Yukino meséi/Befejezett/

Éjféli látogató...

Cirogatásra ébredek.Kinyitom a szemem s látom ott ül a futon mellett.Tényleg minden éjjel eljön.

-Yo Shinigami!-üdvözöl rekettes hangján.-Először ébredtél fel erre.

Elmosolyodom.Válaszolni nem tudok.
Felülnék,de vállamra teszi a kezét.

-Maradj!-mondja és visszanyom a futonra.

Mellém fekszik.Fejét izmos karján pihenteti.Apró csókot lehel  nyakamra.Felé forditom tekintetem s gondolatban rá kiáltok.

"HÉ!KÉKSÉG!"

Felkapja fejét.Fölém hajol  s meglepetten néz a szemembe.

-Hogy csináltad ezt ?-kérdi
"Ennyi erőm még van,de nemsokára már látni sem foglak."
-Urahara már mondta...

Felül s karjait térdein pihenteti.

"Miért szomorodtál el?"
-Ha nem látsz hogy fogunk találkozni?
"Tessék?"-nézek most én csodálkozva.
-Beszéltem a hugoddal .Azt mondta nem bánja ha ettől te rendbejössz!Urahara szerint jó hatással volna rád!
"Csak azért vagy itt mert Urahara szerint ez jó nekem?"

Zavartan vakargatja a tarkóját.

-Az igazat megvallva...én...örülök ennek.Í kigy melletted lehetek!
"Grimmjow te...?"-nézek rá kérdőn s összerancolom szemöldököm.Gyanús nekem a fickó.
-Nem csak a testedet akarom...azt bármikor megkaphattam volna.

"ÁLMODOZZ CSAK!"

-Azt hittem te is ...ezt akarod.-néz rám csodálkozva azokkal a nagy kék macska szemeivel.

Felsóhajtok szemem forgatva s megfogom kezét hogy közelebb húzzam magamhoz.

"Lehet,hogy te ezt nem érted de ne azért akarj velem lenni mert Urahara szerint ez jót tesz nekem!"

Kikerekedett szemekkel hallgat,majd fölém hajol s megcsókol.

-Persze hogy nem...de nekik ezt meg ne mond!

Felnevetek s azonnal belenyilal a fájdalom a nyakamba.Összeszoritott fogakkal forulok az oldalamra sziszegések közepette.ő ismét hozzám bújik s átölel.Fejét a vállamra hajtja.Igy alszik reggelig.Jó meleg az ölelése.Reggel Urahara húzza el az ajtót. Mikor meglátja,hogy nem vagyok egyedül halkan üdvözöl.

-Jó reggelt Yukino-san!Hoztam egy kis reggelit.Ha esetleg gondot okozna az evés adhatok helyette egy  protein italt.
"Reggelt Urahara-san!Köszönöm de megprobálkoznék az evésel!"
-Huh?Yukino-san mi óta képes a telepátiára?
"Nem tudom...Aizen óta...azt hiszem."

Erre már a Kékség is felébred.
Álmosan egész aranyos.Felül s mint egy durcás kiscica a vállam felett puffog Uraharára.

-Nem tudna békén hagyni minket Urahara?
-Nocsak!Grimmjow -san!Micsoda meglepetés!

Urahara a legyezője mögül villant huncut pillantást amit  a Kékség derekam átölelve egy álmos de mégis  gyilkos fogvillantással viszonoz.

"Na jó!Azt hiszem én most inkább a reggelimmel foglalkoznék!"

Neki állok az evésnek ,bár minden falat éles pengeként gurul le a torkomon.Grimmjow feltápászkodik s álmosan dörgöli meg kék bozontját.Látja rajtam hogy nem igazán vagyok a helyzet magaslatán.Igy elveszi a tálkát s inkább a protein italt nyomja a kezembe.

-Ne erőltesd az evést ha nem megy!-morogja és kiviszi a tálcát.

Magam elé bámulva iszogatom a furcsa szagú italt.Tonbo jár a fejemben.Megint csak a sötétséggel álmodtam.Nem hallom a hangját s nem látom a belső világom.Halálra idegesitett de most hogy csak a csend van és a sötétség hiányzik az az idegesítő képe.Nem tudom egyáltálán létezik e még hisz Aizen azt mondta: "Bennem van!"
Vagyis magába olvasztotta.Engem is csak nem megölt.
Grimmjow lép be újra a szobába.

-Mi van veled Kislány?

Nem válaszolok csak magamba fordulva sóhajtok.

-Ha nem mondod el nem is tudok segiteni!

Felemeli állam hogy szemembe nézhessen de arcomon már könnyek peregnek.Elveszi a poharat s leteszi mellém a padlóra,majd átölel.

"Elvette tőlem Tonbot!Elvesztettem!"

Nem gondoltam volna hogy egyszer még megsiratom azt az idegesitő lidércet.De most hogy csak a néma csend fogad ha behunyom szemem...nem tudom többé visszatartani.Összetörtem.