma megmutatta magát és azt az emléket...már tudtam hogy én ismerem őt.Azzal amit akkor tettem elő akartam csalogatni.A harcmodora és a mozgása elárulta.Nem is őrült neki hogy kikényszeritettem Kriszta-sanból.
-Aha...akkor azért mondtad hogy szét akarja rugni a segged!
-Menne is neki!Sok harcost utasított maga möge annak idején!
-Akkor miért te voltál a Kapitány és nem ő?
-Mert nem fogadta el a rangot.A testvére viszont a hadnagyom lett.
-Anyám?...Anyám volt az a hadnagy?
-Igen...de lidércként nem emlékeztem az előző életemre és ha az a dög nem mutatja meg...
-Most sem tudnád...
-Nem kell aggódnod miatta!
-De...rám soha nem néztél úgy mint...ő rá.
-Bolond!Te is ő vagy...-mondja mosolyogva és ajkai számra tapadnak.