Yukino meséi/Befejezett/

Mit tegyek...?

Az ablaknál állok és a fekete éjszakát bámulom.Gondolatok cikáznak a fejemben."Yukino-san ön ezt nem értheti!Akkor...akkor muszáj volt elzárnunk az erejét".-habogta Urahara.Még életemben nem láttam ilyennek.Talán csak amikor Hikariról kiderült,hogy Aizen lánya.Aztán Ichigo-sama lehunyta mogyoróbarna szemeit amik addig tányér méretűek voltak a kérdésem hallatán s felemelte a kezét.Urahara abban a pillanatban elhallgatott.Majd felém nyujtotta."Yukino...add a kezed!"-mondta én engedelmeskedtem.
"Mikor elzártam az erőd az életed igyekztem megóvni és egyben Ayame kérését is teljesitettem.Yukino el kell döntened,hogy mit akarsz kezdeni az erőddel.Védelmezni vagy világot formálni.Én védelmezni akartam Aizen az utóbbit.Grimmjow pedig...nos ő csak egy helyet ahol szétszaggthatja a testem!De a lényeg hogy te rendelkezel az erőd felett s neked kell eldönteni hogy mihez kezdesz vele!"
A kezemet bámulom s a reiatsum igyekszem lecsökkenteni mert még mindig magas.Grimmjow csak nem belepusztúlt mikor elvesztettem az irányitást.Persze nem mondta...
-Nem tudsz aludni?-kérdi s átölel a takarót fogva.-Ha csak itt ácsorogsz kifog hűlni a tested és beteg leszel.Egy puszit nyom mesztelen vállamra s érzem ahogy meleg teste hozzám símul.
-Az jár a fejedben amit Kurosaki mondott?
"Francba!Megint a telepátia..."
Nem kell hallanom a gondolataidat hogy tudjam már megint hülyeségeken gondolkodsz.-mondja s  állát a fejemre teszi.
-Miért lenne ez hülyeség?-kérdem
-Mert az!Ő okot keres a harcra pedig valójában ő is épp olyan mint én vagyok!Harcol ha kell és kész.
-Szóval...te nem akarsz megvédeni semmit?
-Nem én ki akrarom nyirni azokat akik lenéznek.Mindegy hogy ember shinigami vagy lidérc.
-Értem...akkor is azt mondtad...ott a híd alatt.
-Mit mondtam?
-Hogy utálod azokat akik 'úgy' néznek rád!
Elneveti magát.
-Azt is mondtam,hogy olyan bolond vagy mint ő!
-Hát akkor legalább már tudom mihez kezdjek az erőmmel.Bár nem tudom hogyan is kellene ezt megtennem mert ha kiengedem a reiatsum akkor tőlem kell majd megvédeni másokat.
-Mondom,hogy bolond vagy!
-Huh?-nézek rá kérdőn s ő csak mosolyogva ölel magához.
-Majd megtanulod.Kurosaki is harc közben tanulta meg használni a maszkja erejét.Lehet te úgy látod hogy legyőzhetetlen de én már  egyszer végig pofoztam a városon!Igaz hogy erősebb lett s vegül ő győzött de neki is időbe telt míg elérte ezt a szintet.Szóval ne aggódj ...-mondja és csókba von.Életében nem beszélt még ennyit.Végül kiszalad a lábamból az erő s mire észbe kapok már az ágyamban folytatja a kényeztetésem.
Reggel a csengőre ébredek.Grimmjow morogva enged el hogy kinyithasam az ajtót.Álmosan kapom magamra Yukatám s nyitom ki az ajtót.
-Hikari!-kiáltom.
-Yukino!-kiáltja ő is s azonnal a nyakamba ugrik.-Hát jól vagy!Annyira aggódtam!Azonnal jönni akartam ahogy viszatértem a testembe csak hát...
-Ugyan...gyere be !Még megfagysz az ajtóban ácsorogva!
Lerugja csizmáját s nekem adja kabátját amit én felakasztok s beljebb megyünk a konyhába.Feldobok egy kávét.
-Te is kérsz?-kérdem a Kékséget aki úgy gubbaszt az ágyon hogy Hikari alig bírja elfolytani a nevetést.
-Amúgy ő mit keres itt?-kérdi Hikari az emlitett felé mutatva.
-Ne kérdezz olyat amire nem akarod tudni a választ!-válaszolom vigyorogva.
Kikerekedik a szeme.
-Ő...ti....AAAAH FÚJ!
Elpirulva vigyorgok.
-Amúgy én is egy helyes srácot hagytam ott miattad.-mondja s belekortyol a kávéba.
-Legalább megkerested mikor visszamentél?-kérdem és a  morgós kék cicusnak is kitöltöm a kávét aki idő közben az asztalhoz csoszogott s letelepedett mellém.Bár mit csinálok két méternél nincs messzebb.
