Yukino meséi/Befejezett/

Elhallgatott igazság...

Megjelent Hikari.Mellette HaYou és Hikaki.Tonbo meg az épület mögé vonszolt.Hikari megnyitotta a gargantát s mire észbe kaptam már Las Nochesben csücsültem.
-Mi a...?Hikari mit...?-kérdeztem volna de csak egy nagy pofon volt a válasz.Szeret pofoszkodni!
-Miért kell neked folyton ilyen helyzetbe kerülnöd?...Nem ...ne válaszolj!Csak még jobban felhúznál!-kaptam a szidást miközben matatott valamit egy asztalon.Amúgy egy laborban vagyunk?!Még csak most nézem.Nem is tudtam,hogy Las Nochesben ilyen is van.Aztán hozzám lépett.
-Na ide figyelj!Nincs más választásom mint hogy újra megmentem az életed de...
-De?
-De ehhez be kell adnom valamit ami nem fog tetszeni...ráadasul őrá is szükség lesz!
-Őrá?
-Jelenj meg rejtett erő!-suttogta lehunyt szemmel.
Mire lila ragyogásban megjelent én meg majd leestem a székről.Az hogy megállt bennem az ütő enyhe kifejezés pedig nem is olya rég a Kékség miatt már lesokkolódtam.
-A...A...Aizen?-dadogom tányér méretű re nőtt szemeket meresztve.
-Úgy van Hitogake Yukino!Örülök hogy újra látlak!
-Khm...én nem...Hikari megmagyaráznád!
-Hah...jól van...Amikor téged csaknem magába olvasztott akkor én elvettem tőled a Hougyokut és bár akkor én is azt hittem hogy a Répafejnek sikerült megölnie de úgy tűnik nem tudunk megszabdúlni tőle.Szóval most az én lelkenben pihen.Viszont időnként nagyon hasznos tud lenni.A minap is megtámadtak a shinigamik a cégemnél meg egy arrancar és ő egy pillantással kinyirta mindet.
-Állj!...Shinigamik?...-államra téve kezem elgondolkodtam.
-Jah...miért?
-Mert engem is egy Shinigami csábitott el és kinzott meg csak hogy megszerezék őt!-bököm az említettre.
-Ezt hogy érted?
-Úgy ahogy mondom...te lettél volna a következő ha a Kékség nem nyírja ki őket.Jut eszembe...nekem vissza kéne mennem.
-Bolond vagy még mem gyógyitottalak meg!
-Nem a lélektestem serűlt hanem az emberi testem,feltételezem Tonbo azért maradt hátra hogy életben tartson,de nélkülem az nem fog menni .
-Ebben igazad van Hitogake Yukino!-mondja a maga mély érzelem mentes hangján.
-Na egy értelmes megjegyzés!Mire akarsz célozni?
-Tonbot édesanyádtól örökölted.Mindent megtesz hogy meggyógyúlj és persze... természetesen azért is hogy elnyomja azt amit tőlem örököltél.
Összeráncolt szemöldökkel hallgatom Hikari meg csak csodálkozik hogy most akkor mi van.Persze ahogy megfordúltam a karomba nyomott valamit ami piszkosul fájt.
-Áhháj!...Hikari ...ez...-nyögöm kétrét görnyedve.
Érzem hogy valami kezd megváltozni bennem.A hajam lassan elveszti barna árnyalatát s Hikarihoz hasonlóan fehére változik azzal a különbséggel hogy maradt egy vörös tincsem.Aizen elégedett mosolyra húzza a száját.Mire képes vagyok megint beszélni s a székhez mászva felhúzni magam megragadja a karom s mellém ül a padlóra.
-Most már jobban érzed magad?
-Mit műveltetek velem?
-Felébresztettem a benned szunnyadó erődet.-válaszolja Hikari.
-Miféle erőt?Miről...?-kérdem s bevillan amit az a féreg Todo mondott.Valami ritka képeségekről beszélt amit elnyomtak s elhallgattak előlem.Asszem lesz mit megbeszélnem Ichigo-samaval meg Uraharával...
-Yukino édesanyád ember volt de Orihime Inouéhez hasonlóan képes volt gyógyítani.Amikor találkoztunk ő gyógyitott meg engem is .
-Téged?...Azt hittem neked soha nem volt ilyesmire szükséged?
-Nos akkor volt...az volt az egyetlen ilyen alkalom.
