second chance ~ jikook | ✔

19. fejezet

Elhittem, hogy szombaton Jungkook fog Seoyulért jönni. Tisztára abban a tudatban voltam, hogy másnap ismét látni fogom, ezért rendesen meg is lepődtem, amikor Yunanak nyitottam ajtót. Szűkszavú volt, látszott rajta, hogy történt valami, viszont hiába kérdeztem, hogy mi van, nem válaszolt nekem. Amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment is, én pedig kitágult szemekkel bámultam magam elé, hogy még is mi történhetett. Látszólag alig aludhatott valamit, talán nem sikerült jól a randi és ennyire összevesztek? Nem hiszem, mert akkor Jungkook biztosan írt volna nekem, sőt az is lehet, hogy fel is keresett volna.

– Lehet, hogy az elkövetkezendő hetekben többet kell majd vigyáznod Seoyulra – mondta Yuna, mielőtt még elhajtott volna.

Bólintottam egyet, hiszen nem igazán tudtam mit kezdeni a kapott információval. Nem magyarázta meg, hogy még is miért, én pedig úgy voltam vele, hogy inkább nem kérdezek rá a miértjére, mert úgy sem kaptam volna normális választ.

A szombati napom további részében semmi említésre méltót nem csináltam, csak feküdtem a nappali kanapéján és néztem a filmeket egymás után, plusz elszaladtam a közeli pizzázóba, mert apával kitaláltuk, hogy a vacsora pizza lesz. Végül elvetettem annak az ötletét, hogy elmegyek egyet bulizni és felszedek magamnak valakit, mert nem igazán volt kedvem kimozdulni itthonról. Fogalmam sincs, hogy utoljára mikor voltam itthon a szüleimmel, így inkább őket választottam, nem a tinikhez hasonló életmódot.

Vasárnap szintén otthon voltam, anyának segítettem virágokat ültetni a kertbe, ebéd után pedig elvittem a kutyájukat sétálni, mert apa állítása szerint rendesen elhízott, mióta itt lakom. Ebben mondjuk van némi igazság, mert akárhányszor eszek a kutya is kap, szóval az biztos, hogy nem éhezik szerencsétlen állat. Ebédnél valahogyan szóba került Yuna, nekem pedig ezzel párhuzamban a szombati rossz kedve is. Vajon minden rendben lehet vele? Vagyis jobban érdekelt Jungkook, mert direkt miatta bekapcsoltam a telómat, viszont még mindig nem keresett. Úgy döntöttem, hogy írok neki egy üzenetet, bár azt még nem tudtam, hogy mit kellene tőle kérdezzek.

Jimin
Szia. Mi a helyzet?

Igaz, hogy fél óra kellett, mire kitaláltam, hogy kit írok neki, de sikeresen kitaláltam, szóval már csak a válaszát vártam. Vártam, vártam és csak vártam, de még két óra múlva sem kaptam választ. Azzal próbáltam meg nyugtatni magam, hogy biztosan nincsen telefonközelben, vagy csak szimplán nem látta az üzenetem, de még is bennem volt a rossz érzés, ami fogalmam sincs, hogy hogyan keletkezhetett és, hogy még is miért. Még este sem kaptam választ tőle, így úgy döntöttem, hogy felhívom. Meglepődtem, amikor azonnal pittyegni kezdett a vonal, majd kapcsolt is a hangpostára. Ez valami bosszú lenne, amiért nem vettem fel neki a telefont, amikor ő keresett, vagy mi csoda? Próbálkoztam még párszor, de minden alkalommal a hangpostánál kötöttem ki. Kezdtem azt hinni, hogy tényleg történt valami, ezért elhatároztam, hogy holnap munka után mindenképpen meglátogatom. Nem tudom, hogy mi történhetett, de valami nagyon nincsen rendben.

Alig vártam, hogy végre lejárjon a munkaidőm, mert tegnap este óta egyszerűen képtelen voltam Jungkookon kívül bárkire, vagy bármire gondolni. Egyre jobban izgultam és idegeskedtem, hogy még is mi a fene lehet. Már az is az eszembe jutott, hogy felhívom Yunat és tőle kérdezem meg, hogy mi van a barátjával, viszont ezt az ötletet hamar elvetettem, ugyanis a volt feleségem nem tudja, hogy... nos, hogy a kapcsolatunk kicsit szorosabb lett, mint eddig volt. Nem akartam, hogy tőlem tudja meg, hogy történetesen megcsalta Jungkook, mert gondolom még nem említette neki. Majd elmondja neki, ha úgy gondolja, nem szeretnék ebbe beleszólni, mondjuk azért nekem is nagy szerepem van ebben az " abszurd szerelmi háromszögben". Szóval nem hívtam fel végül Yunat, hanem kivártam, hogy Junghyun utamra engedjen és azonnal Jungkook háza felé vettem az irányt. Szerintem nem kell részleteznem, hogy olyan gyorsan hajtottam, hogy csoda, ha nem okoztam balesetet.