second chance ~ jikook | ✔

46. fejezet

Seoyul a sarokban ücsörgött és színezett egy pillangó családot, amíg Jungkook és én az ügyvéd – nevén nevezve Yoon – asztalának másik oldalán ültünk és vártuk, hogy végre mondjon valamit. Szerintem már vagy fél órája ülhettünk néma csendben, ugyanis átadtuk neki a pendrivét, ő pedig a felvételt nézegette és szorgosan jegyzetelt. Ideges voltam, majdnem leszédültem a székről, annyira féltem a válaszától. Mi lesz, ha szerinte nem lesz elég a bíróságon a felvétel? Akkor tovább kell tűrnünk, hogy bántsák Seoyult? Nem, ez biztosan nem fog megtörténni!

– Na? Mit gondolsz? – kérdezte Jungkook, aki idegesen rázta a lábait, amíg várakoztunk a válaszra.

– Hát, alapjáraton elégnek kellene lennie a videónak, hiszen látszik rajta, hogy Seoyul mennyire fél Yunától, de az, hogy bekameráztátok a lakást, már nem tünteti fel annyira jó színben a helyzetet.

– Miért? – pislogtam nagyokat.

– Mert megsérti a személyi jogokat. Gondolom nem beszéltétek meg Yunával, hogy bekamerázzátok a házat, még ha ezt jó célok érdekében is tettétek. – sóhajtott fel, mire behunytam a szemeimet és igyekeztem nyugodt maradni.

– Az elmúlt hetekben több ügyvéddel is felvettem a kapcsolatot, az egyik pedig azt mondta, hogy mindenképp be kell kamerázni a házat, mert máshogy nem valószínű, hogy lesznek bizonyítékaink.

– Hát, ez nem egészen így működik – mondta Yoon, én pedig kétségbeesetten néztem a mellettem ülőt és próbáltam elkapni a tekintetét. – Viszont a gyermek bántalmazásnak jóval szigorúbb következményei vannak, mint a személyi jog sértésnek, így úgy gondolom, hogy a felvétel elég bizonyíték lesz ahhoz, hogy Yuna megkapja a méltó büntetését.

– Komolyan? – kérdeztük egyszerre Jungkookkal, mire az ügyvéd bólintott egy aprót. – Mivel Jungkook tanácsolta, hogy nézzem át Seoyul kórházi papírjait, amikor a kéztörésével látták el, rendesen meglepődtem, mert mindenhol az van feltüntetve, hogy baleset miatt törte el a kezét, ugyanakkor a röntgen felvétel határozottan nem ezt mutatja. Felkerestem az egyik főorvost és kikértem a véleményét. Azt mondta, hogy ferde törés nem keletkezhet zuhanás miatt, csak többnyire ferdén érkező erőteljes hatás következtében. Szóval ebből arra lehet következtetni, hogy Seoyul karja nem egy baleset miatt tört el, hanem szándékosan eltörték. – mondta, a döbbenettől pedig még a számat is eltátottam, mert ez eddig eszembe sem jutott.

Soha nem gondoltam volna, hogy Yuna törte el Seoyul karját. Eddig abban a hitben éltem, hogy az oviban fogócskázás közben leesett az egyik mászókáról és szerencsétlenül érkezett, de ezek szerint nem. Te jó ég, mik derülnek még ki Yunával kapcsolatban?

– Jézusom – motyogta Jungkook, ezzel teljesen körül írva az érzéseimet.

Reflexből pillantottam hátra Seoyulra, aki halkan dudorászva lapozgatta a kapott színezőt és nézegette, hogy melyik képpel kellene a továbbiakban folytatnia. Szemeim megteltek könnyekkel és ismét elkapott az a tipikus rossz érzés. Magamat hibáztattam, amiért szegény kislánynak ilyen sok rossz dolgon kellett átmennie. Nem szabadott volna hagyjam, hogy Yuna ennyire manipuláljon engem és Jungkookot is, mert szerintem egyikünk sem gondolt volna arra, hogy Yuna képes lenne bántani Seoyult. Jobban oda kellett volna figyeljek a körülöttem történtekre és akkor nem fajultak volna idáig a dolgok.

– És most mi lesz? – suttogtam, majd nagy nehezen elpillantottam a lányomról és figyelmemet ismét Yoon ügyvédnek szenteltem.

– Ez rajtatok múlik – pillantott hol Jungkookra, hol rám. – Ha szeretnétek ti kezdeményezni a tárgyalást, akkor nektek kell benyújtani a pert, viszont ha meg akarjátok várni azt, hogy Yuna lépjen, akkor pedig nem tudtok mit tenni, csak várni.