Yukino meséi/Befejezett/

Búcsú...

Reggel a nap sugarai melegitik arcom.Mikor kinyitom szemem Hikari mellett vagyok.Felülök,s arcom tenyerembe temetem.
"Csak álmodtam..."
Felkeltem Hikarit a reiatsuja már rendben van.Nem nehéz megéreznem igy mellette ülve.
-Hikari ébresztő!
-Mi az...máris reggel van?-kérdi álmosan és a takarót a fejére húzza.
-Igen...kelj fel mihamarabb haza kell mennünk hogy le ne késd a vizsgákat!
-Miért ...nem otthon vagyunk?
-Nem Urahara shop egyik szobájában vagyunk...
-Miért ...Háááh..-kérdi nagy ásitozások és nyújtozkodások közepette.
-Mert kimerültél miközben visszadtad az erőmet.-válaszolom.
Feltápászkodon s rendbe szedem magam.
-Jah...tényleg!Na és...mostmár minden rendben veled?
-Öhm...igen...köszönöm.Nélküled nem ment volna!
-Ugyan !-legyint-Te is sokat tettél értem!Most legalább qvittek vagyunk!
-Az...-mosolygom-köszönöm!
Átölelem ami meglepi.Urahara kopog be.
-Yukino-san ha felébredtek jöjjenek reggelizni!
-Megyünk...-kiáltjuk egyszerre amin mind ketten kuncogunk egy jót.Kisgyerekként szaladunk ki a folyosóra ám hirtelen egy Grimmjowba ütközünk.Pontosabban csak én mert Hikari meg belém ütközik.Orromat fogva nézek fel rá.Elmosolyodik.Pont úgy mint álmomban.Én meg elpirulok.Hikari megforgatja szemét aztán beránt a társalgóba.
-Gyere reggelizni.Még elkésünk!
-Jó reggelt Hikari-san!Ezek szerint jól van...remélem a vizsgákon is úgy fog remekelni mint tegnap!
-Na ná hogy!-húzza ki magát büszkén.
Neki állunk reggelizni.Vagyis csak Hikari.Én még mindig az éjszaka hatása alatt vagyok s azon merengek valóban megtörtént e vagy csak álmodtam.Elveszek egy kávés bögrét s hirtelen megáll bennem az ütő.Mögém lép majd lehajol.Ő is elvesz egy bögrét.Nem mond semmit de látom ahogy szeme sarkából rám néz.Kényelmetlenül érzem magam s fészkelődni kezdek.Ő a mögöttem lévő falnak dőlve isza a kávéját.
"Oké...csak túl reagálom.Az egészet csak álmodtam!"
-Mi bajod Yukino?-kérdi Hikari a fészkelődésemre.
-Semmi...-mondom s próbálok nyugalmat erőltetni magamra.
"Nem álmodtad!-"hallom a választ fejemben.Hát persze Grimmjow és köztem telepatikus kapcsolat jött létre.Persze közben majdnem megfulladtam a félre nyelt kávémtól.Ez meg halál nyugodtan szürcsöli mögöttem a kávéját.Urahara egy kendöt nyújt felém hogy megtörölhesem magam a kávétól.
-Minden rendben Yukino-san?-kérdi.
-I..igen...csak félrenyeltem.Köszönöm Urahara-san!
Megcsörren a telefonja.Felveszi.
-Monjad!...Aha...tegnap ott voltam...aha...Tsh!...Jól van ne károgj Halibel megyek!
Kinyomja majd felhörpinti a maradék kávéját.Aztán mögém lép és az asztalra teszi a bögrét.Megfogja a kezem és egy puha kézcsók után a szivéhez teszi és megcirogatja arcom.Urahara és Hikari meg nagy szemekkel néznek.
-Mennem kell!...-mondja.Majd feláll s kisétál.De még megköszöni Uraharanak a szállást és a kávét,majd int és eltűnik.
-Mi a fene volt ez?-kérdezi Hikari
-Bár tudnám...mint látod lelépett.
-Aha...érdekesen köszönt el tőled!Történt köztetek valami?
- Semmi komoly.Csak csókcsata...
Szemét forgatva benyomja a maradék rizst s haza indulunk.Otthon gyors átöltözés után rohan a suliba vizsgázni. Én meg leülök a diványra s próbálom összekaparni a gondolataimat mikor megjelenik Tonbo.
