Yukino meséi/Befejezett/

Egy apa emléke

Gyors iramban szedtem a lábaim vissza felé a trón terembe.Miután kihallgattam azt a három idiotát jobbnak láttam lelépni.
-Eleget láttál?-kérdi Hikari utanam sietve.
-Egy frászt!Azt se tudom mit is kéne most gondolnom!
-Miért akar Grimmjow megszabadulni a maszkjától?
-Én sem igazán értetten!De azt hiszem most egy forró fürdőre van leginkább szükségem....Viszont...ha visszajönnek kérlek ne mondj nekik semmit!Nem lenne jó az ha kiderülne, hogy hallgatoztunk!
Hikari bólint aztán Nel-hez fordulok.
-Nel-san!
-Tessék Yukino-sama!-mondja kedvesen.
"Ez a hivatalos hangnem kiakaszt!Mindegy asszem kénytelen leszek megszokni!"
-Meg mutatnád merre találom a fürdőt?Ölni tudnék most egy forró fürdőért!
-Persze Yukino-sama!-válaszolja és elindul ki a teremből.Három gilián szintű Arrancar szolga kiséretében.-Mond hogy érzed magad Yukino-sama?
-Jól!De mért kérded?
-Nos úgy láttan mintha valami felzaklatott volna!Pedig igazán örömteli eseményeknek lehettünk részesei!Te visszatértél közénk ,Hikari-sant pedig eljegyezték!Ma ünnepelünk ezt még mi Arrankarok is tudjuk és élvezettel buliznak a többiek mint láthattad!
-Igen láttam!-mondom mosolyogva-Nem lehetett nem észre venni, hogy mennyire élvezik a helyzetet!
-Amióta megismerték az élet más dolgait is ha lehetőségük adódik igyekeznek kiélvezni!Mostmár tudják, hogy nem csak a harc lehet az egyetlen célja az életüknek!
-Furcsa ezt egy Espada-tól hallani!
-Miért?-kérdi nagy szemekkel.-Tudtommal az Espada-k a halál egy aspektusát képviselik.Grimmjow a pusztitás aspektusa ,Halibel pedig az áldozat aspektusa míg Ulqviorra az üresség aspektusa!Bár azt nem tudom te pontosan mit képviselsz de érted mire gondolok?
-Igen értem Yukino -sama!Megérkeztünk!-válaszol mosolyogva és egy újabb fehér ajtó nyílik ki elöttünk.A terembe lépve egy csodás fürdő tárul elénk.Mintha a hegyekben lennék.Még egy csobogó is van ami vizesést imitál.
-Wow!Tenjiru kitett magáért!-mondom elképedve.
-Nos Tenjiru -kun a medencét csinálta minden mást Kagee-sama hozott létre!
-Wow!...Jó az izlése a Kölyöknek!
-Igen!Azt mondta azt szeretné ha te is jól éreznéd  magad ha eljösz ide!
-Hogy...én?Csak nem az én kedvemért készítette ilyenre?
Nel csak bólint és mosolyog.Majd egy bambuszból keszült nyugágy  szerűséghez megy ami mellett valami szekrény van.Elhúza az ajtaját és törölközöt meg egy Yukata-t ad a kezembe.
-Érezd jól magad Yukino-sama!-mondja és kimegy a szolgákkal.
-Hogy azok minek jöttek vele!Na mindegy merüljünk el az élvezetekben!-mondon s ledobom a shihakusoum a nyugágyra.
A viz kellemes meleg épp mint a fehér csont pokla.Beállok a vízesés alá.Próbálom kitalálni, hogy pontosan mi is történt Shiroko palotájában abban a tíz napban.Emlékszem, hogy sokat beszélgettünk.Meg meditáltunk de egyenlőre más nem rémlik.Talán teszek egy látogatást a belső világomban.Bár a kardom nincs nálam.Biztosan a Lelkekpalotájában maradt.A vízbe merülve egy sziklának támaszkodom karjaim keresztbe fonom s állam arra hajtom.Mintha csak aludnék....
