Yukino meséi/Befejezett/

A találkozás...

Gondolkodtam.Mostanában megint kezdenek furcsa álmaim lenni.Pont mint mielött Hikarit megismertem.Csak most mintha meg is történne amit álmodom.Nem beszéltem erről Grimmjownak de amióta Hikari beszélt arról a srácról....
Mindjárt karácsony.A Kurosaki család megint meghívott minket bár gyanitom,hogy ezúttal a 19.-ei akuma eset is közrejátszik.Azért fura hogy engem megtámadnak  és Hikarit is megkörnyékezik,majd hirtelen megjelenik egy akuma.Alapból nem gondolkodtam ezen de a mai napom is furcsán indúlt.Tonbo egyfolytában suttogott.Nem jártam már egy ideje a belső világomban ,így a reggeli kávém közben tettem egy látogatást a lebegő szigetek világában.
Szoooooval egy szigeten állok és mindent hó borit."Miért van az hogy itt is hó van?"
-Tonbo!-kiáltom.
Semmi.Nincs válasz.Átrepültem egy másik szigetre,de ott sincs.Már egy ideje ugrándozom szigetről szigetre mire hirtelen egy Furcsa épitménnyel találom szenben magam.Olyan mint egy pagoda.Mivel ez a sziget nagyobb mint a többi kénytelen vagyok a térdig erő hóban gyalogolni.Úgy ...kb...nem is tudom....vagy 100 métert megtehettem mire oda értem .A pagoda ajtaján belépve leesett az állam.Fantasztikus látvány fogadott.A pagoda hat tartóoszlopán arany sárkányok tekeregtek egy pedig a pagoda menyezetére volt festve.A tartóoszlopok közt pedig mintha márvány vagy valamilyen kristály lett volna.Elképesztő volt a látvány ahogy a halványan beszürödő fényt visszatükrözte.Miután megtaláltam az állam és beljebb léptem.Egy hangot hallottam.
-Tetszik?
-Huh?-olyan gyorsan fordultam meg hogy majd nem hanyadt vágódtam.
De szerencsémre elkapta a kezem.Szabad kezével levette a maszkját.Tonbo volt az.Mind ruhája mind a maszkja megvaltozott.
-T...Tonbo...te...
-Megváltoztam?
-Igen!
-Nem értem min csodálkozol?Te is megváltoztál!-mondja egy szeles vigyorral.
-Öhm...lapozzunk...Mi ez és hogy került ide?
-Egy pagoda...ráadásul sárkányos ami elég menő!Jut eszembe láttad már a kardod mostanában?-mutat az oldalamra.
Lenézek aztán vissza Tonbora és a jobbjában tartott katanára.
-E...ez..képtelenség!Hogy lehet ez?
A kardom markolata mely eddig hofehér volt most fekete szallaggal van bevonva s alatta  arany.A keresztvason pedig egy sárkány tekereg ami végig húzódik a fekete pengén,ami mellesleg elnyeli a fényt.Szóval most megint keresgélem az állam.Tonbo egy szitakötő!A kereszt vason is szitakötő véset volt!Oke hogy angolul dragonfly,de attól még nem lesz sárkány!
-Tonbo...nem titkolsz te valamit előlem?-nézek rá gyanakodva.
-Ne bántsd szegény lányt...-hallok egy ismerős hangot.
Megfordulok és kikerekedik a szemem.A pagoda közepen ott áll....
-Te....ez...ez ...lehetetlen!
-Miért olyan hihetetlen?Grimmjow átadta az ajándékomat most is ott lóg a nyakadban.
-Na jóóó...most ...le kell ülnöm.-dadogom .Kiszalad belőlem minden erő,lerogyok a padlóra és sokkolt elmém darabjait igyekszem összekaparni de nem igazán megy.A szivem nem hogy a torkomban dobogna már konkrétan megállt s én csak bámulni tudok magam elé.
Mellém ül és simogatni kezdi a hajam.Majd a vállára hajtja a fejem.
-Tudom,hogy sok minden történt veled mostanában és nehéz elhinni.De hidd el én vagyok.Oly régen magadra kellett hagyjalak.Sajnálom Kincsem.
-Anya..de..hogyan?
-A medál megőrizte a lelkem egy darabját.
-Ahogy a Hougyoku Aizent?
-Valahogy úgy...
-De...miért?
-Tudom sok kérdésed van s én igyekszem majd mindre választ adni.De most csak annyit mondhatok hogy a te lelkedben még koránt sincs egyensúly!
-Nem...-mondom s elveszem kezét arcomról.Majd felállok s kimegyek a  pagodából.
-Tessék?-pislog rám értetlenül.