-Azta Felség te aztán jól el készültél!-mondja széles vigyorral a képén.
-Nem értelek...
-Azt ne mond,hogy nem emlékszel...az kizárt,hogy ne emlékznél arra ami kettőtök közt történt!
-Szóval mégsem álmodtam...
Harsányan felnevet.Aztán folytatja az agyamra mászást.
-Azt gondoltam hogy a Kék Cicus elképesztő dolgokra képes de...huh ebbe még én is beleremegtem.
Összeráncolom szemöldököm s behunyom szemem.Minden újra lejátszódik a fejemben."Basszus!...Te jó ég...."
Alapból nem gondkodtam a dolgon hisz már régen történt.Túl tettem magam rajta,hála Urahara-sannak és a Kurosaki család gondoskodásának.De...azért tegnap éjjel a torkomban dobogott a szívem.Bármennyire is vágytam rá...mert vágytam rá csak a félelmem erősebb volt.De ő észrevette hogy félek és megnyugtatott."Vigyázni fogok rád!"-mondta.Persze ez még nem nyugtat meg de a gyengédsége az igen.Valahogy megszünt minden fenyegető kisugárzása.Azt hitte nem volt még dolgom férfival...én meg csak makogni meg bújni tudtam a nyakába.Biztos végig futott az agyán hogy megéri e neki nyűglődni egy ilyen csajjal....hát ez van.Az is csoda hogy megtörtént.Mondjuk nem bánom.Életemben először....
Tenyerembe csapom a homlokom.Ez meg már megint röhög.
-Hallgass már el!Nincs valami dolgod azon kívül hogy engem idegesitesz?
Hirtelen elhalgat és eltűnik.Grimmjow reiatsuját érzem meg egy másikat.Bekapok egy lélek cukorkát és végre útnak indulok.Tonbo markolatával a kezemben érkezem meg.A Yumizawa parkban érem utol.Menosok vesznek körbe minket.
-Grimmjow!Mi a fenét keresnek itt a Menosok?
-Tegnap nyitva maradt az átjáró!-kiáltja felém.-Tünj el innen,majd én elintézem!
-Na azt lesheted!
-Mi?-néz rám csodálkozva.
-Ban kai...Raiden Tsuki noTonbo!-kiáltom.
Újra a fekete fehér kabátban vagyok.Arcomhoz emelem kezem s felöltöm maszkom.Tonbo pengéje is megváltozik.Inkább jari mint sem katana.Az ég felé emelem majd végig sújtok a menosokon.Egyiket a másik után vágom le Tonbo villámló pengéjével. Grimmjow vigyorogva csatlakozik.
-Zárd le az átjárót!-kiáltom neki.
-Várj állj meg!-mondja s megfogja kezem.-Vissza kell mennem Hueco Mundoba...
-Miért mondod ezt?
-Ami az éjjel történt...
Elvörösödöm.S zavartan nézek félre.
-Igen...tudom...
-Már rég vártam erre...de nem volt erőd és én féltem nem birnád ki az erőmet.Most viszont el kell mennem.A gargantát odaát kell lezárni.
-Szóval ezért búcsuztál el úgy...
Felsóhajtok,majd elengedem a kezét.
Ö viszont magához von.
-Nem akarok elmenni!
-De menned kell...szóval menj csak.
Mielött elmegy még elereszt egy cerot hogy a maradék Menost is elintézze.Aztán eltűnik a garganta sötét űrében.
Azóta nem láttam és a karkötőm sem jelzi a jelenlétét.Hikari is leérettségizett.S mostmár tovább lépett.Elköltözött Karakura városból mivel Tokioban kapott munkát.Azt mondta hogy kapott egy ösztöndíjat valami műszaki szakra az egyetemen.Nem csoda...mindig is zseni volt.Aizen mellett is csak a feltalálás érdekelte.Én lecseréltem a lakásom egy kisebbre s most megint egyedül élek.Mivel visszakaptam az erőm újfent én vagyok Karakura város Helyettes Shinigamija szóval Uraharával a hátam mögött főállásban írtom a lidérceket.Most is érzek egyet....Csaó!Vigyázzatok magatokra!