-Üdv Felség!Rég találkoztunk!-hallom meg Tonbo hangját.Felnézek s a fehér sárkány köröz felettem majd elöttem ér földet s emberi alakot ölt.
-Üdv Tonbo!Valóban rég voltam itt utoljára!De látom azért mostmár minden rendben van!
-Ami azt illeti elégge lezúztad a környéket amikor Minori-val küzdöttél!Meg aztán a háborúban amikor kétségbeestél...nos az nem jó ha ilyen érzések kavarognak benned!
-Hol van most Minori?
-Eltűnt!Már nincs itt!
-És Anyám...vagy Aizen?
-Oh ők a pagodánál vannak!Bár Aizen szeret a könyvtárban lógni!
-A könyvtárban?De hisz ott csak emlékeket talál!
-Már nem csak Minori és Ayame  emlékei vannak ott!Bővült a könyvtár a te emlékeid és ....Aizen emlékei is ott vannak.Azt mondta meg akarja neked mutatni egyszer!
-Aha...akkor most...menjek oda?
-Miért tőlem kérded?
-Nagy segitség vagy nem mondom...egyébként te ott voltál velem Shiroko palotájában?-kérdem felhúzott szemöldökkel miután megforgattam a szemeimet .
-Én mindig ott vagyok ahol te is!Egyek vagyunk vagy már elfelejtetted?
-Na jó inkább vezess Aizenhez!
Újra sárkányalakot ölt s felkap .Elrepit a könyvtár szigetére.A kapu elött rak le aztán eltűnik.Én meg kitárom az óriási faragott kaput.
-Yukino kedvesem!Örülök hogy látlak!
Üdvözöl Aizen.Még mindig méltóság teljes látványt nyújt abban a fehér kabátban ahogy elém jön.
-Üdv...Apa!-mondom mosolyogva.
Erre kikerekedik a szeme s egy halvány mosoly jelenik meg az addig szenvtelen arcon.-Mi az?
-Hmm...boldoggá tesz ha  Apának szólitasz!
-Ez csak természetes!Hisz az volnál!Tonbo azt mondta mutatni akarsz valamit!
-Valóban!Kövess kérlek!-mondja s megfogja kezem s húz maga után.Ahogy körül nézek tátva marad a szám.A könyvtár mostmár hatalmas.Nem mintha nem lett volna eddig is az.Egy emelet is van és Aizen egy csigalépcsőhöz vezet.Felmegyünk és a polcok elött végig vezet.Ezek a könyvek valóban mások.Ezeknek peldául van címük.Megáll egy polc elött s a kezembe ad egy könyvet.Ahogy elveszen elfordul tőlem s egy székhez megy ami egy trónra emlékeztet,majd leül.Mintha könnyeket láttam volna a szemében csillogni.A köbyvre pillantok."Boldog pillanatok" van ráirva.Egy kicsit félek kinyitni de a kiváncsiság erősebb.
"-Aizen-taicho az alany készen áll!-hallom Gin hangját.Felé forditom tekintetem.Már a kezében van a reiarsut elrejtő köpeny.Ő és Kaname már beöltöztek.Felveszem és az Élők Világába megyek követve az alanyunkat.Ma épp március 21-e van a tavaszi napforduló.
-Kiváncsi vagyok vajon Haru beváltja e a Hollowfikációs kisérletekbe vetett reményeimet!
-Haru?-kérdi Gin.
-Igen!Mivel ma van a tavaszi napforduló gondoltam a Haru jó név lesz neki!
-Ma nagyon szórakozott vagy Aizen-Taicho!
-Ma valahogy jó érzeseim vannak!
Megérkeztünk az Élők Világába.Ahogy elnézem az emberek is élvezik ezt a napot.Nem is kell sokáig várnom  s Haru már végzett is egy Shinigami-val.