-Abban igazad van hogy rengeteg olyan dolog történt velem mostanában ami összetört vagy lesokkolt.Abban is igazad van hogy rengeteg kerdésem volt és tudni akartam mindre a választ.De már nem akarom.Aizen átadta az emlékei egy részét s Grimmjow is elmondta a medál történetét.Az egyensúly pedig...nos az már vagy három éve nincs meg,de igyekszem rátalálni...Viszont nem hiszem,hogy attól sikerülne helyre állítani,hogy te itt vagy.Amikor befogadtam a Hougyokut Aizen egy ideig velem volt míg végül majdnem megölt.Hikari mentett meg tőle s őszinten szólva örülök hogy már nem rontja itt a levegőt.
-Óh Kincsem!...-mondja könnyes szemmel.Majd ő is feláll s hozzám lép.-Igazad van!Felnőttél.Már nincs szükséged az útmutatásomra.De...ha szükséged lenne rám én mindig itt leszek neked.Ami pedig Aizen Sousukét illeti...ne ítéld el olyan gyorsan.
-Ezt hogy érted?Láttam mit művelt évszázadokon át !És ha mind ez nem volna elég majdnem megölt!
-Igen...tudom..-sohajtja-de hidd el van egy másik oldala is amit csak nekem mutatott meg.
-Akkor meg miért...miért tűnt el 3 év után és mi volt az ami miatt nem tudtál megbocsájtani neki?
-Vannak már látomásaid?Dolgokról amik később valóra válnak.
-Igen...vannak...régen Hikari szemével láttam de mostmár...
-És képes vagy a telepatiára is valamint gyógyitani is tudsz.
-Kifelejtetted az Aurát...
-Szóval már az is meg van?Nos akkor minden képeséged birtokába kerültél.Gondolom Hikari is.
-Mond ha Hikari nem a vér testvérem...
-Akkor miért van kapcsolat köztetek?-
Bólintok s ő folytatja.-Hikari egy bizonyos Sonoi hadnagy lánya aki fiatalon meghalt egy küldetés során.Hikari pedig még nagyon kicsi volt.Sousuke magához vette a gyermeket mert tudta...mind ketten tudtuk hogy milyen erő lakozik benne.Sonoi hadnagy ugyanis szinten a lélekkirály leszármazottja volt.
-Akkor miért változtatta félig lidércé?
-Mert túl kicsi volt és beteges.Meghalt volna ha nem teszi.
-Aha...és én?Nekem hogy lett lidércem?-bököm Tonbora
-Oi!Mi együtt születtünk!-vágja csipőre kezét sertőďötten Tonbo.
Anyam elmosolyodik.Leül a pagoda ajtajában s int hogy csatlakozzam hozzá.Beadom a derekam.
-Amikor találkoztam Sousukevel akkor történt.Megharapott egy lidérc.Azt hiszem akkor is kisérletezhetett mert egy fekete kabát volt rajta  s két másik Kapitány volt vele.Figyeltek valamit.Én nem igazán tudom mi volt az de minden esetre nem néztem tétlenül hogy valaki meghaljon a szemem láttára.
-Szóval beavatkoztál!
-Úgy van.A lidérc a shinigami helyett engem talált el és Sousuke valamilyen különös oknál fogva megállitotta mielött megölhetett volna,de ő is megsérült,amit először észre sem vett.
-Nekem annyit mondott hogy te gyógyitottad meg.
-Tulajdonképp egymást gyógyitottuk meg.Sousuke látva a sérülésem meggyógyitott.Aztán összeesett.A két másik Kapitány próbálta volna elvinni de megállitottam őket és meggyógyitottam.Aztán egyszer megjelent emberként a munkahelyemen és kért egy  csésze zöld teát.Megköszönte amit tettem és sokáig beszélgettünk.Azután még sokszor eljött hozzám.
-Hmmm...Aizen Sousukenak tehat tényleg voltak érzései....
-Sousuke nagyon boldog volt amikor megszülettél és legszivesebben vissza sem ment volna,de az a két másik Kapitány mondott neki valamit ami megváltoztatta.Attól kezdve nem találkoztam vele.De nem sokkal kesöbb sajnos a lidérc okozta fertőzést a testem nem birta tovább tolerálni és alig 10 éves voltál mikor magadra kellett hagyalak.Kurosaki Ishinre és a fiára biztalak mert tudtam hogy kik ők.Ezután elhagytam az Élők Világát mielött én magam is lidércé változtam volna.
-Értem...-mondom lehajtott fejjel s a havat bámulom.
Csak nem úsztam meg hogy megtudjam az igazat.Bár még így is nagyon sok a kérdőjel.Ami azt illeti egyre több.