second chance ~ jikook | ✔

26. fejezet

Egy hatalmas kínos mosoly kíséretében ültem le a szüleimmel, Jungkookkal és Seoyullal a nappaliba. Anya és apa között ült Seoyul, én pedig Jungkook mellett foglaltam helyet velük szemben, a földön, hiszen ne fértünk volna el ennyien egymás mellett. Tudtam, hogy egyszer ez is eljön, viszont abba nem gondoltam bele, hogy ennyire kínos lesz. Amikor anya meglátta Jungkookot, először fel sem ismerte, mert hát azért változott az évek során. Mondjuk apának egyből leesett, hogy ki is ő, de azért ő is rendesen meglepődött. Szokásukhoz híven vagy negyven kérdést tettek fel szerencsétlen srácnak, aki azt sem tudta, hogy melyiket kellene először megválaszolnia. Úgy voltam vele, hogy ha most gyorsan túlesünk a rengeteg kérdésen, akkor utána majd nyugtunk lesz. 

– Olyan, mintha ezer éve nem találkoztunk volna – méregette anya a mellettem ülőt, aki látszólag kissé megszeppent a szuggerálás miatt.

– Pedig csak öt év telt el drágám – mosolyodott el apa, de azért ő is rendesen megnézte magának szerencsétlen Jungkookot. – Nagyon sokat változtál, az biztos.

– És, hogyan találkoztatok újra? Mert arról tudtunk, hogy gimi után megszakadt közöttetek a kapcsolat, viszont Jimin nem említette, hogy mikor kezdtetek ismét beszélni egymással. – mondta anya, én pedig éreztem, hogy most érkeztünk le ahhoz a részhez, hogy hazudni kell nekik. 

Nem tudhatják meg, hogy Jungkook Yuna ex barátja, mert akkor biztosan nagyon kiakadnának. Viszont mielőtt bármit is mondhattam volna, Seoyul szólalt meg. Azt hittem, hogy nem is figyel ránk, hiszen ment a tévében a meséje, de ezek szerint nagyon is figyelt.

– Anya miatt – mondta, bennem meg még a vér is megfagyott. 

– Yuna miatt? – ráncoltam össze anya a szemeit, mire ijedten Jungkookra pillantottam, hogy mondjon valamit. 

– Oh, hát részben igen –szólalt meg a mellettem ülő. – Yuna a munkatársam és egyik alkalommal, amikor Jimin és Seoyul bejöttek hozzá, összefutottunk – talált ki egy teljesen hihető magyarázatot.

– Valóban? Micsoda kicsi ez a világ. – nevetett fel apa és úgy tűnt, hogy mindketten bevették, amit Jungkook hirtelen kitalált.

– Igen, mi is rendesen meglepődtünk – pillantott rám a mellettem ülő, mire zavartan magamra erőltettem egy apró mosolyt. Kurva kínos ez a helyzet és menekülni akarok innen.

Ezután pedig anya jött a szokásos alap kérdéseivel, ami miatt sajnos Jungkook anyuja temetéséről is szó esett, a szüleim pedig hamar rájöttek, hogy akkor ide kellett nekem a csokor virág és ezért voltam kiöltözve. Miután kissé szomorkás lett a hangulat anya úgy döntött, hogy lefürdeti gyorsan Seoyult, mert időközben már be is sötétedett. Mi pedig Jungkookkal felcipeltük a szobámba a matracot, hogy megágyazhassunk, mire a kis csöppség végez. Hatalmasat sóhajtottam, amikor becsuktam magunk után az ajtómat és azzal a lendülettel el is terültem a matracon, amit Jungkook éppenhogy letett a földre.

– Sajnálom, hogy ilyen kínosak a szüleim – motyogtam a matracba.

– Ugyan, nagyon rendesek voltak – kuncogott fel, majd megéreztem, hogy besüpped mellettem a matrac. Az már részletkérdés, hogy a derekamtól lefele a padlón voltam, de legalább elfértünk egymás mellett kényelmesen.

– Aha, persze – fordítottam felé a fejemet, viszont arra nem számítottam, hogy ennyire közel lesz hozzám. 

– Anyud felajánlotta, hogy velük aludhat Seoyul, ha nem férünk itt el. Eldicsekedett azzal, hogy nekik mekkora ágyuk van, a te kis nyomi egyszemélyesedhez képest. – villantotta ki fogait, mire megforgattam a szemeimet.