-Hmm....gyors és erős!
-Ahogy Shiro is az volt!15 éve de az ő lelke valahogy más mint shiro-é volt!-mondja elgondolkodva Kaname.Ugy cikáz mint egy szitakötő.Gyorsak és pontosak a támadásai!Ráadásul uralja a teret!
-Értem...Kaname!
Hirtelen egy sikolyt hallok.Ahogy odapillantok meglepetésemre egy embert látok amint ellöki a shinigamit akit épp célba vett az alany.Kikerekedik a szemem.A lány túlélte a támadást de Haru újra támad.Önkéntelenül is mozdulok és Kyoka Sigetsut kirántva hüvelyéből  a lány elé ugrom.
-Aizen-Taicho?-csodálkozik Gin.
Miután levágtam Harut a lányhoz fordulok.Barna haja aranyló hullámokban omlik hátára s azok a mogyoró barna szemek.Elveszem bennük.Angyali arca a nap fényeben egyszerűen....gyönyörű!
-Had segitsek!-mondom s leereszkedem hozzá.S kaito-val gyógyotani kezdem a sérülést . "Ha őt is megfertőzte a lidérc akkor nem sok esélye van túlélni!"Ez a gondolat valahogy félelmet ültet a szivembe.
-Ki vagy te?-kérdi.
-A nevem Aizen Sousuke!Sajnálom hogy megsérültél!Ennek nem lett volna szabad megtörténnie!
-Köszönöm,hogy megmentettél!
-Miért tettél ilyen ostobaságot?Az a lidérc meg is ölhetett volna!
-Nem nézhettem tétlenül, hogy egy ember a szemem láttára haljon meg!
-Hmm..Értem...-mondom s hirtelen szedülni kezdek majd összeesem.
Soha nem történt még ilyen velem de amikor magamhoz tértem Gin és Kaname állnak felettem.Újra a laborban vagyok.
-Mi törtent Gin?
-Aizen -Taicho megmentette azt az ember lányt és közben Haru miatt megsérült.Ha az az ember lány nem gyógyit meg most nagy bajban lennénk!
-Ugyan Gin!Tudod hogy én nem halok meg olyan könnyen!Most hol van ?
-A lány?Az emberek világában!-válaszolja Gin.
-Lett valami következménye?
-Eddig még nem tapasztaltunk semmilyen változást?
-Na és Urahara Kisuke sem avatkozott be semmilyen móďon?
-Úgy vélem ő most Kurosaki Ichigo-val van elfoglalva!-válaszolja Kaname.
-Értem...
-Most hová mész Aizen-Taicho?
-Szükségem lesz egy Gigaira!...
.......
Az élők világa! Mindig lenyűgözött de így Gigai-ban...érezni a nap melegét és a gyenge fuvallatot a bőrömön!Furcsa...mégis kellemes érzés.Remélem megfelelően öltöztem.Vettem egy csokor virágot is út közben mivel ha jól tudom az emberek körében így szokás.Megérkeztem a Teaházhoz.Látom őt.Nem tudom mi van velem de mintha hevesebben verne a szívem.
-Oh ön az?Örülök hogy már jól van!
-Igen....igazábol azért jöttem, hogy megköszönjem!Ezt önnek hoztam!-nyújtom át neki a csokrot.
-Ugyan erre semmi szükség!Hisz ön is megmentette az életem és meggyógyitott!Mit is mondott, hogy hivják?-mondja csilingelő hangján  széles mosolyal az arcán.
-Oh...A nevem Aizen Sousuke!
-Áh igen már emlékszem!Az én nevem Hitogake Ayame!Kér esetleg valamit?
-Egy csésze zöld teát és ha megtisztelne  a társaságával Hitogake-san!
Az nap sokáig beszélgettünk és azt hiszem még rengeteg hasonló alkalmam volt megcsodálni Ayame szépségét.Egy nap azonban érdekes hirrel fogadott.
