Yukino meséi/Befejezett/

Egy Kapitány emléke

Hitetlenkedve bámulom a kezemben lévő fehér papírlapot.Ichigo-sama széles mosolyjal áll az Óriáskerék elött.Amiből épp most szálltunk ki.
"Mi a fene folyik itt?"Látom...de nem akarom elhinni!
"Miért látom?Elvileg blokkolták az erőmet.Nem kéne hogy lássam!"
Vissza emelem tekintetem Grimmjow-ra.Azt az elégedett vigyort!
"NA NEM!EZT NEM....SOHA TÖBBÉ!ELÉG VOLT!"
Öszintén szólva jelen pillanatban igen nagy káosz van a fejemben és a lelkemben de egy biztos.... dühös vagyok.Tekintetem és arckifejezésem valszeg igen csak elsötétülhetett mert lelohadt a vigyor az öntelt képéről.
-Most mi van?-kérdi csodálkozva.
Nem válaszolok.Dühösen vágom hozzá a levelet.Aztán fogom magam és ott hagyom a bandát.
-Yukino....-szól utánam a Kékség.Hangjábol kiérzödik hogy nem érti mi van.
-Hagyd Grimmjow!-szól rá Ichigo-sama-Át kell gondolnia!Jobb ha most egyedül van egy kicsit!
"Báh!Nincs ezen mit átgondolni!Eljöttem onnan!Új életet kezdtem!Miért nem akartják ezt megérteni!"-morgom magamban miközben a folyóparton masirozom a lakásom felé.
"De én voltam a hülye!Minek maradtam itt?El kellett volna mennem messzire innen!Akkor nem találnának meg!Még ő sem!"
Levetem magam egy padra.Onnan nézem a csillagokat.Hideg van de ez most nem izgat.Hallgatom a folyó vízének csobogását és a város hangijait.

"Hol vagy Kislány?"-hallom Grimmjow hangját a fejemben.-"Meg kéne ezt beszélnünk!"

Nem válaszolok csak megforgatom szemem és tovább baktatok.Lassan haza érek.A Bérház előtt állok.

"Fel kéne mennem és bevackolnom magam.De úgy is utánam jön elöbb-utóbb és ha nem engedem be úgy járok mint akkor!Egyszerűen betöri az ajtót vagy berobbantja!"

Gyanus külsejű alakok gyülekeznek az utca túloldalán.Amikor ideköltöztem figyelmeztettek hogy soha ne maradjak egyedül sötétedés után.Már kb 9 vagy 10 óra lehet.Nem tudom.Tovább megyek.Ezek meg utánam.

"Na jó!Gyertek csak!Pont jó hangulatban találtok!"

Izmaim megfeszülnek.Kezem ökölbe szorul.Állkapcsom is összeszorul.Lassan körbevesznek.

-Na mi az Cica?Eltévedtél?-kérdi az elöttem állo tahó harmad magával.

Biztos nagyon keménynek hiszi magát.A sleppje meg vihog.Haja zöldre festve ,képe meg tele fémhulladékkal.Már amennyire meg lehet állapitani az utcai lámpa fényében.Viszont nem magasabb nálam.Mögöttem kb öten vannak,mellettem jobbra másik kettő.

-Te fönök!A csaj nyilván hülye vagy süket lehet!-vihog idegesitően az egyik nyominger.
-Nem baj!Attól még jól elszórakozunk vele!Legalább nem fog annyit vergődni!

Lehunyom szemem.Mire keze eléri kabátom gallérját.Megfogom hüvelykujját és kifeszítem.A fickó meg hitetlenkedve néz rám miközben lassan térdre rogy elöttem.

-Ááááh!Engedj el te Kurva!-kiabál a kemény legény!

Meglendül lábam.Szeme kikerekedik és szája tátva marad én meg hideg tekintettel viszem végig a mozdulatom .A fickó feje talákozik csizmám sarkával és elterül mellettem.Ennyi volt.A banda hirtelen zúgolódni kezd.A két nyomoronc elöttem reszketve hátrál.

-Ken-san ....Kiütötte Ken -sant!-rebegik.
-Hogy pontos legyek...lerugtam Ken -sant...-mondom halkan.

Hátam mögött bicskák ugranak ki markolatukból.

-Kinyirlak te Kurva!-hallok egy ideges hangot.

Lábam ismét meglendül és megpördülök.Néhány másodperc csupán s három kés repül a levegőbe.Három törött karral lettem gazdagabb.Egy kés a falban állapodik meg kettő pedig a kezemben.Már csak hatan vannak....Kezemben markolattal előre lendülök.Egy töröt orr,egy törött állkapocs.Megpördülök s ismét lesújtok.Ezúttal fogak repülnek a levegőbe.Már csak hárman vannak...A következöt a könyökömmel küldöm a falnak.Már csak kettő....Megforgatom kezemben a késeket és elhajitom.A fickó visit mint egy lány ahogy a kések felszegezik a szemközti falra.Már csak egy ....Elfut....A kezem nézem.Vér csepeg róla.Nyolcan fekszenek körülöttem.