second chance ~ jikook | ✔

23. fejezet

Jungkook mellett ébredni még mindig a világ legjobb érzése volt. Jelenleg az sem érdekelt, hogy halk horkolására keltem fel, hiszen egymást ölelve aludtunk el, így az orra közvetlen a fülemnél volt. Elmosolyodtam, hiszen annyira jót aludt, hogy még a szája is nyitva volt résnyire. Fogalmam sincs, hogy meddig bámulhattam, de arca minden kis szegletét végigtanulmányoztam.

- Miért nézel? - szólalt meg Jungkook rekedtes hangon, mire azonnal behunytam a szemeimet, hogy úgy tegyek, mint aki alszik. - Tudom, hogy nem alszol - bökött oldalba mutató ujjával, mire felröhögtem.

- Jó reggelt - mosolyodtam el, majd nyomtam egy puszit az izmos felkarjára.

- Neked is, babám - ásított egyet, én pedig közel voltam ahhoz, hogy elsírjam magam. Babám? Komolyan így hívott? - Jól aludtál?

- Igen - bólintottam egyet. - Te?

- A lehető legjobban - tűrte félre a szemeimbe lógó tincseket.

- Akkor jó - hunytam be a szemeimet, amikor lehajolt hozzám, hogy megcsókolhasson.

Ez már a második "nyugis" reggelünk, amikor csak fekszünk egymás mellett az ágyban és beszélgetünk, néha pedig csókolózunk is. Annyira szeretném, hogy ezek mindennapossá váljanak, de addig ez nem lehetséges, amíg Jungkook nem beszél Yunaval. Ez így nem mehet tovább, mert nem folytathatjuk ezt a háromszöget.

- Mikor beszélsz Yunaval? - kérdeztem tőle, mikor arcélemet kezdte puszilgatni.

- Ma mindenképp beszélek vele - mondta, én pedig bólintottam egyet és csak reménykedni tudtam abban, hogy igazat mondd és nem húzza tovább az elkerülhetetlent.

A hasam korgása szakított félbe minket, ezért úgy döntöttünk, hogy lemegyünk reggelizni. Még csak fél tíz volt, így nem siettünk és mosolyogva néztem végig, ahogy tojásrántottát készít, hiszen nem engedte, hogy segítsek neki. A finom illatokra Jungkook apja is megjelent, így hárman reggeliztünk meg. Egy fokkal most már neki is jobb volt a kedve, ezek szerint sikerült kipihennie magát.

- Ebéd után beugrok Yunahoz - mondta az apjának, aki bólintott egyet.

Önző vagyok, ha azt akarom, hogy szakítsanak? Nem is tudom, hogy mi lesz velem, ha ismét kibékülnek és úgy döntenek, hogy együtt maradnak. De hát ezek után csak nem. Sikerült elbizonytalanítanom magam és az étvágyam is hamar elment. Nyeltem egy aprót és a kapott narancslevet is nehezemre esett meginni. Úgy kellett letuszkolnom a torkomon és attól féltem, hogy esetleg viszont látom. Jungkook észrevehette, hogy valami nem oké, mert az asztal alatt gyengéden megrúgta a bokám, hogy nézzek rá, viszont ez nem történt meg, mert szerintem a tekintetem mindent elárult volna. Szó nélkül követtem őt, amikor megindult a szobája felé, viszont megálltam az ajtónál, amikor beértünk oda.

- Mi a baj? - kérdezte Jungkook, amikor nem követtem őt az ágyba.

Nyeltem egy aprót, de nem válaszoltam neki, mert közel álltam ahhoz, hogy elsírjam magam. Jesszus, mi ütött belém? Nem is tudom, hogy mikor sírtam utoljára, most viszont rettenetesen közel voltam ahhoz, hogy kitörjön belőlem az összes kimondatlan szó, könny formájában.

- Jimin - kelt fel az ágyról, majd odasétált hozzám.

Hátam az ajtónak nyomódott és egyre homályosabban láttam, mert most már tényleg rettenetesen közel álltam a síráshoz.