-Nem...
-Miért nem?
-Mert nem tudom sem a nevét sem a címét.Tulajdonképp csak egymásba boltlottunk s épp akkor akartam haza kísérni mikor Ichigotól kaptam az üzit hogy megint kicsináltak.
-Na ja...-vakaródzok zavaromban.-Mond...ez a kabát volt rajtad akkor is?
-Huh?...Igen...miért?
Széles vigyor jelenik meg az arcomon.
-Nem!-hallom Grimmjow határozott válaszát ki nem mondott kérdésemre.
-Még nem is mondtam semmit.
-Felejtsd el sürgősen!
-De...te megtalálhatnád!
-Kizárt!Nem szaglászom vadidegen fickók után!
Hikari nagy szemmekkel néz minket.Nem igazán éti a helyzetet.
-Most mi van?
-Ha összeütköztetek a kabátodon lehet még a srác illata...Neki meg jó az órra meg tudná találni.-mondom még mindig vigyorogva.
-Felejtsd el!-morogja
-Nem szorulok rá hogy ez az alak segitsen ki!-mondja Hikari megvetően.
Közelebb hajolok s a fülébe súgok.Mire a Kékség szeme elkerekedik s felém fordul.Az az arc.Mint egy gyerek Karácsonykor az ajándékokat bontogatva.Leteszi bögréjét s azonnal öltözni kezd majd Hikari kabátját megvizsgálva kilép az ajtón.
-Mit mondtál neki?-kérdi Hikari csodálkozva.
Én meg csak vigyorgok a bögrémbe bújva.
-Semmi különöset..de asszem egy darabig el lesz...Tokio messze van.
-Most Tokioba ment?
Bolintok.
Reggelihez készülve előszedek pár tojást meg egy serpenyőt.
-Meg kaptad a pénzt amit küldtem?
-Pénzt?-elgondolkodom-Nem tudom.De majd utána nézek úgy is itt az ideje a karácsonyi bevásárlásnak.
-Akkor ma a plázát járjuk?
-Azt is...
Reggeli után mosogatás és öltözés.Zöld kötött púlcsit és bélelt farmert kapok fel a bodimra.Fésülködni kezdek s akkor látom a tükörben.Egyre több a fehér tincsem.Mintha csak melíroztattam volna.A szemem meg piros?!"Na asszem a változás már a testemre is kihat!"
-Na és hogy megy?-kérdi Hikari a fürdő ajtajanak dőlve.
-Micsoda?
-A reiatsud ..tudsz vele bánni?
-Persze...nem gond!Bár vannak helyzetek mikor nem tudom kontrolálni....de az is elöbb-utóbb menni fog.
Felkapjuk kabátunk,csizmánk meg persze egy meleg sál és kesztyű.A minusz 10 fokban leesnének az ujjaim anélkül....Neki indulunk.A vásári forgatagban rengeteg ismerős arcot látunk.Nem...nem a Kurosaki család!Illetve őket is láttam,de Ishida-dono ,Sado Yasutora ...mellesleg egy csinos leanyzó kiséretében...meg egy rakat Shinigami.Kuchiki Rukia és a bátyja valamint Renji és Ichika.Az a lány is nő mint a gomba.Madarame aki Keygo nővérével van.Végül csak egymásba gabajodtak.Ennek persze Kejgo annyira nem örül.Yumichika...khm...egy szőke fiú kezét fogva.És persze az elmaradhatatlan Rangiku-san és Thosiro?!Basszus!Instant orrvérzés!A srác felnőtt alakban van és irtó dögös!De Hinamori hadnagy kezét fogja szóval már foglalt.De végre nem akarja eltitkolni az érzéseit a" Jégkirály".
A vásáron átérve egy nagy csomó ajándékkal meg persze forralt borral és mindenféle finomsággal a kezünkben állapodunk meg egy asztalnál.
-Fuh!Azt hittem sosem érünk ki!-fújom ki magam.
-Végre megvagytok!-hallok egy ismerős hangot.-Már mindenütt kerestelek titeket!
-Na ...befutott!-morogja Hikari.
A kékség meg a kezébe nyom egy papír darabot.-Mi ez?
-Az adósom vagy...-mondja szárazon.
A papiron egy név és cim szerepel.
-Nem mondod hogy megtaláltad!-kérdi  Hikari csillogó szemekkel.
-Nem volt nehéz!Áradt róla az illatod!
-A sálam!Biztos azért mert oda adtam neki!-mondja izgatottan.
-Aha...-elveszi kezemböl az egyik sütit és kajálni kezd.-Egy Shinigami...
-Mi van?-nézünk rá pislogva.
