Yukino meséi/Befejezett/

Menosok erdeje...

Na kb egy hónap telt el azóta ,hogy Aizen megpróbált felhasználni újjászületéséhez.Szép kis apa az ilyen ugye?Azóta nincs erőm.Hikari meg ott hagyta a sulit és azóta egy Cukrászdában dolgozik.Én meg még mindíg Uraharánál várom a csodát.Totál uncsi így az életem és legalább annyira gáz is,hisz vagy Grimmjow vagy Nel intézik el azt amit nekem kéne.Ichigo-sama azt mondja ne aggodjak majd megoldjuk ezt is.Persze...
Ő most jelenleg babázik mivel megszületett Kazui.Igy most kapott némi kinenőt a Lélekpalota fogságából.Viszont így hogy a Kékség menti a lelkeket a Shinigamikkal nagyon keveset találkozunk.Persze olyankor mindig feltöltődik a karkötőm az ő reiatsujaval és különös módon olyankor mindig Tonbo hangjára ébredek a következő nap reggelén.Nem ...még mindíg nem tudom őt elérni.Szóval stagnáltam.Urahara szerint ennek nincs különösebb jelentősége ,mivel szerinte ez csak olyan mint az ujjlenyomat.De akkor miért hallom mindig Tonbo hangját a sötétségben?
Lassan itt a karácsony.A Kurosaki családhoz vagyunk hivatalosak.Hikarival tegnap a fél plázát felvásáróltuk nehogy valaki kimaradjon.Persze a Kékségnek fogalma sem volt róla minek ez a felhajtás azt meg főleg nem hogy minek kell karácsonyfát állitani.Szóval el kellett magyaráznom neki.Azért vettem neki is ajándékot.Egy karkötőt ha már annó ő is azt vett nekem.

-Hah...én azért még mindig nem vagyok a puszipajtása Répafejnek ugye tutod!-morogta Hikari
-Egy estét ki lehet birni ha már mindkettönket meghívott.A szándék a fontos!-válaszolom némi szemforgatást követően.
-Jah...az...na és mi van a Kékséggel?-kérdi
-Nem tom.De miért is?
-Mert a minap itt a diványon találtalak titeket.Egyre többet van nálunk!
-Segitett nekem mig te dolgoztál.
-Aha...jut eszembe!Köszi,hogy segitettél tanúlni.Holnap lesznek a féléves vizsgáim és nagyon be vagyok rezelve!
-Nem kell aggódnod!Mindent beléd diktáltam még talán többet is!-mondom egy elégedett mosolyjal.
-Remélem...ha holnap jól sikerül akkor már csak az érettségi lesz hátra és végre szabad vagyok!-mondja aggódva.
-Nem gondoltad,hogy ilyen kemény lesz mi?-mondom vigyorogva a kávém mögül.
-Nem!-vágja rá dacosan-De nem értem te mit vigyorogsz ezen!Neked kellett felkészitened!
-Jah...de szeretem a kihivásokat és szerencsére vág az eszed mint a borotva.

Este átmentük a Kurosaki családhoz baba nézőbe.Orihime gyönyörű kismama.Kazui pedig egyenesen imádni való baba azokkal a nagy mogyoróbarna szemeivel.Már most tiszta apja.Hikari Ichigo -sama hugaival beszélget.Hál istennek Karinnal és Yuzuval jól kijönnek.Leültem a kanapéra a babával ,a kezemben cumisüveg.Hirtelen elkezdtem szédülni.Épp hogy le bírtam tenni a babát Orihime karjaiba mielött ájultan a padlóra zuhantam.Mikor kinyitom a szemem egy sötét erdőben vagyok.Legalább is gondolom,hogy erdő mert minden felé hatalmas fekete fák magasodnak.Felülök s körül nézek de csak a fekete fákat látom.Elindulok,hátha meg tudom hol vagyok vagy hogy egyáltalán hogy kerültem ide.Hirtelen lidércek vesznek körbe."Basszus!Csak nem a Menosok erdejében vagyok?"hasit belém a felismerés.Futásnak eredek.De sehova nem jutok.A fekete fák egyre sűrűbben nőnek.S körülöttem egyre több a lidérc.Egymást falják fel.Menosok jelennek meg egy lidérc körúl.Furcsán ismerős a maszkja.Körülveszik s egyszerre lőnek ki rá cerot.El kell takarnom a szemem.A robbanás erejétől nem látok semmit,majd eloszlik a por.A menosok darabokban majd eltűnnek.Egy hófehér alak közeledik felém.Arcát elfedi a teljes maszk de ember alakja van.Szarvai büszkén tőrnek az ég felé ,ahogy oda ér hozzám nyakon ragad.Magasba emel.Én fulladozni kezdek.Kitárja szárnyait s felrepül velem egészen a fák koronájáig.

