second chance ~ jikook | ✔

17. fejezet

Sóhajtottam egy hatalmasat, amikor végre hazaértem és anélkül vágódtam le a nappali kanapéjára, hogy apát köszöntöttem volna, aki éppen akkor jött ki a konyhából. Behunytam a szemeimet és masszírozni kezdtem az orrnyergemet, ugyanis valahogy le kellett nyugtatnom magam. Úgy érzem most egy darabig sem Yunával, sem Jungkookkal nem szeretnék találkozni.

Most volt nagyjából a második alkalom, amikor láttam őket csókot váltani, viszont az első alkalomkor még nem éreztem semmit a fiú iránt. Viszont most, hogy az érzéseim egyre csak erősödnek és a tudat, hogy reggel még engem csókolt, illetve nekem hálálkodott, amiért vele voltam, kicsit kikészített. Nem vagyok jó színész, sajnos nehezemre esik magamba tartani az érzéseimet, ezért majdnem felborítottam az ebédlőasztalt, amikor Yuna gyengéden megnyomogatta Jungkook vállait és egy apró puszit nyomott a szájára. Lesütöttem a szemeimet és igyekeztem nem kimutatni, hogy mennyire szar volt látni azt a fránya csókot, ezért a körmeimet a tenyerembe mélyesztettem, csak sajnos ez sem segített annyira. Azt volt a szerencse, hogy ezután Yuna elment lefürdetni Seoyult, így ketten maradtunk Jungkookkal. Nem szóltunk igazából egymáshoz, a kialakult helyzet pedig rohadtul kellemetlen volt, de még arra sem volt bátorságom, hogy felnézzek rá. Mikor is lettem én ilyen beszari?

Szóval jobbnak láttam, ha eljövök onnan és péntekig egyikükkel sem találkozom. Igaz, hogy csak két napról van szó, de tényleg távol kellene tartanom magam Jungkooktól, mert félek attól, hogy egyik pillanatról a másikra közli velem, hogy a kettőnk között történtek igazából semmit sem jelentettek neki, csak egy kis biztatásra volt szüksége és arra, hogy valaki elterelje a gondolatait, amit én meg is tettem. Szívesen megtettem neki, bár az irodámban még egyáltalán nem tartottam ezt jó ötletnek. Viszont az első csókunk után már csak sodródtam az árral és fogalmam sem volt, hogy hova fogok kilyukadni. 

– Jimin? – hallottam meg apa hangját, mire ijedtemben még ugrottam is egy hatalmasat.

– Bo... bocsánat, csak egy kicsit elkalandoztam a gondolataimban – nevettem fel kínomban. 

– Merre jártál tegnap este? Yunánál aludtál? – kérdezte, mire megráztam a fejem. – Akkor?

– Az irodámban. Nagyon sok elmaradásom van, ezért bent maradtam. – vontam meg a vállaimat és igyekeztem nem kimutatni, hogy hazudok.

– Sosem aludtál még az irodádban – jegyezte meg, mire egy hatalmas sóhajtás kíséretében felültem a kanapén.

– Anya kért meg, hogy beszélj velem? – kérdeztem, de anélkül is tudtam a választ, hogy megmondta volna. – Istenem, felnőtt ember vagyok, ott alszok ahol és amikor akarok.

– Ezzel tisztában is vagyok, illetve anyád is tisztában van, csak nem értjük, hogy ha már elváltatok Yunával, akkor miért vagy még mindig ennyit vele.

– Mondjuk Seoyul miatt? Tudod, a közös lányunk miatt, akit mindennél jobban szeretek. Nyilván nem a volt feleségem miatt töltök velük sok időt. – forgattam meg a szemeimet. 

Nem hiszem el, hogy már megint itt tartunk. Anya most már apa fejét is telebeszéli a szarságaival, remek. Jobbnak láttam, ha felmegyek az emeletre és veszek egy forró fürdőt. Nem is volt már kedvem beszélgetni vele, mert az életkedvem ismét a béka segge alatt járhatott. 

Másnap reggel korábban elmentem dolgozni, mert nem akartam anyával összefutni és a telefonomat is kikapcsoltam, hogy senki se tudjon zaklatni, továbbá Taeil lelkére kötöttem, hogy senkit se engedjen fel hozzám, mert végre a munkámra szeretnék koncentrálni. Csütörtökön is ugyan ez volt a helyzet és esküszöm, hogy nem is volt annyira borzasztó. Egyedül Yiren volt az, akivel beszéltem pár szót – meg persze Taeil –, de mással nem. Sikerült bepótolnom a lemaradásaimat, így a pénteki napot megkaptam szabadnapnak, amiért iszonyat hálás voltam. Nem is tudom, hogy mikor keltem utoljára tizenkettő után, viszont élveztem, hogy semmi tervem nem volt az utolsó hétköznapra. Yuna majd hozza Seoyult hat körül, de addig tényleg nem volt semmi, így elhatároztam, hogy film maratont tartok. Megnéztem a Galaxis Őrzői egyet és kettőt, utána pedig a legújabb Jumanjiba kezdtem bele. Arra is lusta voltam, hogy felöltözzek, így még akkor is pizsamában voltak,a mikor csengettek. Nem is tulajdonítottam neki különösebb figyelmet, hiszen Yuna úgy sem olyan nagy ember, hogy ki kellene öltözzek előtte, Seoyult pedig aztán egyáltalán nem érdekli, hogy mi van rajtam.