second chance ~ jikook | ✔

21. fejezet

Kínos. Rettenetesen kínos volt egy asztalnál ülni Yunaval, Jungkookkal és az apjával. Szerencsére Seoyul kedvenc meséje ment a tévében, így ő a nappaliba maradt, mi meg bevonultunk a konyhába. Csendben ültünk egy jó darabig, senki sem szólt egy árva szót sem, ami még kellemetlenebbé tette a helyzetet. Jungkook apja maga elé bámult, Yuna körmeivel kopogtatott a konyhaasztalon, Jungkook az ablakon bámult ki, én pedig őt bámultam. Nem tudtam, hogy mit kellene mondani, amivel megtörhetném ezt a kínos hangulatot, ezért megköszörültem a torkomat, mire mind a hárman rám néztek.

– Remélem tényleg nem probléma, hogy itt vagyok – szólaltam meg végül, mire Jungkook és az apja egyszerre vágták rá, hogy dehogy baj.

– Kifejezetten örülök annak, hogy itt vagy, Jimin – mosolyodott el az idősebb férfi. – Nagyon meglepődtem, amikor a fiam említette, hogy újra felvettétek egymással a kapcsolatot.

– Hát, igen – válaszoltam zavartan és igyekeztem nem Jungkookot nézni, mert Yuna úgy méregetett engem, mintha valami zsákmány lennék jelenleg.

– Nagyon sokat változtál szerintem. Sokkal helyesebb lettél, bár sokat fogytál.

– Öt év telt el, persze, hogy fogyott – szólalt meg a volt feleségem.

Vajon Jungkook apja tudja, hogy Seoyul Yuna és az én gyerekem, vagy mondjuk azt, hogy házasok voltunk? Biztosan tud valamit, hiszen mindig olyan furán néz rám, amikor mondjuk Yuna hozzáér a fiához.

– Kértek valamit inni vagy enni? – kelt fel volt feleségem az asztaltól, mire Jungkook apja kért egy pohár vizet.

Érezni lehetett a feszültséget, ami Yunaból áradt. Nem tetszett neki, hogy a barátja elhívott ide, ahogy az sem, hogy az apja ismer és ilyen jókat mondott rólam. Nehezemre esett visszatartani a nevetésemet, mert most már inkább viccesnek találtam a helyzetet, nem kínosnak. Jungkook észrevette, hogy alig bírom ki, hogy ne nevessek fel, ezért kérdőn nézett rám. Megvontam a vállaimat, mire megéreztem a velem szemben ülő lábait az asztal alatt. Próbáltam nem feltűnően összeráncolni a szemöldökeimet, de amikor egyik lábamat az ő két térde közé szorította, nem bírtam tovább és csattogtam egyet a nyelvemmel.

– Mi az? – nézett rám értetlenül Yuna, mire megvontam a vállaimat és inkább elnéztem róla, mert Jungkook még mindig fogvatartotta az egyik lábamat az asztal alatt.

Yuna vett egy mély levegőt, majd a velem szemben ülőre pillantott. Nem is tudom, hogy meddig bámulhatták egymást anélkül, hogy bármelyikük is mondott volna bármit is, de így külső szemlélőkét kissé ijesztő volt ezt végignézni. Egyszer összepillantottam Jungkook apjával, aki szintén nagy érdeklődéssel figyelte a történéseket.

– Miért hívtad meg ide Jimint? – kérdezte végül Yuna a barátjától.

– Miért ne hívtam volna meg? A volt férjed, Seoyul apja, régi haverom és apa is bírja. – válaszolta könnyedén Jungkook.

– Épp ez az – húzta gúnyos mosolyra ajkait Yuna. – A volt férjem és nem akarom, hogy ennyit legyen ebben a házban. Azt hittem, hogy majd így hárman... – kezdett bele a kiakadásába, viszont Jungkook idegesen az asztalra csapott.

– Mi lenne, ha most egyszer csendben maradnál és nem csak magaddal, hanem másokkal is törődnél? Most volt az anyám temetése, neked meg az a legnagyobb problémád, hogy itt van Jimin? – fakadt ki teljesen, én pedig hatalmasra tágult szemekkel néztem rá. Ezelőtt ilyen hangon sosem hallottam még beszélni, ezért is lepődtem meg ennyire.

Yuna köpni-nyelni nem tudott, nyilván ő is rendesen meglepődött Jungkook szokatlan reakcióján. Felpattant az asztaltól, de olyan lendülettel, hogy a széke hátradőlt és egy hangos csattanással ért a földre. Kiviharzott a konyhából, ahol az eddigieknél is kínosabb volt a csend.