second chance ~ jikook | ✔

41. fejezet

– Vigyázz magadra, kincsem! Ma anya jön érted, de holnap én, jó? – simítottam ki Seoyul arcából a haját.

– Jó – bólintott egyet, viszont látszott rajta, hogy valami bántja.

– Mi a baj?

– Ugye nem veszekedtek többet Kook bácsival? – hajolt egy kicsit közelebb hozzám, hogy az említett – aki mellettünk állt – ne hallja a szavait.

– Nem fogunk – mosolyodtam el.

– Akkor jó! Hiányzott nekem.

– Nekem is hiányzott, de egyelőre anyának erről egy szót se szólj, okéka? Ne említsd neki Jungkookot, mert mérges lesz. – mondtam neki, mire úgy csinált, mintha becipzározta volna a száját, a kulcsot pedig átadta nekem.

– Nem szeretem, ha anya mérges – motyogta.

– Én sem szeretem, de anyádat mostanában nagyon sok stressz éri, ezért ilyen sokszor mérges.

– Azért bánt engem? – kérdezte, viszont ekkor szemei hatalmasra tágultak és szája elé kapta mindkét kezét.

– Tessék? Yuna bánt téged, amikor mérges? – pislogtam nagyokat, viszont Seoyul nem válaszolt semmit, csak fogta magát és beszaladt a terembe, ahol a csoporttársai már vártak rá és hiába szólítottam a nevét, nem jött vissza. – A kurva életbe... – morogtam, összeszorítottam a fogaimat, majd elszámoltam magamban tízig, mert nem akartam semmit sem szétverni magam körül, de most aztán nagyon közel voltam ahhoz, hogy teljesen kiboruljak.

– Mi az? – lépett hozzám közelebb Jungkook, amikor realizálta, hogy valami nincsen rendben.

– Seoyul konkrétan most vallotta be nekem, hogy veri az anyja – sziszegtem és már csak a gondolattól is hányingerem lett.

– Gyere, menjünk és vegyük meg a szükséges eszközöket – ragadta meg a csuklómat, majd az óvoda bejárata felé kezdett húzni.

Alsó ajkamat harapdálva bámultam az utat, miközben azon agyaltam, hogy mégis hova kellene eldugni a kamerákat úgy, hogy senkinek ne tűnjön fel. A nappaliba, a konyhába, a fürdőbe, Yuna szobájába és Seoyul szobájába mindenképp kell majd rakni, de szívem szerint még a folyósra is szerelnék egyet, csak az a baj, hogy ott sehova sem tudnánk elbújtatni, ugyanis a fal csupasz, egy kép sincs a falon és még virágok sincsenek, hogy esetleg azok mögé lehessen dugni.

– Meddig dolgozik ma Yuna? – kérdezte Jungkook megtörve a kellemetlen csendet, ami beállt közénk.

– Minden nap kettőkor végez, szóval gondolom ma is akkor fog – pillantottam rá, mire bólintott egyet.

– Akkor gyorsan megvesszük a dolgokat, utána felszereljük és már kész is.

– Te tudod, hogy hogyan kell kamerát felszerelni? – kérdeztem tőle, mire eleresztett egy kínos mosolyt.

– Nem igazán, de most majd alkalmunk lesz begyakorolni!

– Ez igazán biztató – sóhajtottam fel, de azért muszáj volt elmosolyodjak. Ezek szerint Jungkook képes lenne miattam megtanulni, hogy még is hogyan kell kamerákat felszerelni?

Alig öt percen belül megérkeztünk egy műszaki boltba. Sajnos nagyon nem értettem az ilyen dolgokhoz, ezért mindent Jungkookra bíztam. Ő beszélt az egyik ott dolgozóval, hogy még is mit ajánl a legjobban nekünk, majd olyan jól megtalálták a közös hangot, hogy el is magyarázta, hogy hogyan tudnánk a leggyorsabban felszerelni a kért kamerákat. Kevesebb, mint fél óra múlva már úton voltunk Yuna háza felé, viszont koránt sem volt olyan nyugodt a hangulat, mint a boltba menet. Izgultam, hogy vajon sikerül-e jól felszerelnünk és elrejtenünk a kamerákat, illetve a későbbiek miatt is görcsben állt a gyomrom. Azt akartam, hogy sikerüljön a tervünk és legyen végre bizonyítékunk Yuna ellen. Nem akartam, hogy Seoyul továbbra is vele éljen, azt akartam, hogy velem és Jungkookkal legyen, mert mi még akkor sem emelnénk rá kezet, ha kényszerítenének. Annyira rossz volt, hogy minden azon múlik, hogy sikerül-e lencsevégre kapnunk azt, ahogy a volt feleségem éppen a kislányomat bántja. Undorodom az egész helyzettől és attól félek, hogy elrontom majd a színészkedést és Yuna valahogy rájön arra, hogy szervezkedünk a háta mögött. Nem szeretnék semmit sem elrontani, viszont már most akkora nyomás van rajtam ezzel az egésszel kapcsolatban, hogy előre félek mi lesz, ha már élesben megy majd az egész.