second chance ~ jikook | ✔

40. fejezet

– Most azonnal rendőrt kell hívnunk! – jelentettem ki, viszont a körülöttem lévők egyszerre förmedtek rám, hogy ez elhamarkodott döntés lenne. – Ha Yuna komolyan veri Seoyult, akkor nem fogok tétlenül várni. 

– De ha fel akarod hívni a rendőrséget, akkor kellenek bizonyítékok is, fiam – mondta anya. – Az úgy oké, hogy szerintük Yuna tette, de ha nem tudjuk bebizonyítani, akkor nem fognak semmit sem tenni a dolog ellen. Plusz, ha Yuna tudomást szerez arról, hogy feljelentettük, akkor biztosan szól az apjának, ő pedig mindent meg fog tenni, hogy a lánya kerüljön ki győztesként.

– És akkor most mit kellene csináljak? Várjunk, amíg Seoyul új ütéseket kap? Nem fogom hagyni, hogy tovább bántsa a lányomat!

– Van kulcsod a házához, nem? – kérdezte a mellettem ülő Jungkook, mire bólintottam egyet. – Akkor mi lenne, ha elrejtenénk valahol kamerákat, amik felvennék, hogy... szóval felvennék azt? Akkor lenne bizonyíték.

– Nem! Ez egy borzasztó ötlet, mert még mindig nem mentem bele abba, hogy a lányomat konkrétan csalinak használjuk. Amúgy is, amikor beszéltem vele a sebeiről, annyit mondott, hogy ne mondjak semmit Yunanak. Fél tőle, szóval az nem lenne elég bizonyíték, ha rávennénk, hogy mesélje el a történteket?

– Nem hiszem, hogy az elég lenne, mert simán azt lehetne mondani, hogy megfenyegettük Seoyult, hogy Yuna ellen valljon – mondta apa, mire arcomat a tenyereimbe temettem és vettem egy hatalmas levegőt. 

– A kurva életbe – motyogtam és fogalmam sem volt, hogy még is mit kellene tegyünk. 

– Amikor még úgy volt, hogy Yuna perre viszi Seoyul láthatóságát, akkor beszéltem pár ügyvéddel, akik elvállalták volna az ügyet. Mi lenne, ha felhívnám az egyiket és tanácsot kérnék? Mert szerintem azért egy ügyvéd mégis csak jobban ért ehhez, mint mi.

– Megtennéd? – pillantottam rá, mire bólintott egyet, szemeim pedig azonnal könnybe lábadtak. Azok után is képes lenne kiállni mellettem, hogy konkrétan szakítottam vele? De még is miért? 

– Mindjárt jövök – pattant fel azonnal, majd az udvar felé vette az irányt.

– Kibékültetek? – kérdezte anya, miután már csak hárman maradtunk.

– Nem – mondtam, mire kérdőn nézett rám mindkettő ősöm. – Csak elvittem ma Seoyult pizzázni, aztán összetalálkoztunk Jungkookkal és Mijooval, én pedig a kocsi parkolójában vettem észre a sebeit, ezért nem tudtam, hogy még is mit kellene csináljak, de végül szóltam Jungkooknak. És most itt vagyunk, Mijoo meg azért jött, hogy lefoglalja a kislányt, amíg mi kitalálunk valamit.

– Értem – bólintott egyet. – Itt aludhattok, ha nem akarsz visszamenni Yunához.

– Nem akarom abba a házba visszavinni a lányomat, mert az olyan lenne, mintha a halálba küldeném.

– Persze, ezt megértem. Akkor hívd fel Yunát és mondd meg neki, hogy ma itt alszotok. Az emelten úgy is van Seoyulnak pizsamája, szóval az miatt nem kell aggódni. – mondta anya, mire bólintottam egyet és eleresztettem egy apró mosolyt.

Mivel Jungkook az udvaron volt, így én a ház elé mentem ki, hogy ne zavarjam meg. Bevallom őszintén, szívem szerint fel sem hívtam volna Yunát, mert nem érdemli meg, viszont tudom, hogy akkor balhét csapna, amire most aztán egyáltalán nem voltam kíváncsi. Tudtam, hogy nehezen fog menni eljátszani, hogy minden rendben van és nem azon vagyunk, hogy elvegyük tőle Seoyult, hogy rendes gyerekkora és élete legyen.

– Szia, Jimin. Mizu? Nemsokára megyek haza, csak még beugrottam vacsorához pár alapanyagért.

– Szia, Yuna – szóltam bele a telefonba. – Csak azért hívlak, hogy ma anyámnál alszunk, jó? Elmentünk pizzázni ma Seoyullal, aztán összefutottunk vele, Seoyul pedig eldöntötte, hogy itt akar aludni.