Yukino meséi/Befejezett/

Egy kellemes meglepetés...

Elképesztő élményben volt nemrég részem.Igen!Meghaltam.De ez már megszokott élmény nálam.Többször kerültem már közelebbi kapcsolatba a kaszással mint bárki más.Miért volt akkor ez most más?Mert ezúttal tényleg meghaltam!Az utolsó emlékem a csata, mely Kuro és a Lélek Király közt zajlott.Ami utána történt abból semmire nem emlékszem.Jelenleg Las Noches-ben vagyok.Kriszti elmondásából tudom hogy meghaltunk,mindketten.Ő hozott vissza.Ritkán használja a mindenható képeségét és most örülök, hogy megtette.Kage mikor meglátott azonal a nyakamba ugrott.Ez azért érdekes, mert ő több mint 2 mérer magas.De ettől még ő a fiam és végtelenül jó érzés volt újra a karjaimban tartani.Persze ez a meghitt anya-fia pillanat tényleg csak egy pillanatig tartott.Arra eszméletem, hogy hirtelen felkap két erős kéz és megfordul körülöttem a szoba.Vagyis hirtelen lehetőségem nyilt szemügyre venni  apám privát tróntermének panorámáját kb 3 másodperc alatt.Aztán közelebbi kapcsolatba kerültem a padlóval.Szerencsére puhára estem mivel ami felkapott alám is került.
-Mit művelsz?-kérdem nevetve s vállára támaszkodva probálnék feltápaszkodni,de mivel derekamnál fogva szorít magához ez nem nagyon megy.De azért legalább feltudok ülni még ha az ölében is vagyok.Aztán csak annyit hallok"Sze...."és arcát a shihakushou-ba temeti.Édes.Meg kellett halnom kb 3 alkalommal, hogy  kinondja.Jó...most nagyon sikerült mert ha jól értettem Kagee örömködésén keresztűl akkor tíz nap volt míg Krisztit vissza tudták hozni az élők sorába és addig én nem léteztem.Ugyanaz történt mint Dóra és Hikari esetében azzal a különbséggel, hogy én teljesen eltűntem.
Kriszti Kagee karjára tette a kezét és egy "Aw!"mosoly kiséretében eltűntek.
-Mit mondtál...Kékség?-kérdem kék bozontját végig simitva .
Lassan felemeli fejét s rámemeli zafírkék szemeit.
-Azt mondtam szeretlek!-mondja s magához húz tarkómnál fogva.Ajkunk összeforr s szinte lángba borulok.A reiatsu-ja körül ölel.Aztán elválunk s homlokunk összeér.Hajamba túrva fogja fejem,míg másik keze derekamat öleli.
-Meg kellett halnom hogy ki mond?
-Az odáig rendben van hogy én meghalnék érted...-mondja remegő hangon-De te ne halj meg értem!Mégegyszer ne!
Könnyeim elerednek ahogy kinyitja szemeit s találkozik tekintetünk.
-Soha nem mondtam!Sajnálom!Mondanom kellett volna...már régen ki kellett volna mondanom!
-Soha nem akartam, hogy ki mond!Tudtam az első perctől fogva!
-De kételkedtél bennem!
-Nem Grimmjow!Magamban kételkedtem!
Lassan elenged és talán jobb is mivel egy sikoly kiséretében egy fehér hajkorona tulajdonosa repül a nyakamba és ledönt a padlóra.
Sirva ölel míg én hátát és fejét simogatva ölelem vissza.
-Hikari!
Aztán feltápászkodik rólam és egy bazi nagy pofon csattan az arcomon.
-Áucs!...-mondom a sajgó területet fogva s nagy szemeket meresztve.
-Te teljesen hülye vagy?
-Hikari...
-Mégis hogy lehetsz ilyen önző!Csak úgy feláldozod magad és közben mindenkit hátrahagysz!Tudod te min mentünk keresztűl?Állandóan ezt csinálod!Nem gondolsz azokra akik szeretnek!Gyűlöllek!-orditja le a fejem.
Én meg elmosolyodom és újra magamhoz ölelem,és ő újra sirva fakad.Hiába ...csak mi vagyunk egymásnak.
-Sajnálom Hikari!Sajnálom, hogy megint fájdalmat okoztam!De ígérem...többé nem teszek ilyet!
-Mindig ezt mondod és aztán mégis mindig ezt csinálod!
