Yukino meséi/Befejezett/

Bizalom...

Egészen Inuzuri-ig követtem a szökevényt.Kellő képp távol maradtam tőle és elrejtettem a reiatsum is nehogy észre vegyen.Az emberek közt egy köpenybe burkolózva rótta Inuzuri utcáit mire talált egy alkalmas pontot ahol átjárót nyithatott.Végre Grimmjow és Hikari is utolértek így még épp időben sikerült átcsúsznunk a zsebdimenzióba.Odaát szinte ugyanaz a kietlen pusztaság mint korábban.
-Nagyon fantázia dús!-mondja gúnyosan Hikari.
-A célnak megfelel...-válaszolja foghegyről a Kékség.
-Ezt meg hogy érted?
-Nézz fel!
Felnézve egymást érik az átjárok a vöröses-lilás szinben játszó égbolton.Hol nyilnak hol zárulnak.
-Ott a "madarunk"!-mutat a távolba a Kékség és utána veti magát.
-Grimmjow állj meg!-kiáltom utána
Szívem szerint visszamennék de Grimmjow már döntött.
-Bakker!Miért ilyen Idióta!....
Vegül nem kapja el.A "madarunk" átcsúszott egy másik zsebdimenzioba.
-Most mi legyen?-kérdi Hikari.
-Visszamegyünk!-adom ki a parancsot.
-Mi?...De hát ha már idáig eljutottunk...
-Túl kockázatos!
Grimmjow rám néz majd egy tarkó dörgölés után követ.Egy újabb gerinc tekerős rántás után visszajutunk Inuzuriba.Gimmjow nem mond semmit csak zsebretett kézzel elindul elöttünk a Keleti Kapu felé én meg fülemhez emelem kommunikátorom.
-Kérném a Rukongai 78.körzetének felülvizsgálatát! Keressenek rendelleneségeket a Gargantában!
-Miért nem mentünk utána?
-Mondtam...túl kockázatos!
-Akkor meg minek követtük egyáltalán?Nem jutottunk semmire!
-Egyenlőre menjünk vissza Seireitei-be!
-Mikor lettél ilyen óvatos?-kérdi a Kékség.
-Nem hozhatok felelőtlen döntést!Kapitány vagyok!-válaszolom.
-El tudtam volna kapni!Előlem még egy préda sem szökött meg!-morogja.
-Mégis megálltál!
-Mert te azt kérted!-vágja oda ingerülten.
-Eltűntél volna vele együtt ha utol is éred!
-EZT HOGY ÉRTSEM? NEM BIZOL BENNEM?
Megáll elöttem s gyilkos tekintete szinte éget.Nem törődöm vele.Ellépek mellette és folytatom utam vissza Seireitei-be.Hikari meg kivételesen Grimmjow-nak ad igazat.
-Igaza van a Kékalmának! Most nincs semmink!
Megtorpanok s egy sóhaj után tovább megyek.Pedig legszivesebben móresre tanitanám mind kettőt.
"Miért ilyen ostoba !......Felelőtlen!....Áh!"Dühösen folytatjuk az utat.Nem szólunk egymáshoz.Seireitei-ben elválunk.Mindenki megy a maga dolgára.Én Kurotsushi-hoz megyek.Kiváncsi vagyok találtak e már valamit.
- Üdv Yukino -san !Hogy ment a vadászat?-kérdi Urahara.
Meglep hogy Kurotsushi beengedte.De ...néha azért tudnak együtt dolgozni.Igaz Kurotsushi mindig megpróbálja felülmúlni.Emlékszem milyen képet vágott amikor bemutata Urahara-nak Nemuri Hachigen-t.Azt hitte azzal hogy az elődje a hetedik Nemuri képes volt tanulni és fejlődni ,felülmúlta Urahara Kisuke-t.Ő persze gratulált neki egy szórakozott vigyorral aztán bemutatta neki Jinta-t és Ururu-t.Azóta is azon van, hogy felülmúlja.De ez még Aizen-nek sem ment hisz Urahara egyetlen pirula kidolgozásával képes volt hollowfikálni a teljes Gotei 13-at minden probléma nélkül.Na mindegy most épp az adatokat nézem.... Kurotsushi óriási monitorján.
-Mire jutott Yukino -san?
-El kell kapnunk egy olyan maszkos fickót!A zsebdimenzió ahova követtük a szökevényt tele volt több száz másik átjáróval.
-Tehát valahogyan képesek dimenziókat létrehozni!
-Az hagyján de...ez a tegnap esti támadás is elég furcsa volt!
-Mondja Kedves mikor aludt utoljára?
