second chance ~ jikook | ✔

36. fejezet

Jungkook szemszög:

– Most meg hova mész? – kérdezte azt hiszem, hogy Mia, amikor éppen azzal voltam elfoglalva, hogy magamra rángattam a farmeromat, amit este hanyagul az ágyam mellé dobtam. 

– Haza – válaszoltam neki tömören és bevallom őszintén, hogy még csak ránézni is nehezemre esett.

Az elmúlt egy hét gyorsan eltelt, ugyanakkor a háromnegyedére egyáltalán nem emlékszem. Minden délután annyi sojut megittam, amennyi csak belém fért és általában random bárokban, random lányokat szedtem fel, mert el akartam valahogy felejteni Jimint. Vagyis nem, nem akartam elfelejteni, mert ez akkor sem sikerülne, ha rettenetesen erőlködnék, csupán el akartam terelni a figyelmemet a nyomorult életemről és hát ez az egy éjszakás kalandokkal sikerült is. Mondjuk a másnap mindig pocsék volt, rosszul voltam, de ha újra inni kezdtem, utána már nem éreztem semmit. Egyetlen lány neve sem maradt meg, hiszen a kommunikációnk ott megragadt, hogy random nyálas szarságokat mondtam nekik, amit hallani akartak, utána pedig rájuk nyomultam és nem volt megállás egészen a hálószobájukig. Viszont reggel, amint felkeltem, már rohantam is el onnan, mert józanon egyszerűen undorítónak találtam az összeset és hányingerem volt, ha csak arra kértek, hogy maradjak velük. 

– Azt hittem, hogy már haza sem jössz – fonta össze karjait mellkasa előtt Mijoo, én pedig kitágult szemekkel, nagyokat pislogva bámultam a lányt, akit szerintem utoljára akkor láttam, mielőtt még megismerkedtem Yunaval.

– Te meg mit keresel itt? – kérdeztem tőle teljesen ledöbbenve.

– Apud volt olyan rendes és beengedett – villantotta ki fogait, nekem viszont egyáltalán nem volt kedvem még hozzá sem.

Mijooval már egészen kiskorunk óta jóban vagyunk, régebben legjobb barátok is voltunk, illetve egy időben több is volt közöttünk, mint barátság, de hamar rájöttünk, hogy elég ha csak haverok vagyunk. Ő megismerkedett valami fiúval, én pedig Yunaval és hát ezután már szinte sosem találkoztunk. Egyszer összevitáztunk, mert Mijoonak nem volt szimpatikus Yuna, én meg voltam olyan gyerekes, hogy visszavágtam neki azzal, hogy nekem meg az akkori pasija nem szimpi. Ezután nem kerestük egymás társaságát, viszont most még is itt van a nappalimban és fogalmam sincs, hogy még is mit keres itt. 

– Miért jöttél? – kérdeztem tőle ismét, hiszen az előbb nem válaszolt nekem.

– Hiányoztál – suttogta, mire megforgattam a szemeimet és a konyha felé indultam, hogy bevegyek valami gyógyszert, mert rohadtul fájt a fejem. – Plusz tegnap összetalálkoztam apuddal a boltban és ő mondta, hogy mostanában eléggé más lettél.

– Anya meghalt, szakítottam a szerelmemmel – fújtattam egyet. – Szerinted ezek után, hogy a faszba legyek ugyan olyan, mint aki voltam? – húztam gúnyos mosolyra az ajkaimat.

– Ennyire megviselt a Yunaval való szakítás?

– Nem, nem Yunaról beszéltem, de mindegy. Inkább hagyjuk. Hamarosan úgy is megyek, ismét berúgok és megdugok valakit. Te meg ne tegyél úgy, mint akinek fontos vagyok, mert majdnem egy évig szartál rám a drágalátos barátod miatt. – emeltem fel a hangom, ami eléggé rossz ötletnek bizonyult, ugyanis fejem lüktetni kezdett a fájdalom miatt. 

– Te is szartál rám Yuna miatt, szóval szerintem kvittek vagyunk. Nem kell ilyen flegmának legyél, amikor csak segíteni szeretnék neked.