-Ezúttal egy darabig béke lesz...úgy ezer évig!
-Hogy érted ezt?-pislog könnyes szemekkel.
-Kuro ugyan nem halt meg de én tudom, hogy a következő ezer évben semmi olyan nem fog történni ami az életem követelné!Hacsak azt nem veszem számitásba ami...
-Mire gondolsz?Mit kell számitásba venni?
Elmosolyodom majd felpillantok az idő közben feltápászkodott Kékségre,meg a mellette álló Kioko-ra aki idő közben nagyon is közel került a húgomhoz.
-Mond Kioko?
-Igen Kapitány?
-Hogy áll az osztagom?-kérdem.
-Eh? ..Az osztag?...Nos...sok a veszteség az osztag kétharmada oda veszett.De már megkezdtük az akademián a toborzást!
-Ez remek Kioko!És mikor akarod megkérdezni?Szerintem már idő szerű lenne!
A srác fülig vörösödött.Aranyos.Hikari meg nagy szemekkel mered ránk azt se tudja köpjön vagy nyeljen.
-Eh?...Mi van?
-Senmi...semmi...azt hiszem ideje köszönnöm a többieknek!-mondom és magára hagyom a fiatalokat.Grimmjow keze derekamra téved s úgy kisér a trónterembe.
-ÚRISTEN!-viszhangzik Hikarit hangja  a folyosón.
-Na végre...-sohajtom.
-Megint láttál valamit?
-Jó kérdés...valójában az utolsó emlékem, hogy Kuro-t a saját láncai rántyák le a pokolba.Szóval fogalmam sincs, hogy volt e látomásom vagy sem!Mégis tudtam, hogy ezek ketten összekötik az életüket!
A folyosó végén egy hatalmas ajtó elött állunk meg.Az pedig nagy nyikorgással nyilik ki elöttem.Mintha csak egy meglepetés partira érkeztem volna meg.Ichigo-sama és Orihime-chan is itt vannak és nagy örömmel üdvözölnek ahogy Urahara Kisuke és Yoruichi-san is.De meglepetésemre a 0. Osztag minden tagja itt van.Kagee gyors volt.Ám ami még meglepőbb, hogy a terem két oldalán Arrankarok állnak sorfalat ahogy bemegyek.Mind tértdre borulnak elöttem.Összesen 6 mivel az egyik Espada mellettem halad a másik három meg Ichigo-sama és Kagee mellett állnak a trón terem másik felében.Halibel,és a frassionja,Nel és frassionja valamint Ulqviorra.
-Üdvözlöm Yukino-sama!-mondja Apachi.
-Mi van itt?-nézek nagy szemekkel Grimmjow-ra.Majd Kagee repül hozzám S kézen fog.
-Anya...mindenkit idehoztam!Hisz mindenkinek hiányoztál!
-Köszönöm Kagee...de miért hajlonganak az Arrankarok elöttem?
-Mert az Anyám vagy s egyben Hueco Mundo hercegnöje!
-Eh!Miket beszélsz!Soha nem voltam hercegnője semminek!
-Ugyan Yukino-sama!Mind ismertük  Aizen -samat!-mondja Halibel.
-Öhm...értem...de ...
-Yukino ne akadékoskodj annyit!Csak fogadd el az üdvözlésüket és a tiszteletüket!-teszi vállamra kezét Ichigo-sama.
-Bocsánat!Igazad van Ichigo-sama!
-Jól nézel ki Csibém ahoz képest, hogy feldobdad a talpad!-mondja vállamra csapva Tenjiru.
-Köszi...asszem!
-Yukino-san megengedi, hogy megnézzek valamit?-kérdi Urahara legyezője mögül.
-Persze de miről van szó?
-Csak hajtsa félre a haját kérem!-sohajtja.
-Rendben...-felelem s hátat forditok neki majd félre hajtom a hajam.Mire egy furcsa felszisszenés hallok.
-Mi az?-kérdem.
-Négy csillag van a tarkódra tetoválva Yukino kedves!-mondja Hiyoshube Ichibei.
-Hogy mi van a tarkómra tetoválva?
-Korábban Kriszti-dono tarkóján is ott volt a  tetoválás amig vissza nem tudtam hozni.Azonban mostmár nincs ott.Nem emlékszik véletlenül hol is volt ezidáig Yukino-san?
