second chance ~ jikook | ✔

18. fejezet

Jungkook szemszög:

Mit keresek én itt? Mióta eljöttem Jimin szüleinek házától egyszerűen képtelen vagyok koncentrálni. Nem akartam felhozni neki, hogy többször is kerestem az elmúlt napokban, de csak kicsúszott. Igen, tényleg vele szerettem volna lenni esténként, mert iszonyatosan nyugtató hatással van rám, csak sajnos egyszer sem vette fel. Bármennyire is vele szerettem volna a péntek estémet is tölteni, nem tehettem. Yunat kellett vacsorázni vigyem, bár az egészhez már semmi kedvem nem volt. Nem akartam a nyafogását hallgatni, hogy mennyire nehéz az élete, miközben az én anyám lebeg élet és halál között a kórházban. Azóta sem említettem neki, hogy anyánál rákot diagnosztizáltak, egyszerűen nem tartottam fontosnak, plusz őt ismerve nem is igazán érdekelné. A fenébe, mikor is keletkeztek ilyen gondolatok az állítólagos szerelmem iránt?

– Szóval, mit gondolsz? – mosolyodott el, miközben várta, hogy válaszoljak a feltett kérdésére. Már csak az volt a probléma, hogy egyáltalán nem figyeltem rá.

– Bocsi, elbambultam. Meg tudnád ismételni? – sóhajtottam fel, majd ittam egy kortyot a vizemből.

– Csak azt kérdeztem, hogy mi lenne ha jövőhét hétvégén elmennénk wellnessezni Seoyullal? Rád és rám is ránk férne egy kis kikapcsolódás. – mondta, mire biccentettem egy aprót.

– Benne vagyok – mondtam végül, még ha jelenleg semmi kedvem sem volt hozzá. 

Rosszul éreztem magam, amiért így viselkedek vele, de Jimin miatt egyszerűen képtelen vagyok jóindulatú lenni és egyre nehezebben tudom magamba fojtani az érzéseimet és a rosszindulatomat, pedig Yuna tényleg próbálkozik. Velem tényleg nagyon rendes, ahogy a lányához is, de a volt férjével egyre bunkóbb.

– Minden rendben van? – kérdezte, miután hosszú percekig nem válaszoltam neki.

– Aha, persze – mosolyodtam el. – Csak fáradt vagyok, terhelő volt a mai nap.

– De hiszen nem is csináltunk semmit – kuncogott fel. – Egész nap filmeztünk a nappaliban és csipszet zabáltunk.

– Az is terhelő tud lenni – vonta meg a vállaimat. 

A pincér ezt a pillanatot választotta ki arra, hogy kihozza a rendeléseinket, én pedig iszonyat hálás voltam neki, amiért megzavart minket. Tudtam, hogy Yuna nem hülye, biztosan érzi, hogy valami nincsen rendben velem, vagyis velünk. Ha tovább faggatózik muszáj lesz neki beszámolnom anya állapotáról, amit nagyon nem szeretnék, de titkolózni sem akarok, mert nem érdemli meg, hogy ilyen legyek vele, hiszen ő semmit sem tett.

– Jó étvágyat – mondta, majd gyorsan kortyolt egyet a kedvenc pezsgőjéből, amit rendelt. 

– Neked is, baba – becéztem, mert azt mindig is szerette. 

Sikerült egy őszinte mosolyt kicsaljak belőle, ezért még inkább bűntudatom támadt. Eszembe jutott, amikor Jiminnek könyörögtem az irodájában, hogy terelje el a gondolataimat, mert meg fogok őrülni. Utána pedig a szenvedélyes csókjaink jutottak eszembe és még az étvágyam is elment. Undorító vagyok, hogy a barátnőmet a volt férjével csaltam meg. Mindig is undorítónak tartottam, ha valaki félrelépett és hiába nem történt közöttünk semmi csókon kívül, attól én még rohadtul megcsaltam. Kiejtettem a kezemből az evőpálcákat, mire Yuna ijedten pillantott rám.