Jungkook szemszög:
Görcsösen szorítottam a székem kartámláit és idegesen ráztam a lábamat, miközben az orvost hallgattam, aki Seoyult röntgenezte és látta el azon a bizonyos napon, amikor Jimin arról sem tudott, hogy mi történt a lányával, csak azt, hogy kórházban van. Emlékszem, hogy mennyire ideges és zavarodott volt, amikor megjelent a folyosón és amíg ő kínokat élt át, addig Yuna bent üzletelgetett ezzel a férfivel, aki most éppen ellene tanúskodik. Mindent részletesen elmondott, hogy a röntgenfelvételből jól látható, hogy nem baleset volt Seoyul kéztörése. Elmagyarázta, hogy miért, majd meg is mutatta a röntgenfelvételen, hogy miért sem lehet szó szimpla balesetről, amit Yuna ügyvédje kitartóan állított.
Ezután újra Yoon ügyvédhez került a szó, aki egyre többször ismételgette azt, hogy Seoyul az anyjával töltötte a legtöbb időt, rajta kívül más nem bánthatta a kislányt, mert Jimin minden alkalommal valakivel volt, amikor "baleset" történt. Ezután szót kért Min ügyvéd, aki el akarta terelni a szót Yunáról és újra Jiminről és rólam akart volna beszélni, de szerencsére feltett egy nagyon egyszerű kérdést neki Yoon ügyvéd, amivel sikerült belé fojtania a szót.
– Ön szerint a homoszexualitás fontosabb vagy egy négyéves kislány családon belüli bántalmazása? – kérdezte kimérten, én pedig nem tehetek róla, elmosolyodtam, mert szerintem az összes ember ugyanazt tartotta fontosabbnak. A bántalmazás nagyobb bűn, mint a homoszexualitás, főleg, hogy normális bizonyítékot sem tudott felmutatni rólunk.
Éreztem, hogy nyerni fogunk, egyszerűen Yoon ügyvéd túl alapos munkát végzett. Mindenen átmentünk egészen a gimnáziumtól kezdve, egyetlen kis mozzanatot sem hagytunk ki, mert ismerte Min ügyvédet és tudta, hogy amibe csak tud, beleköt majd. Most viszont belé fojtották a szót és kénytelen volt végighallgatni a bizonyítékokat Yuna ellen. Hátra volt még a videó felvétel arról, hogy Yuna megütötte Seoyult és arról sem esett még szó, hogy a kislány egy hónapon keresztül pszichológushoz járt, akinek sikerült a bizalmába férkőznie és kiszedni belőle mindent. Az ő szava fontos lesz, hiszen azért mégiscsak egy szakemberről van szó, aki nem hobbiból ment pszichológusnak.
– Tisztelt bíró úr – köszöntötte Minah a bírót, miután kisétált Yoon ügyvéd mellé és magával vitte az egy hónap alatt készített jegyzeteit is és a fontos papírokat, amiknek fontos szerepe lesz majd gondolom a rövid beszéde alatt. – A nevem Kwon Minah és gyermekpszichológusként tevékenykedem szakmámban, idén lesz tizenhatodik éve. Yoon ügyvéd és Park Jimin augusztus tizenhatodikán keresett fel engem Park Seoyul érzelmi állapotának elsődleges megfigyelésben. Beavattak abba, hogy esetleges családon belüli erőszakról és súlyos testi sértésről lehet szó, így munkámat a megszokott odafigyeléssel végeztem el. A kislány eleinte elzárkózott előlem, hallani sem akart arról, hogy az apja nélkül esetleg kettesben maradjon velem, viszont a hetek elteltével sikerült egy olyan bizalmi szintre eljussak, amikor már válaszolt a feltett kérdéseimre. Először is azt szerettem volna megtudni, hogy valóban családon belüli erőszakról beszélünk-e vagy sem. Seoyul ezt sosem tagadta, akárhányszor rákérdeztem, nem mondott nemet, viszont eleinte még igent sem. Ugyanakkor a második héten ismét feltettem neki a kérdést, miszerint bántotta-e már valamelyik szülője, ő pedig egy bólintással támasztottá alá, hogy vagy az édesanyja vagy az édesapja tényleg kezet emelt rá. Egy játékkal szedtem ki belőle, hogy melyik félhez fűzi szorosabb kapcsolat, illetve, melyik féltől tart jobban. A kérdésem az volt felé, hogy melyik három szó jut először eszébe, amikor az édesanyjára, illetve édesapjára gondol. Idézem: az édesanyjáról a kiabálás, a rend és a szigor jutott eszébe, ezzel szemben az édesapjáról a nevetés, a nutella és az ölelés. Ebből következtettem arra, hogy innentől kezdve az édesanyja és a közte lévő kapcsolatra fektessek nagyobb figyelmet. Rengeteget beszélgettünk az utolsó pár napban, ezeket mind le is jegyzeteltem, majd ki is dolgoztam, hiszen csak kulcsszavakat tudtam leírni, olyan sok fontos információt osztott meg velem. Yoon ügyvéd által említett kéztörésről is mesélt, ami abból indult ki, hogy Seoyul véletlenül eltört egy poharat, Yuna pedig megvágta magát az összetakarításakor. Seo Yuna szándékosan törte el a mindössze négy éves Park Seoyul karját, mert nem fogadott szót neki. Továbbá arra is fény derült, hogy Yuna sokszor használt azonnal testi fenyítést, ahelyett, hogy szavakkal figyelmeztette volna a kislányt. Összességében azt tudom megállapítani, hogy Park Jimin egyszer sem emelt kezet a lányára, viszont Seo Yuna rendszeresen bántalmazta, miután Jeon Jungkook szakított vele. Véleményem szerint Yuna alkalmatlan a gyereknevelésre és érzelmileg labilis személyiségzavarral küzd, ami annyit jelent, hogy sokszor nincsen tudatában azzal, hogy mégis mit csinál, kiszámíthatatlanná válik és elveszti az önkontrollját. Köszönöm szépen. – hajolt meg, majd visszament a helyére, én pedig teljesen ledöbbenve bámultam magam elé, miután befejezte mondandóját.
BẠN ĐANG ĐỌC
second chance ~ jikook | ✔
Fanfiction~ Ha a láng kialszik, a tüzet újra kell lobbantani... Valaki mással ~ Ki hitte volna hogy Park Jimin és Jeon Jungkook élete több mint öt év után másodjára is összetalálkozik? A gimnázium nem mostanában volt, ezért már-már el is felejtették egymást...