-Aha...-mondom s a kezemet bámulom.Alig hogy elkezdtünk beszélni apró lángok kezdtek fellobbanni s mostmár beboritják a testem.Nem fáj.Nem érzek semmit de képtelen vagyok felállni.
-Ideje megtanítanom neked,hogyan is csitítsd el a reiatsud!-mondja majd elém térdel s vállamra teszi a kezét.Én meg lelököm azt.
-Kösz ...de nincs szükségem a segitségedre.-mondom megvétesel.
Ezen kisé elcsodálkozik.Majd megjelenik egy halvány mosoly az arcán.Térdére támaszkodva feláll s az asztalhoz sétál majd teát készít.
-Olyan vagy mint Ayame...sosem tudott megbocsájtani nekem.
-Ayame?...Mi köze van anyának bármihez is ami most törtenik?
-Yukino..tudod mit jelent a neved?
-Jah...hó....ennyit jelent. Anya mondta...havazott amikor születtem.
-Valóban ezért választottuk!-mondja derűsen mosolyogva s belekortyol a teába.Majd hozzám lép s egy bögrét nyom a kezembe.
-Idd ezt meg...jobb lesz meg látod!A vezeték nevedről beszélek...
-A Hitogake...annyi mint lélek..
De nem értem mit akarsz kihozni ebből.
-Nos mint tudod Yuha Bah a lélekkirály fia volt.Ezért volt mindenható képesége.S végsősoron a Qvinsyk a képeséget arra hogy láthasák és megölhesék a lidérceket tőle örökölték.De  nem csak ő és a Qvinsyk voltak az egyetlen leszármazottai a lélekkirálynak.
-Úgy látom nem nagyon érti hogy miről beszélsz Aizen!Talán hagyd a célozgatást és mond ki egyenesen hogy mit akarsz.-mondja Hikari aki már láthatóan unja a sok szöveget.
Aizen megint csak elmosolyodik s Hikari állát megfogva néz a szemébe.
-Hikari kedvesem Yukino pontosan tudja hogy miről beszélek.
-Igen...tudom..-sóhajtom.Végre megtaláltam az elmémben azt az emléket mikor még mind egy család voltunk.Látom anyám boldog mosolyát ahogy Aizenhez bujik aki engem tart karjaiban.Végre sikerül lecsitítanom a reiatsumat.Rám siklik tekintete.Én feltápászkodom s elindulok .Már megint egy rohadt hosszú folyosó van elöttem.
-Visszamész?-kérdi
-Hát...már időszerű lenne...már ha szeretnék még a saját testemben landolni!
-Értem...
-Mond Aizen...Hikari is az ő leszámazottja?
-Úgy van!
-Értem...köszönöm.Egyszer azért majd jó lenne ha elmesélnéd hogy mi is történt közted és anyám közt.
-Eljön majd annak is az ideje.
-Hikari...köszönök mindent.Sajnálom hogy megint gondot okoztam.-mondom s elindulok.
-Várj már!Ne siess annyira nagyon rég nem talákoztunk dumálhatnánk kicsit vagy nem tom.
-Ha megmaradok úgy lesz!-mosolygom.
Aztán ahogy kiértünk a sivatagba egy laza csuklómozdulattal gargantát nyitok.Átölelem Hikarit s haza indulok.A gargantában lassan magabiztosan lépkedve haladok pedig még hid sincs a lábam alatt csak reishi platformok."Anya!Bár csak beszélhetnénk!Bár csak itt lehetnél velem s elmodhatnád!"Csak édesanyámra tudok gondolni.De legalább a reiatsum épphogy érzékelhető szintre csökken.Jobban nem megy a lecsökkentés.Ahogy kilépek a gargantából a kórház tetején találom magam.Lemegyek a lépcsőn egészen addig a szobáig ahol Ichigo-sama és Grimmjow reiatsuját érzem.Tonbo már szalad elém.
"Jól vagy?"-kérdi kétségbeesetten.
Meglepő a viselkedése.Általában szemtelen és idegesítő.
-Jól vagyok.Minden rendben.
"Akkor mostmár gyere és térj vissza a testedbe mert nélküled nagyon nehéz életben tartani!"
Toporog mint egy kisgyerek.Arcára teszem kezem és rámosolygok.Ő meg nagy szemekel csodálkozik rajtam.
"Megváltoztál Felség!"-mondja nagy csodálkozva.
-Igen...meg.Mostmár nem kell elnyomnod a másik vérvonalat.
"Mióta tudod?"
