Yukino meséi/Befejezett/

Más világ...

Hali!Kriszta vagyok.Egy kis faluban élek és nagyon szeretek rajzolni meg könyveket írní .Na jó mostanában inkább valahogy nem az igazi a rajztudásom ďe azért probálkozom.Már fel is töltöttem  wattpadra a könyvem illusztrációit.Ma megint dögunalom volt a napom.Általaban így van.A főnök nem vár tőlem sokat mivel nő vagyok így csak takaritgatok ,gereblyézgetek.Már alig vártam hogy 3 legyen és leléphesek a munkából.Haza fele baktatok és az utcánkba fordulva valami furcsát látok.Egy vörösesbarna hajkoronával találom szemben magam.A tulajdonosa a füben fekszik a körtefák alatt.Oda rohanok hozzá ,hogy menézzem mi van vele.A környéken nem épp mindennapi látvány ha valaki a földön fekszik.Szóval oda rohanok és látom a lányon fekete kabát van és...hakama meg gyékény szandál.Kicsit odébb a keze ügyében pedig egy fekete kard melyen egy sárkány nyújtózik végig.Kikerekedett szemekkel térdelek mellé s forditom a hátára.Én ismerem ezt a lányt.
-Hé!...Ébresztő!....-paskolgatom arcát-Jól vagy?Hivjak mentőt?Az a seb nagyon csúnya !Talán jobb lenne mentőt hívni!
Nem válaszol.Mellkasán egy szúrt seb égtelenkedik fehér haorija csurom vér s a kabátja pántjai is elszakadtak.Résnyire nyitja a szemét s rám tekint mogyoró barna szemeivel.
A mobilom igyekszem kikotorni a táskámból,majd tárcsázom a 112-őt.A fülemhez emelném de ő elkapja kezem.
-Országos mentő szolgálat!Miben segithetek....-hallatszik a  diszpécser hangja a vonalban.
-Ne ...-nyögi.
Találkozik tekintetünk s én megszakítom a hívást.
-Segítségre van szükséged!
-Nem...kell...jól...leszek.-mondja szaggatottan bár hangja inkább elhaló.Elájul."Remek!Most mit kezdjek veled?"Felnyalábolom.Hál istennek nem lakom messze és ő nem nehezebb nálam.Mikor végre az ajtómig jutottam és kikotrom  kulcsaim 5 mopszli ugrál körbe.Nagy nehezen átverekszem magunkat a kutyákon és a 9 méteres folyosón a szobámig.Hál istennek még senki sincs itthon.Apósom is meg a kölykeim is csak késöbb jönnek haza,párom meg oda van valami továbbképzésen az ország másik felében. Beesve a szoba ajtón a fiam ágyára fektetem.A hálószobánk szinte egybe van a gyerekszobával mert másfél szobában lakunk.A szekrényben kotorászom a kötszerek után.Miután elöhalásztam a gyógyszeres dobozt visszamegyek hozzá és kicsomagolom a haoriból hogy elláthasam a sebét.Normális ember már halott lenne de ő még bírja.Szerinten Tonbo igyekszik életben tartani.
-Eddig megvagyunk!-sóhajtom a homlokomat törölgetve.-Most már csak azt kell kitalálnom hogy adom be ezt a családnak!
Kimegyek a konyhába kávét főzni.Most nagy szükségem van egy jó erős feketére.Egy cigi is jól jönne dehát már hónapok óta leszoktunk!Nem sok idő telik el mig kifő a kávé s ő is magához tér.
-Felébredtél?-kérdem s leülök vele szemben a puffra.
-Hol vagyok?-kérdi kábán s kezét homlokához teszi.Probálna felülni de azonnal fájdalmasan felnyög.
-Javaslom ne ugrálj!Még elég friss az a seb és én nem tudlak Kidoval meggyógyitani!
-Ki vagy te és honnan ismersz?...És ...hol vagyok?-kérdi
-Kérsz egy kávét?-kérdem-Szükséged lesz rá!
Bolint.Hajába túrva fogja fejét.Asszem próbál rájönni mi a stájsz!Kitöltök neki egy adag kávét s beviszem.
-Nem tudom hogy iszod szóval úgy hoztam ahogy én szoktam inni.
-Köszönöm!-mondja s megpróbál megint felülni.Persze nem megy neki.Segitek hogy legalább feljebb tudjon ülni.Pár plusz párna megoldja a kérdést.
-Na...kérdésedre a válasz:A házamban vagy egy kis faluban.Magyarország.Én Kriszta vagyok én találtam rád és kötöztelek be mint látod és hogy honnan ismerlek...-sóhajtok majd fojtatom.Kezemben a kedvenc szivecskés bögrémmel.-Én alkottalak meg Hitogake Yukino!
Belekortyol a kávéba s maga elé meredve igyekszik feldolgozni a kapott infot.
-Ez...elég...
-Sok?....Na igen...nekem is!Az hogy itt vagy önmagában is képtelenség!Azt se tudom hogy mit mondjak a családnak!
-Hogy értetted azt hogy te alkottál meg?
-Egy történet főszereplöje vagy amit én írtam és írok jelenleg is!De azt nem irtam bele hogy átkerülsz a való  világba!Szóval jó lenne tudni hogy a pokolba kerültél ide!
Ekkor csippan a telom.Volfprinces irt egy üzit.
-Mi az?-kérdi kíváncsian.
-A társírónőm üzent.Azt írja Hikari is itt van és hogy a pokol ura lökte át ide!Mi a franc folyik itt?
-Szia Anya!-Esik be az ajtón a lányom Jázmin és azonnal a nyakamba csimpaszkodik.
-Szia Csillagom!Menj vetkőzz le!
-Anya ki ez a Néni?-kérdi amikor megfordul és meglátja Yukinot.
Ő felül és kezet nyújt Jázminnak.
-Szia!Yukino vagyok Anyukád egyik barátja!
-Szia!Jázmin vagyok!
-Milyen okos kislány vagy és micsoda szép kék szemeid vannak!-mondja mosolyogva.
-Köszönöm!-válaszolja a lányom egy elégedett vigyorral.Tudja a kis boszi hogy milyen cuki!
-Tudod ismerek valakit akinek szintén ilyen szép kék szemei vannak!-mondja és hirtelen elcsuklik a hangja.
-Jázmin kicsim menj most át a Tatához!-mondom és Yukinohoz fordulok.
-Baj van?
-Te írtad a könyvet tudnod kéne!
-Grimmjow miatt aggódsz mi?-mondom vigyorogva.
-Amikor utoljára láttam nem sok élet volt benne!Meg akartam változtatni a jóslatot!Hogy ne haljon meg engem védve erre Kuro öli meg!
-Az még nem jelent semmit...-mondom egy korty kávé után.S hirtelen megérzek valami nyomasztó dolgot.Mintha fagyos kezek szorongatnák a gyomrom.Volfprinces üzent hogy ő is érzi és azonnal beszélnünk kell.Azt írja lejönnek szegedre és mindjárt indulnak.Na bumm!
-Őltözz fel!-mondom-Irány szeged!
Buszra ülök ő meg shunpoval követi a buszt.Tonbo jó munkát végzett!Hamar rendbe jött!