Yukino meséi/Befejezett/

Egy másik élet...

-Áh....
-Hülye!...Mondtam már hogy ne bambulj ha penge van a kezedben!-szúr le megint a Kékség.
-Ugyan...semmi bajom!-válaszolom s számba veszem vérző ujjam.
-Mutasd!

Finoman fogja kezem,mintha csak törékeny lennék.Pedig még így is erősebb és gyorsabb vagyok mint egy átlag embe.Persze ilyenkor mindig végig fut az arcán az a fintor.Nem azért mert zavarja a vér látványa.Érdekes is lenne tekintve, hogy imád harcolni.Egyedül az én vérem hozza ki belőle ezt a fájdalmas tekintetet.

-Hozok ködszert!-mondja szenvtelenül majd eltűnik a fürdőben.

Pedig tudja, hogy szükségtelen.Még a sebeim is pillanatok alatt meggyogyulnak.De ő jobban érzi magát attol ha bekötözheti.Szóval ráhagyom.Mondjuk igaza van.Tényleg nem zöldség apritás közben kéne elméláznom.De mit tegyek?Nem épp egy konyhakésként tekintek a kezemben lévő eszközre.Hisz régen egy nyolcvan centis katanával apritottam.Igaz azok nem zöldségek voltak.Még ma is úgy emlékszem mintha tegnap lett volna.....

-Felébredtél végre?-kérdezte Ichigo-sama mosolyogva.
-Yukino!Végre!Annyira aggódtunk miattad!-borult a nyakamba Hikari is.

Ez volt ébredésem pillanata csaknem egy hónappal azután, hogy abban a dimenzióban Grimmjow csaknem kinyírt.Mondjuk nem haragszom rá,nem volt választása.Ha akkor nem teszi meg én öltem volna meg mindenkit.Azután ő jó időre elvonult Hueco Mundo-ba,hogy számot vessen önmagával.Én meg mehettem szamadásra a 46-ok elé.Persze számüzetés és erőmegfosztás volt a legkevesebb amit kaphattam.De elfogadtam.Önként mondtam le lélekőri posztomrol és a kapitányi rangomról.Jobb volt ez így mindenkinek.Legalább is akkor ezt gondoltam.A palotában az őt megillető helyére raktam Inazuma-t.Az edzőteremben volt egy gyönyörű festett fal ami elött katana tartó állványok voltak.Mindenkinek személyre szabottan.Heh!Zangetsu-nak volt a legelőkelőbb helye a fal közepén pihent amikor nem Ichigo-sama hátára volt akasztva.És mellette Sen-mai ha.Hm....Hikari mindig is utálta ha igy hivom.Azt mondta az ő neve Hikaki!Aznap emlékszem nagyon ki volt akadva....
Épp akkor rontott be az edzőterembe mikor elhelyeztem Inazuma-t a tartón és búcsút mondtam neki.

-Ég veled...barátom!Jó volt amig tartott!-mondtam végig simitva a gyönyörü fekete tokján.
-Mond hogy nem igaz!-mondta Hikari zaklatottan mikor nagy csattanással kivágodtak az ajtószárnyak.Pedig könnyű fábol és papíruszbol voltak ráadásnak tolóajtók.-Mond hogy nem igaz!
-Hikari...jobb ez így mindenkinek!
-Ne beszélj marhaságokat!Miért mondtál le önként a posztodról és a rangodról?
-Hikari én majdnem megöltem azt akit védenem kellene!A 46-ok pedig-
-Azok idióták és nem voltak ott!Megmentetted a gyerekeket és mindenki mást is ha te nem hívod elő Inazuma-t....
-De elő hivtam...és elvesztettem felette az irányitást!
-De akkor is!Mi lesz most az osztaggal?Mi lesz velem?Arra nem gondoltál?
-Hikari az osztagnak mostmár te vagy a Kapitánya!-mondtam mosolyogva és a vállára tettem a kezem.
-De ez nem fair!Én nem vagyok olyan jó mint te!Hogy vezethetném én az osztagot?Te azért lettél Kapitány mert kiérdemelted!De én...csak ...
-Nagyon jó kapitány leszel Hikari!És ami azt illeti te sokkal jobb vagy mint én!Hiszen te sosem veszitetted el a kontrollt az erőd felett és mindíg tudtad mi a helyes döntés.Elvégre mindíg te mentetted meg az én életem!Büszke vagyok, hogy ilyen húgom van!-mondtam és egy öleléssel búcsúztam majd elindultam az Élők Világába hisz már vártak rám.Hiyoushube Ichibei,Tenjiru Kirinji,Kirio Hikifune ,Shutara Senjumaru és Nimaiya Oetsu egykori mestereim nyitottak nekem Chõkkaimont.
-Mi lesz veled ezután?Te magad mondtad, hogy nem tudod mit kezdj magaddal ha nem lehetsz Shinigami!-kiabált utánam Hikari sírva.Őt jobban megviselte mit engem.
-Ne aggódj miattam!Megleszek...neked viszont kell egy új hadnagy!Lilinen alkalmas is lenne a feladatra!
-mondtam és beléptem a chõkkaimon örvénylő felhőjébe.