Yukino meséi/Befejezett/

Nem tehetted...

Kokutoval harcolok.Egész jó a fickó,de annak ellenére,hogy előre láttam minden mozdulatát nyerésre áll.Egyébként baromi erős szóval ha Tonbo nem segitene szerintem már halott lennék.Hirtelen egy csapással kiforditja kezemből a kardom és a nyakamnál fogva elhajít."Basszus gyorsabb mint Yoruichi!".
A földre kerülök s az ütés erejétől átjár a fájdalom.Végig  fut a gerincemen.Szédülök.Arra eszmélek hogy óriasi súly nehezedik a testemre és a csuklómra.Felnézek rá s pont olyan gonosz vigyorral tornyosul fölém mint az álmomban.És már szágúld is a fekete penge a mellkasom felé.Én összeszorítom szemeim,de nem történik semmi.Kinyitom a  szemem és Hikari áll mellettem.Szárnya pedik köztünk.Megállította Kokuto pengéjét.

-Tudod HaYou  sokkal gyengébb nálam!-mondja.

Azzal támad is.Elképesztően gyorsak.De Hikari tapasztalatlanságát kihasználva Kokuto az egyik sziklához csapja.

-Szeretnél visszamenni a pokolba?-kérdi Hikari.

Lehet hogy harci tapasztalat terém van hova fejlődnie de valahogy mindig okosan kivágja magát a megfelelő szöveggel.

-Ichigo megengedte,hogy magammal vigyelek,ha nyerek!-válaszolja Kokuto vigyorogva.

"Hogy mi van?"-én csak kapkodom a fejem s hirtelen a szívem már a torkomban dobog.

-Értem...akkor menjünk!-mondja.

Hikari majd feláll s kezet nyujt Kokutonak.
Nem hiszek a szememnek!Nem hiszem el amit hallok!

-Hikariiii!-sikoltom.
És probálom elkapni de már átlépték a pokol kapuját.

-Én nem ebbe a világba tartozom!Nem akarlak még több veszélynek kitenni! Jobb ha elfelejtesz!Örökre!-mondja s a kapu becsukódik mögöttük.

Egy fekete és egy fehér virág hullik az ölembe.
"Ezek a virágok addig nem hervadnak el míg szeretlek mint testvéremet."
Hallom a fejemben Hikari egyre távolodó hangját.A virágokat  bámulom és egyszer csak azt hallom amit Kokuto mondott"Ichigo megengedte hogy magammal vigyelek!"

Felorditok.

-Ebből baj lesz!-hallom Grimmjowt.

Felém rohannak.Nekem meg elönti az agyam a düh,a csalódottság és a fájdalom.

-Yukino!-hallom meg Ichigo-sama hangját s abban a pillanatban felé lendül kezem.

-Kaminari no hene!-kiáltom.

Megjelenik Inazuma és mindenüt fekete villámok csapnak le.

-YUKINO!-orditják egyszerre .-NYUGODJ MEG!MINDENT ELPUSZTITASZ!

Nem tudok megnyugodni.Csak egy dolgot akarok.Ölni....Ichigo-samat.
Próbálnak a közelembe kerülni.De egyre több villám csap le és mind célzottan csapodik be.Valahogy Grimmjownak sikerül mögém kerülni és lefog.Pantera formában van.

-Nyugodj meg Kislány!-mondja szeliden.

-NEM AKAROK MEGNYUGODNI!-üvöltöm torkom szakadtából-ERESZ EL!NEM NYUGSZOM MIG HOLTAN NEM LÁTOM!

-Kérlek!Csak nyugodj le és beszéljük meg!Nem tudom mi történt ,de biztosan meg tudjuk beszélni!Te sem gondolod komolyan amit mondasz!-próbálja szeliden a fülembe duruzsolni de hallom néha fájdalmasan felnyög.

A villámok még mindig körülöttem csapodnak be és egy-egy őt is éri.Engem nem érint hisz Tonbo mindent megtesz hogy engem ellerüljön.Vegül anyám hangjat hallom."Kicsim kérlek nyugodj meg!Tudom hogy fáj de te is tudod,hogy nem ölheted meg Kurosaki Ichigot!A világok sorsa függ tőle!"
Végül nem bírom tovább.A könnyeim megállithatatlanul tőrnek elő.Grimmjow még mindíg engem fog.Nem is tudom él e még vagy őt is megöltem. Ichigo-sama elém lép de csak biztos távolságra engedik. Renji Urahara de még Yoruichi sem akarják közel engedni hozzám.Nem nézek rá.