-Honnan veszed ezt a hülyeséget?-kérdi Hikari-És hogy értél vissza ilyen gyorsan Tokióból?
-Nem kellett odáig mennem...itt van ...Karakurában.
Döbbent csönd.Egymást bámúljuk mig a Kékség a következő sütit tolja be.Édes szájú...Hirtelen égtelen zaj és hófelhő kerekedik.Mind a zaj irányába nézünk.Az összes Shinigami a földön, a hóban fekszik.Ichigo-sama próbálja Orihimét és Kazuit védeni testével.Hikarival összenézünk és a Kékségre bizzuk a cuccot.
-Ne segitsek ?-kérdi
-Nekik segits!-mutatok a földön fekvőkre.
Hikarival elindulunk a lény felé s  lélektestre váltunk.Hikari hosszú fehér haja és hatalmas szárnyai felkavarják a havat ahogy felrepül.Én csak egy fekete kabátot  viselek amin fehér pántok huzodnak keresztben a vállamon meg egy fehér vért díszeleg az ő jelével.Egy pillanat alatt a Kurosaki család és a lény között vagyok.Meglenditem Tonbot és egy széles ,szikrázó fénysugár indul a lény felé.Hikari meg a levegőből csap le a lényre kezében egy fénygömböt generálva.Üvöltve tűnik el.
-Yukino?-kérdi Ichigo-sama felnézve.
-Jól vagytok?-kérdem
-Igen..de mi volt ez...és hogy nézel ki?Az ott a Lélekkirály pecsétje a válladon?
-Öhm...-vakarodzok idegesen-most mit mondjak...az.
-De...én nem is tudtam erről!
-Yukino-san születése óta a Lélekkirály pecsétjét viselte magán!-szól egy Urahara.
-Hogy mi van?-néz értetlenül Ichigo-sama
-Hikari -sannal együtt mind ketten az ő leszármazottai.Hitogake Ayame ezért kérte az ereje elzárasát.De mint látod Kurosaki-san Ők arra születtek hogy megvédjék a Lélekkirály életét.
-Aki történetesen te vagy Répafej!-vágja rá Hikari
-Na jó ...én már semmit nem értek!-vakargatja zavartan narancs bozontját.-Na és mi volt az a lény?Ilyet még életemben nem láttam!
-Egy Akuma vagy más néven Yokai.De nevezheted Kagee-nak is attól függően milyen alakban jelenik meg.Ritkán szabadulnak el a pokol béli szörnyek de mint látod csak a nagy erejű shinigamik mint te vagy Yukino-san illetve Hikari-san tudják őket elpusztitani.
-Én erről eddig miért nem tudtam!-csattan fel a karjait égnek kapva Ichigo-sama.Mindig sík ideg ha nem tud valamiről!
-Nos eddig nem volt fontos hogy tudj róla.Mint mondtam ritkán jelennek meg.-legyintget Urahara.
-Azért tiszta szégyen hogy ennyi Shinigami meg Kapitány mellett nekünk kellett megvédeni a segged!-mondja Hikari a körmét piszgálgatva.
-Hikari!-szólok rá rosszalóan.
-Most mi van?-kérdezi értetlenül.
-Ne sértsd meg a  Kapitányokat!Nem tehetnek róla hogy ilyen ellenfelekkel szemben tehetetlenek!Valószínűleg a legtöbb életében nem lát ilyet!
Byakuya tekintete elég szúros,gondolom meghallotta amit mondtunk s besértődött.Mondjuk elég büszke ember meg aztán erős Shinigami.De hát ez van!Két kis csitri lealázta a Gotei 13 nagyját.Grimmjow a fülét piszkálgatva unottan vár az asztalon ülve.Idő közben mindent elpusztitott amit vettünk.Én vissza megyek hozzá, Hikari viszont egy érdekes és egyben talán egy kicsit kínos beszélgetésbe bonyolódott egy sráccal akinek nyakig vörös a feje.Asszem fülig bele esett a hugomba.
-Ő az  a srác?-kérdem a Kékséget
-Jah...-válaszol foghegyről aztán elkapja a derekam s kéjes tekintettel igyekszik búgó hangon hipnotizálni.
-Ugye tudod hogy még sokba fog neked kerülni a mai kérésed?
-Aha..sejtettem...
Hirtelen a keze a zsebébe csúszik majd a nyakamba akaszt egy hópehely medált.
-Mi ez?-kérdem
-Ajandék...
-De én még nem adtam neked semmit!
-Nem is azért kaptad...
Hirtelen váratlan dolog történik.Egy ismerős alakot látok magam előtt.Haja és szeme mogyoróbarna akár az enyém volt s kedves mosolya akár a nap melege.Még mindíg úgy néz ki mint az emlékeimben.
-A...anya?