second chance ~ jikook | ✔

25. fejezet

– Meglepi – jött be kopogás nélkül Yiren egy hatalmas csokor virággal péntek délután az irodámba.

– Uh, szia!? – köszöntem neki és nem igazán tudtam hova tenni a virágcsokrot.

– Ja, hát tessék, ezt neked hoztam. Mármint nem én küldöm, hanem valaki lent hagyta a portán és láttam, hogy a te neved van rajta, aztán gondoltam felhozom. – nyújtotta át nekem, én pedig továbbra is kérdőn méregettem a csodálatos rózsákat.

" Ne titkold el, mi szívedben él. Nem kell, hogy szebb és jobb legyél.
Nem hatnak rám gyönyörű szavak, csak mutasd meg nekem önmagad. J "

Hatalmasakat pislogva olvastam el még jó párszor a – mindenbizonnyal – Jungkooktól kapott csokrot és a hozzá járó édes verset. Nem tehetek róla, de úgy vigyorogtam, mint a tejbetök. Yiren ezért valószínűleg furán is nézett rám, nem érthette, hogy minek is örülök ennyire, de nem is rá tartozik igazából. Miután magamra hagyott, azonnal felhívtam Jungkookot, aki szinte azonnal fel is vettem. Mintha tudta volna, hogy hívni fogom.

– Szia – szóltam bele vigyorogva a telefonba.

– Szia, Jimin. Hallom jó kedved van.

– Köszönöm a rózsákat és az édes verset is – mondtam neki, mire hallottam, hogy felkuncog a túloldalon.

– Szóval megkaptad. Nem voltam benne biztos, hogy vöröset vagy rózsaszínt vegyek, de a vörös nekem jobban bejött, így maradt az. – magyarázta, én pedig kerestem egy vázát a csokornak, mert nem akartam, hogy hamar elhervadjanak.

– Tökéletes a vörös is.

– Ma akkor mikor menjek? Hánykor hozod el Seoyult Yunatól? – kérdezte, mire az asztalomon lévő naptárra néztem, ahova minden fontosabb infót felírtam, mert sajnos hajlamos vagyok mindent elfelejteni.

– Seoyulért fél négyre megyek az oviba, szóval olyan fél öt körül jöhetsz nyugodtan, ha az úgy neked jó.

– Tökéletes – mondta, hangján pedig hallani lehetett, hogy mosolyog. – Vigyem a matracot is, igaz.

– Az jó lenne, mert már így sem tudom, hogy hogyan fogunk elférni hárman a szobámban.

Miután nagy nehezen sikerült elaludnunk az ágyamon, másnap úgy döntöttünk, hogy veszünk egy felfújhatós matracot, mert ez így nem állapot. Szóval az azóta Jungkook kocsijának csomagtartójában pihen és erre az alkalomra várt. Mondjuk nem bántam volna, ha Seoyul alszik a matracon, mi pedig ketten az ágyon, de a kis hely miatt talán ésszerűbb lenne, ha a lányommal az ágyon alszunk, Jungkook meg a matracon. 

– Simán. Te és Seoyul alszotok az ágyadon, én pedig a matracon. – mondta ki a gondolataimat, mire akaratlanul is elmosolyodtam.

– Igazad van – bólintottam, bár ő ezt nem láthatta.

– Na, akkor ezt megbeszéltük. Most viszont le kell tennem, mert itt a főnök és délelőtt már lebaszott, amikor elvittem neked a virágot.

– Menj csak, nekem is van még jó pár papírköteg, amit szortíroznom kell – húztam el a számat, amikor az asztalom jobb szélére pillantottam.