second chance ~ jikook | ✔

50. fejezet

– Baszki, hát nem hiszem el – morogtam, miközben a hajamat próbáltam a lehető legnormálisabban beállítani, de egyszerűen nem akart úgy kinézni, mint ahogyan azt én elterveztem. 

– Jimin, tíz perc múlva indulnunk kell, mert nem fogunk odaérni a bíróságra! – kiáltotta el magát Jungkook, aki minden bizonnyal a reggeli kávéját iszogatta, ugyanis ő nem aludt el, velem ellentétben. 

Ma van a per napja. Az elmúlt napokban szerintem alig aludhattam összesen négy órát, egyszerűen annyira izgultam és féltem, hogy nem tudtam semmi másra gondolni, csak arra, hogy nyernünk kell. Meg kell tennünk Seoyulért, mert nem élheti le úgy az életét, hogy valaki bántalmazza őt és terrorban tartja. Jungkook mellettem volt, egy pillanatra sem hagyott magamra, amiért rettenetesen hálás is voltam, mert egyedül tuti, hogy bediliztem volna. Szóval az éjszaka megint aludhattam nagyjából egy órát, de azt is éberen, úgyhogy rögtön két kávéval indítottam a reggelemet. Tudtam, hogy össze kell szedjem magam, de teljesen szét voltam esve és attól féltem, hogy esetleg rosszul leszek a per közben. 

– Mivel szenvedsz? – dugta be a fejét Jungkook a fürdőbe, mire a tükörből rápillantottam és megráztam a kezemben lévő zselét, hogy lássa mi miatt fogunk előreláthatóan elkésni. – Szerintem jó lesz így, inkább öltözz fel, mert ha késünk, akkor az első benyomásnak lőttek is – mondta, mire megadóan sóhajtottam egyet, de engedelmeskedtem neki, mert igaza volt. 

Igaz, hogy késve indultunk el otthonról, mert még anya is szenvedett, de szerencsére időben odaértünk a bíróságra, így nem kellett attól tartanunk, hogy esetleg suttyóknak fognak hinni minket. A gyomrom görcsben volt, izzadtam és levert a víz, amikor beléptünk a hatalmas épületbe, ahova soha életemben nem szerettem volna bemenni. Yoon ügyvéd a folyosó végén beszélgetett egy számomra ismeretlen nővel, de amikor meglátott minket, akkor azonnal hozzánk csapódott. 

– Minden rendben lesz, Jimin, nem kell félni – mondta, miután látta rajtam, hogy minden bajom van. 

– Hát, remélem – nyeltem egy hatalmasat, majd beletöröltem nadrágomra az izzadt kezemet, ugyanis mióta beléptünk ebbe az épületbe, kétszer jobban izzadni kezdtem, mint eddig. 

– Gyertek, kövessetek engem. Ne feledjétek, hogy akkor beszélhettek, amikor a bíró felszólít titeket és azt mondjátok, amit megbeszéltünk, mert akkor baj nem lehet. A kérdésekre nem válaszolhat egyikőtök sem, azt majd én megteszem, hiszen számítani kell keresztkérdésre. Jimin, te leszel beállítva rossznak, mert Min ügyvédnek – azaz Yuna ügyvédjének – az a célja, hogy mindent megmagyarázzon, amit mit bizonyítékként hoztunk ma ide. Mindent megpróbált majd kimagyarázni és biztosan be akar majd mocskolni téged is, de nem fogom hagyni, rendben? – pillantott hol rám, hol a mellettem álló Jungkookra, aki szintén izgult, de azért kettőnk közül ő sokkal jobban tudta tartani a poker facet, mint én.

Lehajtott fejjel követtem Yoon ügyvédet és egészen addig körbe sem mertem nézni, amíg el nem foglaltam a helyem. Az ügyvéd mellett ültem, Jungkook és anyáék mögöttem, ahogy a doki is, aki hajlandó volt tanúskodni Yuna ellen. Leírhatatlanul frusztráló volt az érzés, amit éreztem, miközben a bíró bevonulását vártuk. A velünk ellentétes oldalon ült Yuna és az az idióta Min ügyvéd, aki börtönbe csukatta Jungkook bátyát. Most először találkoztam volt apósommal és anyósommal a válásunk óta és igazából meg sem lepődtem azon, hogy olyan lenéző pillantásokat kaptam mindkettőtől, hogy inkább vissza sem néztem rájuk, mert nem ért meg annyit az egész. 

Amikor nyitódott az ajtó és besétált a bíró, levert a víz és olyan erősen markoltam meg a szék kartámláját, hogy egy pillanatra azt hittem, hogy kiszakítom a helyéről és szétszedem azt. Yoon ügyvéd odasúgta nekem, hogy minden rendben lesz, én pedig bólintottam egy aprót, mert szerettem volna azt hinni, hogy tényleg sínen fognak menni a dolgok, de a félelem akkor is bennem volt, mert mi van ha...