-Nem tudom...
-Pihennie kellene Yukino-san!Még az ön erejével is elöbb-utóbb kimerül!
-Ne aggodjon Urahara-san!Még bírom!-válaszolom és egy hatalmas ásítást és nyújtózkodást követően távozom.Seireitei fehér utcáin kóborlom a Shinigamik közt .Mint valami szellem olyan vagyok.Hirtelen meglátok valamit.Egy maszkos fickó áll elöttem abban a köpenyben.De csak egy pillanatra.
"Biztos csak káprázik a szemem!Tényleg pihennem kéne!"
Megrázom a fejem s orrnyergem szorítva próbálom kirázni a fejemből a fáradtságot.
-Yukino-chan rég láttuk egymást!-hallok egy hangot.
Kyoraku sétál felém s mellette Nanao.-Hogy halad a nyomozás?
-Egyenlőre zsák utca és két dühös barát az eredmény!
-Az nem jó!Akkor vissza a kályhához!
-Bölcs tanács de amilyen fáradt vagyok jelenleg az sem segitene!Azt hiszem visszatérek Krisztiékhez és lepihenek.
-Hirako Kapitány beszélni akart veled Yukino-chan!
-Igen?...Majd kerítek rá időt hogy beszéljek vele.
Minden igyekezetem ellenére legyűr a fáradtság és végül Kyoraku karjaiba omlok.
-Yukino-chan azt hiszem jobb lesz ha magam viszlek el az 5.osztag barakjába!-mondja egy szórakozott mosolyal majd felnyalábol.
Ennyire még emlékszem.Mikor kinyitom a szemem a Pagodában vagyok.Felülök s Aizent látom a Pagoda ajtaja elött állni.Élvezi a napfényt és a kellemes szellőt ami az arcát simogatja.Nem hinné az ember de valójában mindig szerette az ilyen apró örömöket.Mondjuk fogalmam sincs ezt honnan tudom...
-Aizen?...Mit keresek itt?
-Felébredtél? ....Örülök!
-Hol van Anya?
-Édesanyád néha elvonul és Inazuma társaságában rója a szigeteket .
-Értem....Valójában jobb is hiszen most nagy szükségem volna a tanácsodra.
Elindul a sziget belseje felé.Én követem.Séta közben még mindig ámulatba ejt mind az a sokszínű szépség ami a szigetet borítja.Most már nem csak fák és virágok hanem állatok is vannak.Madarak repülnek el a fejünk felett és mintha valami szivárvány szín burok lenne elöttünk.
-Mi ez?
-Ez az amire most szükséged van!-mondja szenvtelenül.Megszokhattam volna mindig ilyen.
Közelebb lépek és megérintem a burkot.Mint egy vízbuborék még a felszine is hullámzik.Lassan belépek.Ezernyi dimenzió kapu nyilik és záródik körülöttem s a madarak egyikből a másikba repülnek.Belépek az egyik kapun és ugyanazt látom mint korábban.Van a távolban valami.Olyan mint Las Noches.Némi séta után oda is érek.Ahogy belépek a kapuján fehér falak ,fehér járolapok és oszlopok fogadnak.
-Hát ez nagyon klassz de mégis mit kellene megértenem?-Teszem fel a kérdést jobb hiján magamnak.
A folyosón haladva képek jelennek meg mintha csak tükrök lennének.Magamat látom bennük,majd látom ahogy Grimmjow elkap és a falhoz nyom"Ennyire félsz tőlem?"jut eszembe az első mondata amit akkor intézett hozzám.
Tovább megyek és újabb kép jelenik meg.Az a kép amit Inazuma mutatott az egyik könyvben.
-Miért mutatja ezt nekem?Ennek semmi érteleme!
-Meg változtál!-szól egy hang a hátam mögül!
Megfordulok és a saját tükörképemet látom.
-Megváltoztam?
-Régen nem féltél!
-Most sem félek!
-Komolyan?...Igazad van!Valójában rettegsz!Rettegsz attol aki mindennél jobban szeret és rettegsz a saját erődtől!Félsz kockáztatni és döntést hozni!
-Hülyeségeket beszélsz!
-Tényleg?Akkor miért nem akartad hogy Grimmjow meg lásson az új formádban?
-Mert...
-Mert féltél!Megingott a bizalmad!Azt hiszed valójában nem is téged szeret...hanem őt!-mutat a képre mögöttem.Amin épp az akkori menyasszonyával van.
-Remek...na én mentem!
-Inkább elnenekülsz mint sem szembenéznél a félelmeddel?
