second chance ~ jikook | ✔

32. fejezet

Az idő teljesen megállt és úgy voltam vele, hogy azt szeretném, ha ez az éjszaka sosem múlna el. Így belegondolva soha a büdös életben nem gondoltam volna, hogy valaha Jungkook nevét fogom nyögni, miközben a nyakamat puszilgatja és az sem volt a terveim között, hogy ennyire kívánni fogom őt és minden egyes érintésé után sóvárogni fogok, mint valami szerelmes tini. Még sosem éreztem ezelőtt ilyet, így nem is tudtam, hogy még is hogyan kellene kezeljem a helyzetet. Ezzel nem volt egyedül, hiszen Jungkooknak is új ez a helyzet, ő sem így tervezte a dolgokat, ahogy alakultak, de úgy érzem, hogy egyikünk sem bánt meg semmit. Minden okkal történik, okkal találkoztunk másodjára és most okkal tartunk ott, ahol. 

Tisztában voltam azzal, hogy vigyázni fog rám, fel sem merült bennem az, hogy esetleg fájdalmat fog okozni nekem, hiszen így is alig mer hozzám érni. Nem tehetek róla, de nem bírtam már tovább várni, hiszen eddig csak csókolóztunk, hiszen Jungkook nem mert tovább haladni. Én voltam az, aki megtette az első lépést és a számhoz emeltem az egyik ujját, hogy benedvesíthessem, hiszen egyikünk sem hozott síkosítót. Mindketten zavarban voltunk, de érezni lehetett azt a temérdek érzelmet kettőnk között, ezután pedig úgy mentek már a dolgok, mint ahogy meg  vannak írva. Ezek szerint csak a kezdő lépést kellett megadjam Jungkook számára, mert innentől megemberelte magát és átvette az irányítást. Hol a vállait, hol a haját, hol pedig a lepedőt markolgattam és igyekeztem azért halkabb lenni, mert nem hiányzott az, hogy a portáról feljöjjön valaki, mert panaszt tettek ránk, amiért hangosak voltunk. Csak hát ez egyre nehezebben meg, mert az első ujja csak kellemetlen érzést keltett maga után, viszont a második ujja már valósan fájt. Kellemetlen, ugyanakkor izgató érzés volt és még én magam sem tudtam eldönteni, hogy most akkor élvezem-e, vagy nem. 

– Ne hagyjam abba? – kérdezte Jungkook, amikor összeszorítottam a szemeimet és arcom fájdalmas grimaszba torzult.

– Ne – nyögtem ki nagy nehezen és igyekeztem ellazítani az izmaimat, mert túlságosan befeszülve feküdtem az ágyon.

Aggódva nézett rám, viszont ekkor a tarkójánál fogva magamhoz húztam, hogy megcsókolhassam, mert nem akartam, hogy abbahagyja. Ismét mozgatni kezdte ujjait, nekem pedig fel sem tűnt, hogy egy idő után már szinte teljesen eltűnt a kellemetlen érzés, ami eddig nem hagyott nyugton. Jeleztem neki, hogy készen állok a tovább haladásra, ő pedig bólintott egyet és elővett a fejem mellett lévő szekrényből egy óvszert. Nem tudtam, hogy még is hogyan került oda vagy mikor csempészte be a legfelső fiókba, de úgy voltam vele, hogy ez most nem is annyira számít, mert szerintem mindketten tisztában voltunk azzal, hogy a kis wellnessezésünk alatt meg fog történni ez, mert mindketten nagyon kívántuk már a másikat. Nem voltak már elegek a csókok, vagy éppen az apróbb érintések, sokkal többet akartunk, ezért is tartottunk ott, hogy Jungkook éppen magára görgeti az óvszert, én pedig beharapott ajkakkal figyelem izgató cselekedetét. 

– Nagyon szeretlek – mondta, amikor közelebb hajolt hozzám, én pedig nem bírtam ki, hogy ne mosolyodjak el.

– Én is nagyon szeretlek, Jungkook – válaszoltam, majd nagyobb terpeszbe tettem a lábaimat, hogy jobban hozzám tudjon férni. 

Nyeltem egy hatalmasat, amikor vett egy mély levegőt és behunytam a szemeimet, mert fogalmam sem volt, hogy még is mire kellene számítsak. Azzal tisztában vagyok, hogy fájni fog, de az előbbi kellemetlen érzés is eltűnt, szóval ez is biztosan el fog, nem?

– Szólj, ha hagyjam abba, de tényleg – mondta, mire bólintottam egyet és inkább kinyitottam a szemeimet, hogy Jungkook tökéletesen helyes arcát nézhessem. 

Fájt, sokkal jobban fájt, mint elképzeltem, viszont az sokat segített, hogy Jungkook rettenetesen óvatos volt. Hagyta, hogy megszokjam a helyzetet és ezért irtó hálás voltam neki, nem kapkodott, így egy idő után, már nem fájt, de a kellemetlen érzés nem akart megszűnni. Jungkook puszikkal lepte el az arcom minden egyes részét és a nyakamat sem kímélte, miközben egyre bátrabban mozgatta csípőjét. Ő is nagyon élvezte, látszott rajta, hogy teljesen átadta magát a pillanatnak és tényleg azon volt, hogy én is így érezzek. Ez hamarosan el is érkezett, hiszen kezét is bevetette, hogy minél intenzívebb örömöt okozzon nekem, így tényleg megszűnt minden számomra és a gimis barátom nevét nyögdösve élveztem el, ő pedig nem sokkal követett engem.