-Áh...Mit...akarsz tőlem!-nyögöm s próbálom a nyakamat szoritó kezét lefejteni.
-Nem ismersz fel ugye?-Kérdezi s olyan közel hajol hogy a teljes látóterem arany szemei tőltik be.
-T..ton..bo?-nyögöm
Harsányan felnevet.
-Itt hagytál engem...szólitottalak de te nem jöttél értem!
-Miről .....beszélsz?Nem...hallottalak.
-Nem baj...most megérzed milyen itt élni!

Annyira szorítja a nyakam hogy szinte már alig vagyok magamnál.

-En...gedj...el!-nyögöm
Ő ismét felnevet.
-Ahogy óhajtod Felség!-mondja s elenged ,én meg lezuhanok.

Verejtékben fürödve ébredek a Kurosaki ház nappalijának padlóján.Körülöttem minden narancs szinben úszik.Orihime ül mellettem kezeit fölém tartva gyógyít a forditott pajzsal.

-Mi törtent?-kérdem
-Elájultál..-kapom a választ.
-Yukino mi tötént veled?Nagyon megijesztettél minket!-mondja aggódva Hikari.
-Nem tudom de álmomban a menosok erdejében voltam.
-A menosok erdejében?-kérdi Ichigo-sama s furcsán néz rám.

Mikor Orihime befejezte a gyógyitást a karjába rakja Kazuit s azonnal felránt a padloról.Nem mintha nem tudnék felkelni de valami furcsa villanást látok a tekintetében.Meg fogja csuklóm és azonnal elveszi a karkötőmet.

-Irány Urahara!- mondja határozottan.

Esélyem sincs tiltakozni.Út közben már fülén a telo.Mire oda erűnk a hóesésben szétázva Urahara már az ajtóban vár minket.

-Kurosaki-san...Yukino-san gyertek be már mindent előkészitettem.

Belépünk az ajtón s egy Grimmjow ragadja meg a karom.Mire észbe kapok már a pincében vagyunk.

-Várjuk már egy pillanatot!-kiáltom s kitépem magam a Kékség kezéből.-Mégis mi folyik itt?Mit akartok tőlem?

Összenéznek majd Urahara megszólal.

-Grimmjow-san Hikari -sanra is szükség lesz ,nála van jelenleg a Hougyoku.Hozd ide kérlek mig én megnyitom a gargantát.

Kezdek pipa lenni.Utálom ha ignorálnak!

-Nem tudom mi folyik itt de azonnali magyarázatot kérek!

Ichigo-sama Urahara kezébe nyomja a karkötőmet,majd hozzám fordul.

-Yukino!Eddig arra vártunk,hogy a lidérced megmutasa magát mivel nem tudtuk,hogy mi lett vele.Grimmjow azért adta neked azt a karkötőt amit feltöltött a saját reiatsujaval hogy valamilyen reakciót váltson ki beleőled.Ha nem történik semmi akkor elvesztetted az erőd de a telepatikus képességed nem erre utalt.

-Szóval kísérleteztetek velem?-kérdem magamból kikelve.

-Ne hisztizz már!Rajtad akartunk segiteni!-mordul rám Grimmjow miközben lerakja Hikarit aki szintén a hátát püfölve ordít.

-Tegyél már le te áruló!Mégis mit képzelsz mi vagyok én egy zsák krumpli?

-A krumpli legalább nem visitozik!-válaszolja egykedvűen a fülét piszkálva.

Hikari erre egy pofonnal válaszol.Majd fel robban.De jelenleg én is azon a ponton vagyok.

-Lányok nyugalom!-csitit minket Ichigo-sama és Urahara mielött Grimmjow is feldühödik és elszabadul a pokol.A pofon után esélyes...

-Na ide figyelj kislány!-villan meg Grimmjow szeme és a grabancánál fogva emeli fel Hikarit.De leteszi ahogy találkozik a tekintetünk.

-Mi folyik itt?Mit műveltek velünk?

-Most át fogunk menni a Menosok erdejébe.-mondja Ichigo-sama-Ott pedig felkutatjuk a lidérced és amint sikerült elkapni amit remélhetőleg Grimmjow gond nelkül összehoz Hikari és Urahara segitségével újra összehozunk titeket,hogy visszakaphasd az erődet.Igy megfelel nektek lányok?

Hikarival összenézünk s értetlenül pislogunk.

-Mi van?Erről nem lehetett volna előbb szólni?Mondjuk akkor nem akadunk ki mindketten.

Urahara gargamtát nyit.Amint elül a szél Grimmjow megfog és magával ránt.Urahara Hikarit fogja Ichigo-sama pedig vezet minket.Amint átérünk Hueco Mundo sivatagában vagyunk.

-Na és most?Hogy jutunk el a Menosok erdejébe?-kérdem.

Grimmjow körül néz,majd elordítja magát.Szétnyílik a sivatag homokja és egy átjaró nyílik meg ami a föld alá vezet.Elindul s mind követjük,bár nem szivesen.Hikari fortyog én meg egyre jobban rettegek.Azután az álom után.Mondjuk kezdem azt hinni hogy nem is volt álom.Ha Tonbo olyan nagyon megerősödött nem fogjuk tudni elkapni.Ráadásul megint ki akar nyírni nekem meg semmi erőm nelküle.