-Aizen elmondott mindent amit tudnom kell.Ne aggódj nem lesz úgy mint a múltkor.
Belépek a szobába.A testem ott fekszik a kórhazi ágyon.Grimmjow az ágyamra borulva alszik.Ichigo-sama pedig az ablaknál egy széken.Orihime az ablaknál állva kémleli a messzeséget.Ishida-dono nyilván máshol vizsgálódik.Nyilván mindenki kimerült.Végig simitom a Kékség arcát mire kipattan a szeme.
-Yukino?-néz rám álmosan.Ilyenkor olyan aranyos.Hisz ilyenkor nem játsza meg magát.
-Felébredtél?-kérdi álmosan Ichigo-sama is.Orihime felkeltette ahogy én beléptem a testembe,aztán elrohant Ishida-donoért.
-Hogy tudtál ilyen gyorsan meggyógyúlni?-kérdi nagy szemekkel Ishida-dono-A szerveid nagy része összezúzódott és Orihime is csak felületesen tudott rendberakni!
-A helyzet az-kezdem-hogy csak Tonbo volt a testemben én magam Hueco Mundoban voltam.Ott pedig Hikari...és...szóval rendbehozott és némi változáson mentem át.
Ichigo-sama furcsán néz és Grimmjow is.
"Talán kezd a külsőm is változni?"villan át az agyamon.
-Meg változtál!-mondják egyszerre majd összenéznek.
-Ugyan...dehogy.Én még mindig én vagyok!-mosolygom
-Nem tudom mi történt de örülök hogy jobban vagy!-mondja Ichigo-sama.Grimmjow ül az ágyam szélére,s megfogja kezem.
-Akkor asszem én most inkább magatokra hagylak titeket.-mondja s int Ishida-dononak is.Orihime szó nelkül követi.Ahogy kimennek Grimmjow lehajtja fejét s nagyot sóhajt.
-Azt hittem...
-Hé Kékség!-mondom s kezem már az arcán van.Rám kapja tekintetét s meglepetésemre könnyek csillognak szemeiben.
-Soha többet ne csinalj ilyet!-szid össze a maga arogáns stilusában amin én csak nevetni tudok .
-Mit röhögsz?-pislog csodálkozva.
-Tudom nem szereted megmutatni még nekem sem a valódi éned...de elöttem hiába probálod megjátszani magad.Többet láttam belőled mint bárki más pont ezért engedtelek be a belső világomba.-mondom s egy gyengéd csókot nyomok azokra a rózsaszin ajkaira.Mire ő magához von s szorosan átölel.
-Nagyon szeretnék újra abban a világban lenni.-mondja s szemeiben már a vágy csillog,ahogy megemeli állam.Egy nappal késöbb Ishida-dono utamra engedett,Grimmjow úgy gondolta haza visz de én inkább Uraharához akartam menni.Van mit megbeszélnünk.
-Yukino-san!Örömmel látom,hogy jól van!Nagyon aggodtunk ön miatt!-mondja a legyezöje mögül amit én azonnal kikapok a kezéből.Persze csak pislog.
-Sajnálom hogy gondot okoztam!De többé senkinek sem kell aggódnia miattam.-válaszolom.
-Yukino-san a szeme...megváltozott!-mondja csodálkozva.
-Jah...már én is mondtam neki!-mondja foghegyről a mögöttem zsebretett kézzel várakozó Arrancar.
-Ichigo-sama itt van már?-kérdem.
-Persze Kisasszony!Csak jöjjenek beljebb!-vált nyájas hangnemre.
Mikor belépünk a társalgóba Grimmjow visszalép.Inkább kimaradna a beszélgetésből.Biztos megváltozhatott az aurám.
-Üdv Ichigo-sama!-köszöntöm az elöttem ülőt.
-Üdv Yukino!Grimmjow azt mondta valami fontos dologról akarsz beszélni velem és Uraharaval.
-Ugy van Felség!-mondom hidegen mire ő igen elcsodálkozik.-Te se akarj megszökni!-vetem hátra a vállam felett s próbálom nem elengedni reiatsum.
-Yukino...te nem szoktál ilyen hivatalos lenni!Valami baj van?Megbántottalak valamivel?-kérdi.
A kékség mellém telepszik.
-Nos van mit átbeszélnünk egy bizonyos elzárt és elhallgatott erőről.Szóval remélem Tessai-san jó sok teát fözőtt mert itt leszünk egy darabig.