second chance ~ jikook | ✔

49. fejezet

Jungkook szemszög:

Jimin olyan szorosan fogta a kezemet, hogy mire elértünk a bejárati ajtóig zsibbadni kezdett. Többször is odasúgtam neki, hogy nyugodjon meg, lehet, hogy Yuna egyik barátnője van itt, nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni, de olyan volt, mintha egyik fülén be, a másikon meg kimennének a szavak. Viszont amikor Yuna ajtót nyitott nekünk, elvette tőlem a kezét és zsebre tette mindkettőt. Nem azt mondom, hogy nem esett rosszul, de azt hittem, hogy nem fogja zavarni, ha a volt felesége kézen fogva lát minket és most először felvállal majd előtte, hogy igenis én vagyok most a párja és ezt nem szégyelljük előtte. Hát, ezek szerint ő nem így gondolkodott, de nem akartam ez miatt berágni rá, szóval úgy döntöttem, hogy elengedem, hiszen jelenleg nagyobb problémáink is vannak. 

– Sziasztok – mondta Yuna, majd arrébb állt, hogy beengedjen minket. 

Voltam olyan bunkó, hogy nem köszöntem vissza neki, mert úgy éreztem, hogy nem érdemli meg azt, hogy azok után, amiket tett, köszönjek neki, sőt egyetlen szót is váltsak vele. Csak is Jimin miatt vagyok most itt, mert bevallom őszintén a per napjáig még csak hallani sem akartam erről a hárpiáról. De, hát... most mégis itt vagyok és csak reménykedni tudok abban, hogy nem lesz probléma és minden zökkenőmentesen fog zajlani. Ezt mondogattam magamban egészen addig, amíg meg nem pillantottam a nappali kanapéján egy idősebb férfit, aki nem volt ismeretlen számomra. Kezeim ökölbe szorultak és csak egy hajszál választott el attól, hogy ne ugorjak neki és verjem a fejét a szőnyegbe. 

– Jungkook? – állt fel azonnal a kanapéról, amint megpillantott engem és tett is egy lépést felém, de én vele párhuzamosan hátrálni kezdtem, mert tudatni akartam vele, hogy egy légtérben sem szeretnék tartózkodni vele. Jimin értetlenül bámult engem és látszott rajta, hogy válaszokat akar, én pedig próbáltam megnyugtatni, hogy minden rendben van, viszont az érzelmeim hamar fölülkerekedtek rajtam.

– Te mi a faszt keresel itt? – sziszegtem és ha Jimin nem fonja jobb karom köré a kezeit, akkor száz százalék, hogy nekimegyek ennek az idiótának. 

– Én leszek Yuna védőügyvédje a volt férje által benyújtott perben. És, téged mi szél hozott? – kérdezte, hangján viszont hallani lehetett, hogy fölényben érzi magát. Hát, ezt a fölényt hamar letörlöm a képéről, ha így folytatja. 

– Ti ismeritek egymást? – kérdezte Yuna, mire bólintottam egyet és kifújtam egy jó nagy adag levegőt, amit észre sem vettem, hogy eddig benntartottam. – Honnan?

– Sajnos nem beszélhetek a titoktartási szerződés miatt a volt ügyfeleimről sem – vonta meg a vállait, ez pedig tökéletes végszó volt ahhoz, hogy végre cselekedjek és behúzzak neki egyet. 

– Te, utolsó, szemét, féreg – mondtam teljesen kikelve magamból és ha Jimin nem áll elém, akkor simán behúztam volna neki még egyet-kettőt. 

– Inkább... inkább menjünk, jó? – kérdezte, hangja viszont megremegett, ami miatt azonnal észbe kapcsoltam és leengedtem a kezemet a testem mellé. 

– A rohadt életbe – morogtam, majd hátat fordítottam annak az idiótának, aki az orrát fájlalta – pedig nem is nagyon ütöttem – és az udvarra mentem. 

Nem akartam elmenni innen, mert Seoyul miatt vagyunk most itt és még nem is találkoztunk vele, viszont le kellett nyugodjak egy kicsit, mert jelenleg úgy éreztem, hogy a puszta kezeimmel képes lennék egy birkózóklubbot leverni. Majdnem kiszakítottam az udvarra vezető ajtót, magam után pedig csak azért nem csaptam be, mert tudtam, hogy Jimin utánam fog jönni és nem akartam, hogy még jobban megijedten tőlem. Bent, amikor elém állt, hangján hallani lehetett, ahogy szemein is látni, hogy félt tőlem, pedig neki aztán egy újjal sem ártanék, még akkor sem, ha megfenyegetnének. Csupán nem számoltam azzal, hogy találkozni fogok újra ezzel az idiótával, aki konkrétan tönkre tette a gyerekkorom meghatározó részét.