-Sousuke!Már nagyon vártalak!-szalad elem Ayame.
-Nocsak Ayame kedvesem!Mi történt?Ma feltűnően boldognak látszol!
-Te is az leszel  ha meghallod amit mondani akarok!-mondja izgatottan.
-Akkor halljuk!
-Kisbabánk lesz!
Azt hiszem életemben először döbbenet ült ki arcomra mert Ayame hangos kacagása téritett magamhoz.
-Ennyire megdöbbentett  a dolog?
-Nos...őszintén szólva...nem számítottam ilyesmire!
-Hát ha  két ember egymásba gabajodik annak általában ilyen következménye szokott lenni!-mondja nevetve.
-Ez... azt hiszem ez sokmindent meg fog változtatni...-mondom elgondolkodva.
.......
-Aizen-Taicho az Élök világában akar maradni?Na de mi lesz akkor a kutatásainkkal?-kérdi Gin.
-Nem maradok az Élők Világában de elég sokat fogok oda ellátogatni!A kutatásainkat is meg tudom ott figyelni ne aggódj Gin!
-Na de mi lesz ha az öreg  Főparancsnok rájön?
-Ne aggodj Gin!Nem fog rájönni mivel csak annyit leszek ott amennyit szükséges!
..........#Hat hónappal késöbb
-Egek!Sousuke!-kapja el kezem Ayame a korházi ágyon.
-Mi baj Ayame?-fogom meg én is a kezét.
-Itt az idő....elkezdödött!
-Máris?-kérdem  kikerekedett szemekkel és ijedten pattanok fel a székből amin ültem.
Azonnal szóltam az orvosnak s Ayamét elvitték a szülőszobába.Idegesen járkáltam fel s alá és nagyon szerettem volna az orvosban megforgatni Kyoka Sigetsut valahányszor meghallottam Ayame egy-egy sikolyát.Három óra várakozás után Ayamét áttolták egy másik szobába s engem is behivtak.Ayame kimerült volt de a karjaiban tartotta azt amiről én addig csak álmodni mertem.Egy gyönyörü pufók kislányt.A szemei akár az édesanyjaé de én érzem bene valmi különöset.Ebből a gyermekből egy napon  erős shinigami lesz ezt biztosan tudom!
-Mi lesz a kicsi neve?-kérdi egy ápoló.
Ayame az ablakra emeli tekintetét.Oda kinn nagy pelyhekben hull a ho.November közepén ez nem meglepő bár kicsit hamar jött most a tél.
-Yukino!-sóhajt ja.
-Yukino!-mondom én is boldogan.
.............#Három évvel késöbb
-Sousuke itt jó lesz!-mondja Ayame egy cseresznye fa árnyékában és leterit egy pokrócot.
-Papa....papa!-csilingeli Yukino.
"Most három éves!Örülök hogy tanuja lehetem első lépéseinek.Boldogsággal töltött el minden perc a születésétől kezdve még ha kemény is volt a kezdet Az első pelus cseréről nem is beszélve!" A gondolodataimba merültem ahogy a kis Yukinot figyelem amint a lepkéket kergeti vagy épp virágokat szed Ayame-nak.
-Gyönyörű kislány Aizen -Taicho!-hallom Gin hangját.
-Gin!
-Aizen-Taicho meg találtuk a Hougyokut!Kuchiki Rukia testében van!
-No csak!Biztos ez?
-Minden kétséget kizáróan!
-Értem...akkor ideje visszatérnem nem igaz?
-Na és mi lesz velük Aizen-Taicho?
-Sajnos őket magukra kell hagyjam!Most más perspektivák nyiltam meg elöttem!
Vissza se nézve hagyom ott öket már csak a terveim lebegnek a szemem elött.
-Várj csak Aizen Sousuke!
-Ayame?
-Hova mész?