-Hogy hol voltam?-Krisztire pillantok s akkor meghallom."Ne aggódj!Idővel eszedbe fog jutni amit tanítottam!Élj és védelmezd ami fontos neked!"
-Én...
-Shiroko palotájában voltál velem együtt.-válaszolja Kriszti aztán lehajtja fejét és felemeli mobilját.-Ideje haza mennem és neked is Dóra!
-Én nem akarok haza menni!Mi lesz ha megint történik valami?Ha megint megtámadnak vagy valami?
-Nem fog történni semmi!Haza megyünk és béke lesz!Épp úgy mint azelőtt, hogy Kuro a köteléket megteremtette volna.
-Kuro teremtette a köteléket?-kérdi nagy szemekkel Dóra.
-Aham...
-De te ezt honnan tudod?
-Nos...valaki elnondta!Ahogy azt is hogyan tudom megszakitani!
-Yukino!...Yukino!-hallom Hikari örömittas kiabálását a folyosórol majd kivágodik az ajtó és szegény Kioko lohol a nyomában.-Nézd!Nézd! Nézd!
Hikari nagy örömmel mutatja kezét amin egy gyönyörű gyűrű van.Nem gyemánt de ez sokkal jobban illik Hikarihoz.Fekete opszidián.
-Egek Hikari!Az csak nem egy jegygűrű!-kérdi Orihime-chan.
-Gratulálok Hikari!Látom Kioko végre rászánta magát!-mosolyog Ichigo-sama.
-Gyöbyörű ez a gyürű!Gratulálok Hikari!-mondom mosolyogva s átölelem.Hikari végre boldog.Kioko-ra kacsintok aki meg fülig vörösödött.Az Espada-k meg csodálkozva néznek minket.Persze nem értik.Még az én Espada-m sem igazán érti de mintha valami furcsán villant volna a szemében.Remélem nem "arra" gondol...
Végül Kriszti és Dóra kaput nyitnak s elbúcsúzunk.
-Ugye azért még eljöttök!Nem mehetek férjhez nélküled Dóra!
-Oh!Szóval csak Dórát hivod meg?Na ezt megjegyeztem!-mondja Kriszti sértődötten.
-Dehogy !Neked is ott kell lenned!-mondja Hikari mosolyogva.
-Hm...persze, hogy ott leszünk!-feleli Kriszti egy félmosollyal.Bár ha megszüntette köztünk a kapcsolatot akkor nem tudom hogyan fogja ezt megoldani.Aztán megfordul és Dóra után átlép a kapun.Ahogy fellebben a haja elképedek.Ott van a négycsillagos tetoválás a tarkóján."Mi történt Shiroko világában?"
Aztán én is megfordulok és vissza megyünk Hikari-val a trónterembe.A folyosón haladva látom, hogy Kagee ,Ichigo-sama és Grimmjow bemennek Aizen szobájába.Hikari-val utánuk lopódzuk.Tudom, hogy csúnya dolog hallgatózni de most az az érzésem, hogy látnom és hallanom kell ami odabent folyik.
-Most mi van?-kérdi Hikari halkan.
-Sssh!
,,,,,,,,,,,,,,,,,Aizen tróntermében,,,,,,,,,,,,,,,

-Itt vagyok Grimmjow mi volt olyan fontos?-kérdi Ichigo csípőre tett kézzel.
-Tudsz már teremteni?-fordul felé Grimmjow szintén csípőre tett kézzel.
-Teremteni?Hogy érted?
-Kagee tud teremteni!Sok mindent létrehozott már!
-Na jó de mit akarsz ezzel?
-Szükségem volna a segitségedre ,hogy átformálj valamit!
-Igen tudok már teremteni de mégis mit akarsz tőlem és ha Kagee is képes rá akkor miért engem kérsz meg rá, hogy átformáljak valamit?
-Ha megteszem amit akarok Kagee ereje fog engem visszafogni! Semmi jóval nem jár az ha eltávolitják egy Espada maszkját!
-Hogy micsoda?Te megőrültél?
-Azt akarom,hogy a maszkomból készits valamit!
-Mégis mit és miért?
-Yukino...kedvéért!Adni akarok neki valamit!
-Hah...biztonságos ez ?
-Ne aggódj Felség!Csupán tovább fejlődik és már nem 6.-os szintű lesz!A maszkja amúgy sem fontos egy Eszpada-nak!Halibel-nek sincs már meg a maszkja amióta kormányzó lett.
-Rendben...segitek!