-Mi köze van ennek a dönteseimhez?Vagy ahoz hogy félek az erőmtől?
-Ideje lenne magadba nézned!
-Köszi...elvileg azért vagyok most itt nem?....Báh...legyen...igen félek!Mindentől félek!Mostmár kiengedsz innen?
-Ahahahah!....Nem uszod meg ilyen könnyen!-válaszolja harsány röhögés közepedte.Tényleg igy nevetek?
Hirtelen valami kék suhan el a folyosón.Oda kapom tekintetem s halálra rémülök.Szívem veszettül kezd kalapálni ahogy lassan közelit felém s szemében gyilkos fény villan.Támadásba lendül s olyan gyors hogy nem tudok kitérni.Magam elé kapom két karom hogy blokkoljam az ütést de éles pengéje az alkarján végig szántja karom, majd a folyosó végén a falba csapódom.
-Gáh...-nyögöm ahogy kiszalad minden levegő a tüdömből.Farka ostorként csapkod körülötte ahogy méreget.Tesz pár lépést majd felemeli karját és felém lő néhány dartot.Piszkosul fáj ahogy becsapodik és felrobban.Aztán látva hogy még élek nekiiramodik hogy karmaival végezzen velem.Megfeszülnek izmaim és összeszorul állkapcsom.Mielött célt érne elkapom a kezét és felállok.Már nem félek.Szívem megnyugodott.Farka nyakam köré tekeredik s egy másik falba csapódom.Már mindent törmelék darabok boritanak.Újra támad.De ezúttal én is támadásba lendülök.Szerencsére még nem idézte meg a Dessgarónt.Az lehet egy kicsit megnehezítené a dolgot főleg egy folyosón!Szorosan fogom Inazuma markolatát s balra kerülve a szivét celzom.Hiába lendül jobbra előlem a falról elrugaszkodva átdöföm a testét és felszegezem a falra.Kimerednek szemei és keze ernyedten hull alá.Majd porrá válik.
Az épület is úgy tünik el.Már csak a burok van melyben egy másik világ van.Látom az átjárókat s látom az állatokat amik keresztül menek rajtuk minden félelem nélkül.Én is így teszek.Keresztül megyek a hozzám legközelebb esőn.Visszajutok Aizen-hez.Ő hozzám lép és átölel.Elveszi kezemből a kardom,én pedig lehajtott fejjel állok elötte.A földet bámulom.
-Jól vagy ...Yukino?
-Jól...
-Szembe néztél a félelmeddel?
-Mint látod kijutottam....
-Tudom most jobban örülnél Ayame-nak mint nekem!De csak azt mondhatom amit ő mondana most neked...-megemeli állam, hogy találkozzon tekintetünk.-Higy magadban és higyj a barataidban!
-Igazad van...anya ezt mondaná!Na és te?
-Én sosem mondanám ezt!Grimmjow-tol és a többi Arrancar-tól sem kértem soha, hogy bizzanak vagy higyenek bennem!Sőt inkább pont az ellenkezőjére biztattam öket!Azt mondtam nekik hogy ne bizzanak senkiben!
-Az a burok...abban az  a világ van amivel már találkoztam nemrég igaz?
-Na és mire jutottál?
-Mind egy világra nyilik...de akkor az a fickó...miért nem ment át a legközelebbi kapun amikor utána mentünk?Mi van abban a világban ami megérte a  kockázatot?
-Ezekre a kérdésekre magadnak kell megtalálni a választ!
-Értem...-mondom és szárnyat bontok majd elrugaszkodom.-köszönöm Aizen!
A felhők közé repülök s a következő pillanatban már Hirako Shinji irodájában ébredek egy kanapén.
-Na hogy érzed magad....Yukino?
-kérdi a maga rejtélyes vigyorával.
-Jobban...most már!Hogy kerültem ide?
-Kyoraku hozott ide!
-Azt mondta beszélni akartál velem!
-Ja ....igen!Tegnap észre vettem hogy nincs minden rendben veled!
-Ha csak ennyit akartál akkor megnyugodhatsz...minden rendben van!
-Úgy hallottam visszavonultál a köztes dimenzioból ahelyett hogy elfogtad volna s támadót!
-Panaszkodott a húgom?
-Nem...egy lidérc nyafogott nekem!
-Hm!-mosolygom magam elé.-Na és mit akarsz kihozni a dologból?
-Néha hátra kell lépnünk egyet, hogy megláthatsus az egész képet!
-Szeretem mikor mindenki rébuszokban beszél körülöttem....De értem mire célzol!
-Na ennek örülök!...Teát?
-Inkább kávét kérnék köszönöm!