second chance ~ jikook | ✔

47. fejezet

Nyomtam egy apró puszit Seoyul homlokára, majd gyengéden megcirógattam az arca jobb oldalát. Olyan édesen tud aludni, hogy akár órákon keresztül tudnám őt ilyenkor bámulni. Ártatlan, nyugodt és cuki az arca ilyenkor, na meg egyszerűen gyönyörű. Biztos vagyok benne, hogy ha nagyobb lesz, akkor majd hajthatom el a háztól az udvarlókat, mert egy ilyen szép lány, száz százalék, hogy rengeteg fiúnak felkelti majd a figyelmét. Ültem még pár percet az ágyán, viszont utána észbe kaptam, hogy nekem még le kellene fürödjek, meg vacsorázni is kellene valamit, mert ma én készítettem a vacsorát és hát nyilván a szakács nem eszik. A hasam korgott is már, szóval elhatároztam, hogy először bekapok valamit, aztán megyek csak zuhanyozni. 

Akkorát ugrottam, amikor felkapcsoltam a lámpát a konyhában, hogy majdnem dobtam egy hátast, de szerencsére még időben megkapaszkodtam a konyhapultban, így nem végeztem a földön. Jungkook félmeztelenül állt a hűtő előtt és éppen egy ivott, viszont ő koránt sem ijedt meg annyira, mint én. Gondolom hallottam a lépteimet és a telóm fényét is, amíg azon voltam, hogy a lehető leghalkabban beérjek a konyhába. 

– Szia, baba, ennyire ijesztő lennék? – kuncogott fel, mire megráztam a fejem és közelebb sétáltam hozzá. 

– Nem, csak azt hittem, hogy kint beszélgetsz anyámmal – fújtam ki egy jó nagy adag levegőt, amit az előző kisebb szívrohamom miatt tartottam magamban. 

– Rám unt – vonta meg a vállait, mire rajtam volt a sor, hogy egy jót kacarásszak. – Azt mondta, hogy kezdődik valami esti sorozata, úgyhogy nem ér rám. 

– Borzasztó – léptem teljesen elé, ő pedig a csípőm két oldalára csúsztatta a két tenyerét és úgy húzott közelebb magához. 

– Most, hogy Seoyul elaludt, nem szeretnél egy kicsit... tudod... – nyomott egy apró puszit a számra, viszont én nem elégedtem meg ennyivel, mohón hajoltam utána és mélyítettem el a csókunkat. 

Összekulcsoltam tarkójánál az ujjaimat és előrenyomtam az ágyékomat, mert azt szerettem volna, hogy érezze, mennyire megőrjít már csak a csókjával is. Aztán a többiről ne is beszéljünk, mert azoktól már rendesen gondjaim támadnak odalent. Belemélyesztette ujjait a csípőmbe, nekem pedig apróbb nyögés hagyta el a számat, hiszen ezzel párhuzamban gyengéden megharapta az alsó ajkamat és meg is húzta azt. Homlokát az enyémnek döntöttem, majd pimaszul elvigyorodott. Azt hiszem, hogy ezzel a mozdulatával a sírba tudna kergetni, hiszen ekkor pontosan tisztában van vele, hogy mekkora hatással van rám és ezt ki is használja. 

– Még mindig nem hiszem el, hogy az enyém vagy – motyogta, majd a nyakamat kezdte puszilgatni, én pedig azonnal arrébb fordítottam a fejem, hogy jobban hozzám férhessen. Gyengéd volt, ugyanakkor kihasználta, hogy úgy ismeri már a testemet, akárcsak a tenyerét, ezért az érzékenyebb pontjaimnál elidőzött. 

– Baszki – szorítottam ökölbe  a kezeimet, hiszen nem volt rajta póló, hogy azt szorongassam, miközben így kínoz engem. 

– Ugye tudod, hogy mennyire szeretlek?

– Ah... aha – szisszentem fel, amikor jobb kezét a farkamhoz vezette. 

– Itt szeretnéd, vagy? – kérdezte, mire nyeltem egy hatalmasat és egy pillanatra visszatértem a kábulatból, amit szokása szerint okozott. 

– Itt nem lesz jó, mert bármikor ránk nyithatnak – mondtam, majd agyalni kezdtem, hogy akkor mégis melyik helyiség lenne a legmegfelelőbb.

A szobám kilőve, ott Seoyul alszik. Anyáék szobája melletti szoba szintén kilőve, mert nem akarom, hogy bármit is halljanak. A fürdő kizárva, mert a szobámmal majdnem szemben van. A konyha és a nappali is, mert egy, felhallatszódna minden, kettő, bármikor lejöhet anya és apa, azt pedig rettenetesen kínos lenne, ha rajtakapnának minket, miközben szexelünk.