-Vissza kell mennem Ayame!
-De...mi lesz velünk?Mi lesz a lányoddal?
-Ayama meg kell értened!Most fontosabb dolgokra kell koncentrálnom!
-Mi lehet fontosabb nálunk?
-Az hogy istenné váljak!
Elhagytam a Gigait és átléptem a kapun amit Gin nyitott.A dangaiban haladva Gin még fel tett egy kérdést.
-Aizen-Taicho!Ez nem volt szép dolog tőled!Egyáltalán nem bánod, hogy hátra hagyod őket?
-Nem Gin!Ha isten leszek már egyébként sem fog számitani hisz magamhoz fogom venni őket és Yukino a lélekpalotában fog felnőni!"
Becsukom a könyvet.Apám még mindig ott ül abban a székben.Oda megyek hozzá s a könyvet az asztalra teszem.
-Miért mutattad meg nekem ezt Aizen?-kérdem s látom, hogy a neve hallatán összerancolja szemöldökeit.Persze hisz nem rég még apának szólítottam....
-Egyszer azt kérted mondjam el neked ami Ayame és köztem történt.-mondja s hangjában szomoruság csendül.-Teljesitetem a kérésed!
-Csupán ennyiről lenne szó?
-Hmm...mindig meglep, hogy milyen gyorsan atlátod a helyzetet!Valóban nem erről van szó!Te már ...felnőttél!Az elmúlt években határozott és felelőség teljes döbtéseket hoztál.És...már nincs szükséged ránk!Egyensúly van a lelkedben!Képes voltál elfelejteni azt is...amit az az ember tett veled!
-Kösz hogy emlékeztetsz rá...de ami azt illeti azt nem neked köszönhetem!
-Nem...valóban nem!A lelken ejtett sebek nehezen gyógyúlnak be!De te mégis közel engedtél magadhoz valakit!
-Ez most hogy jön ide?
-Tudod te mit jelent!
-Nem igazán értem mire célzol ?
-Nem rég kihallgattad amit Grimmjow beszélt Kagee-val és Kurosaki Ichigo-val!
-Igen...na és?
-Tudod mire készül?
-Annyit értettem, hogy le akarja venni a maszkját de nem értettem minek!
-Tovább akar fejlődni!
-Na de minek?Azt is mondta, hogy Ichigo-samanak át kellene formálnia a maszkját valamivé!Lehetséges ez egyáltalán?
-Soul Soseity-ben és  Hueco Mundo-ban minden reishi-ből van!Kellő tudással és erővel azt alkothatsz belőle amit csak akarsz!Én így
épitettem fel  Las Nochest és teremtettem meg az Arrancarjaimat!
-Ahhoz nem kell a Hougyoku?
-Az már nincs a birtokodban!Amikor átkerültél a Lélek Király világába azt nem fogadta be!
-Szóval náluk van!
Aizen bolint.Majd hozzám lép s végig simitja arcom.
-Itt az ideje hogy elbúcsuzzam!
-Tessék?De én nem akarom hogy, elmenj! És...még Anyámmal nem is tudtam beszélni!
-Nincs rá szükség Kincsem!-hallom Anyám hangját a hátam mögül!-Büszke vagyok rád!Mindent elértél amit egy lélekőr elérhet és...még többet is hisz felültél a trónra és megmentettél mindenkit!
-Anya...
-Még egy valamit ígérj meg!
-Mit?
-Elfogadod amit Grimmjow adni akar neked!
-Te...tudod...mit akar adni?
-Hát persze, hogy tudom!-mosolyog anyám aztán kacsint egyet.-Tudod hogy látom a jövőt!
Egy meleg öleléssel búcsúzunk.Aztán eltűnnek és én egyedül maradok a könyvtárban.Leroskadok a trónszerű székbe amiben nem rég még apám ült.
Szomorúság folytogat.Vegül mégis csak egyedül maradtam.