second chance ~ jikook | ✔

54. fejezet

Jungkook szemszög:

Jimin pontosan annyira be volt zsongva, amikor elindultunk a vidámpark felé, mint amikor Seoyulnak sikerült rávennie bennünket arra, hogy elmenjünk pizzázni. Próbálta leplezni, hogy mennyire várja az esti kikapcsolódásunkat, de hatalmas mosolyát és remegő kezeit sajnos nem tudta eléggé elrejteni előlem, szóval nekem is nehezemre esett visszafogni magam, hogy ki ne nevessem, amiért ilyen édesen viselkedik huszonöt éves létére. Talán ez is az egyik fő ok, amit a legjobban szeretek benne. Hiába huszonöt éves, attól még benne van a hülyeségekben és nem vesz mindent halálosan komolyan, szóval lehet vele szórakozni és viccelődni is, anélkül, hogy besértődne, ha esetleg valami olyat mondok neki. Ő nem csak a szerelmem, hanem a legjobb barátom is és nagyon hálás vagyok, hogy egy ilyen ember az életem része lehet.

Sikerült kiharcoljam, hogy én fizessem mindkettőnk belépőjét, bár először hallani sem akart róla, merthogy előző alkalomkor is én fizettem mindent. De negyed óra szócsata után csak sikerült elérnem, amit szerettem volna és ekkor már ő is rájött, hogy felesleges harcolnia ellenem, akkor is az lesz, amit én mondok. Azt akartam, hogy többet ne is jusson az eszébe, hogy az előző wellnessezésünk hogyan végződött és mindent jóvá szerettem volna tenni, ami esetleg a múltban rosszul esett neki.

– Na és merre szeretnél először menni? – kérdeztem, amikor már bejutottunk a vidámpark területére és hirtelen azt sem tudtuk, hogy merre kellene megindulnunk.

– Szerintem először nézzük körbe, aztán majd eldöntjük, hogy milyen játékokra ülünk fel – tanácsolta, mire bólintottam egy aprót és kicsit sem törődve a körülöttünk lévőkkel, megfogtam a barátom kezét és összekulcsolt ujjakkal indultunk el egyenesen.

Igazából kicsit sem érdekeltek a nagy gépek, hanem helyette inkább kihasználtam azt, hogy Jimint bámulhattam, amíg ő a játékokat tanulmányozta és szerintem képzeletben egy sorrendet állított fel, hogy melyik szeretné először kipróbálni és melyiket legutoljára. Annyira le szerettem volna fotózni őt, hogy soha ne felejtsem el ezt a pillanatot, de tudtam, hogyha elővettem volna a telómat, akkor tuti zavarba jött volna és nem készültek volna róla olyan spontán képek, mint amiket titokban tudnék csinálni róla. Így hát csak magamnak fotóztam le a kipirult arcát, csodálkozó és vidám tekintetét, plusz a kisfiús viselkedését, amiért oda voltam.

Egyébként tényleg nem volt nagy szám a vidámpark, mert kevesebb, mint tíz perc alatt a végére is értünk, de a dodzsem ott várt minket a park szélén, így azt próbáltuk ki legelőször és kihasználtuk azt, hogy a jegyeink miatt annyi kört mehettünk, amennyit csak szerettünk volna. Szerintem vagy két órát itt töltöttünk el és igazából én bármeddig képes lettem volna vezetni, amíg Jimin azt szerette volna, de végül ő szólt nekem, hogy most már ideje lenne más játékokat is kipróbálni, mert hamarosan bezár a park, mi meg csak a dodzsemig jutottunk. Ezután egy kisebb óriáskerékre ültünk fel, ahonnan gyönyörű volt a kilátás, hiába nem vitt minket nagyon magasra. Aztán kipróbáltuk a nagy lánchintát, a célba dobást, a horgászást és egy mini hullámvasútra is felültünk, ami igaz, hogy darabokra törte a bordámat, de igyekeztem nem törődni vele, mert szerencsére Jimin nagyon jól érezte magát. Úgy éreztem magam, mintha egy szerelmes tinipár lennénk, akik ide jöttek el randizni, ami lényegében igaz is volt, csak hát nem voltunk már annyira tinik, hiába éreztem néha azt. Sikerült egy rózsaszín macit lőjek neki a céllövöldében, mert apa még régebben megtanított célozni, ugyanis régen vadász volt, csak abbahagyta már, így nem mostanában lőttem utoljára. Nagyon hamar eltelt az a négy óra, amit töltöttünk és nagyon régen éreztem magam utoljára ilyen jól. Egyszerűen minden tökéletes volt és nagyon reméltem, hogy este további része is úgy fog telni, ahogyan én azt elterveztem.