second chance ~ jikook | ✔

34. fejezet

Jungkook szemszög:

Jiminnek valami baja volt, mióta Yuna meglátogatott minket, viszont hiába kérdeztem, mindig az volt a válasza, hogy nincsen semmi, csak fáradt. Nem akartam elrontani a wellnessezésünk utolsó napját, ezért inkább igyekeztem nem paranoiás lenni és úgy tenni, mintha nem érezném, hogy valami nagyon nem okés. Persze, jól éreztük magunkat az utolsó napon is, de ismerem már eléggé ahhoz, hogy tudjam, rejtegetni próbálja az érzéseit. 

– Akkor nem baj, ha lenyíratom a hajam nullás géppel? – kérdeztem a mellettem ülőtől, aki szokásához híven most is csak maga elé bámult és egyáltalán nem figyelt rám.

Alig tíz perce indultunk el haza, viszont egyszer sem szólalt meg, én pedig egyre jobban aggódtam érte. Megkérdeztem tőle, hogy szeretne ma nálam aludni, viszont nem válaszolt, ezért úgy döntöttem, hogy kérdezek valami random hülyeséget, így kiderül, hogy figyel-e.

– Nem – válaszolta, mire vettem egy mély levegőt. Ha nem ilyen helyzetben lettünk volna, akkor még nevettem is volna, viszont úgy voltam vele, hogy most már tényleg kifaggatom, mert valami komolyról lehet szó.

– Jimin – simítottam felém eső térdére a kezemet és gyengéden meg is markoltam azt. – Miért nem mondod el, hogy min agyalsz, mióta találkoztunk Yunaval?

– Nem agyalok semmin – mondta ugyan azt, mint az elmúlt nagyjából kétezer alkalommal. 

– Akkor miért viselkedsz így? Olyan vagy, mint egy élőhalott, de komolyan. Ismerlek már annyira, hogy tudjam, mikor van minden rendben és mikor nincsen. És most nagyon nincsen, ezt te is tudod, csak nem értem, hogy miért nem mondod el, hogy mi bánt. Nem bízol bennem? – fordultam felé, amikor megálltam egy piros lámpánál.

– De, bízok benned, csak... – suttogta, viszont nem fejezte be a mondatát, hanem vett egy mély levegőt és lehajtotta a fejét. 

– Csak?

– Csak nem tudom. Annyi minden kavarog bennem és egyszerűen sehogy sem jutok dűlőre. – mondta, viszont nem igazán értettem, hogy mire gondol.

– Mármint? Mivel kapcsolatban?

– Amit Yuna mondott – nézett fel rám könnyes szemekkel. – Annyira rosszul érzem magam, amiért nem tudok dönteni, Jungkook. Nagyon szeretlek, ezt te is tudod, viszont Seoyul még is csak a lányom. Őt is nagyon szeretem és Yuna is mondta, hogy a bíróságon ellen nem lenne semmi esélyünk, még ha össze is dobjuk a pénzt és találunk valami jobb ügyvédet. Nem akarlak elveszíteni, de ha nem láthatom Seoyult majdnem minden nap, akkor nekem végem. – nyelt egy hatalmasat, majd szagatottan kifújta a levegőt. 

Valahol éreztem, hogy ez bántja a lelkét, de reménykedtem benne, hogy mégsem ezen agyal. Megértettem, hogy miért őrlődik magában, ugyanakkor azt szerettem volna, ha engem választ. Tudom, hogy ez önzőség tőlem, de nekem szükségem van rá és nem is tudom elképzelni, hogy mi lenne velem, ha szakítanánk. Olyan keveset tudtunk úgy igazán együtt lenni, alig pár napja vagyunk hivatalosan is együtt és ha most csak úgy kiszállna az életemből, akkor teljesen kikészülnék. 

– Kérlek ne haragudj rám ez miatt, de egyszerűen nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy vagy téged veszítelek el, vagy a lányomat. Itt nincsen happy end, mert a számomra két legfontosabb emberről van szó. Hogy tudnék választani közöttetek? – kérdezte teljesen kétségbeesetten tőlem, miközben elsírta magát.

– Nem kell választanod közöttünk – mondtam neki, bár tisztában voltam azzal, hogy hazudok. Ez a helyzet úgy el van baszva, hogy csak na.