second chance ~ jikook | ✔

29. fejezet

Kicsit izgultam ezzel a wellness dologgal kapcsolatban, ugyanis Jungkook konkrétan eltűnt, mióta hazavitte Yunahoz Seoyult. Csak egy üzenetet írt nekem, hogy minden rendben volt, de a hétfői találkánkat is lemondta, amit nem igazán tudtam hova tenni. Végül nem is találkoztunk egyik nap sem, hiszen akármikor írtam neki, ő mindig kitalált valami indokot, amiért nem ért rám. Rosszul esett, mert tisztában voltam vele, hogy titkol valamit, viszont nem volt hajlandó elárulni, hogy még is mi a fene történt Yuna házában. Éreztem, hogy a volt feleségem keze van a dologban, hiszen azután kezdett csak ilyen furán viselkedni Jungkook, hogy nála volt. Én pedig bármennyire is nem akartam; rosszabbnál rosszabb dolgok jutott eszembe és szerdán már aludni sem voltam képes. Egyszer elmentem Jungkook házához, viszont csak az apja volt otthon, ő pedig azt mondta, hogy a fia már órák óta nincs otthon és neki sem mondta el, hogy hova ment. Már le is mondtam a wellnessről, hiszen úgy voltam vele, hogy ha egész héten nem keres, akkor miért akarna velem bárhova is menni? Viszont péntek este felhívott, hogy akkor szombaton a délelőtti indulás megfelel-e nekem. Annyi kérdést fel szerettem volna tenni neki, de úgy voltam vele, hogy ha pár napot úgy is együtt fogunk tölteni, akkor majd inkább személyesen kérdezek rá, hogy mi történt. Így hát megbeszéltük, hogy fél tízre eljön értem és a kocsijával megyünk a szállodáig.

A szüleim úgy tudták, hogy munkahelyi szabadság miatt megyek wellnessezni, nem mondtam nekik, hogy Jungkook is ott lesz. Anya szerintem már így is sejt valamit, mert egész héten Jungkookkal kapcsolatban kérdezgetett és kezdett már az agyamra menni. Nem tudom, hogy miben sántikál, de nem szeretnék vele összeveszni, ha mondjuk megint valami hülyeséget csinál.

– Majd akkor jövök –köszöntem el a  szüleimtől, majd mindkettejüket jó szorosan megölelgettem.

Jungkook írt, hogy itt van, viszont kellett pár perc, mire leszenvedtem a bőröndömet az emeletről. Igaz, hogy nem volt nagy, de azért lehozni nagyjából húsz lépcsőfokon, köszönöm szépen, nem csinálnám naponta.

– Vigyázz magadra, aztán pihenj jó sokat – mondta anya, én pedig mosolyogva bólintottam.

– Vigyázok és igyekszem sokat pihenni – mondtam, majd megindultam az ajtó felé, mert úgy voltam vele, hogy ha most nem indulok el, akkor soha.

Talán direkt húztam az időt, hogy ne kelljen Jungkookkal találkoznom, és az is lehet, hogy rettenetesen izgultam, viszont minél hamarabb válaszokat akartam. Magamat ismerve, amint beülök a kocsijába, letámadom és nagyjából húsz kérdést teszek fel neki zsinórban. Tudom, hogy utálja, ha folyamatosan csak kérdezgetek, ezért sokszor visszafogom magam, de most addig nem fogok nyugodni, amíg el nem mondd mindent.

– Szia – mosolyodott el, amint odaértem hozzá.

Elvette tőlem a bőröndömet és betette a kocsija csomagtartójába, ahol az övé is volt. Én is köszöntem neki, bár koránt sem volt olyan őszinte a mosolyom, mint akkor, amikor általában meglátom őt. Most túl sok volt bennem a kétely és egyszerűen nem hagytak nyugodni.

– Hol a fenében voltál egy hétig? – fordultam felé azonnal, miután bekötöttem a biztonsági övemet.

– Dolgoztam – mondta, viszont tisztában voltam azzal, hogy hazudik.

– Jungkook, kérlek legyél velem őszinte, vagy nem megyek veled sehova! – mondtam határozottan, mire a mellettem ülő sóhajtott egy hatalmasat.