Különös megismerkedés...( Kempf Zozo ff )

29. Fejezet

Olivér szemszöge:

Reggel Zozóék szobájában ébredtem. A szerelmespár lány tagja még mélyen aludt.

-Jó reggelt, hogy érzed a mai napot-suttogtam neki

-Remélem sikerül piros medált szereznünk. Nagyon nagy szükség lenne rá.

-Abban biztos vagyok. Sok sikert neked.

-Köszi Oli, neked is.

-Héé nekem már nem is köszönsz-hallottam meg Jázmin fáradt hangját.

-Azt hittem aludni akarsz még-öleltem őt magamhoz.

-Megtettem volna, ha valaki-nézett itt rám- nem kezdene kora reggel beszélgetésbe.

-Jól van bocsi. Hagylak titeket romantikázni.

Jázmin és Zozó párosát nagyon megszerettem. Elképesztően aranyosak együtt és mindenen átsegítik a másikat.
Ezt már egyszer megbeszéltük a lánnyal, hogy én a számára fontos férfiak sorában sosem lehetek első.
Az apukája és Zozó holtversenyben aranyérmesek. A második helyen Gerivel osztozom.

-Oli, miért aludtam a te szobádban, nekem barátom van. Ugye nem...- igen Dorkát kicsit kiütötte a fájdalomcsillapító

-Dehogy, sosem tennék olyat. Csak gondoltam minden csaj tudjon nyugodtan pihenni. Én pedig Jázminéknál aludtam.

-Megnyugodtam, és köszönöm.

-Nagyon ügyes legyél a párbajon, és nem sírunk, rendben?!

-nem szólt semmit, csak egy erőltetett mosollyal az arcán megölelt.

-Ohh, ezen a napon több ölelést kapok mint az egész exatlon alatt.
Ezt Nóri meghallotta és ő is átölelt.

-Mi van kislány? Hogy érzed a mai napot?

-Oli, 10 évvel vagyok idősebb mint te. De még előbb a medálra koncentrálok.

-Ezt jól teszed. De ezt mindkettőtöknek mondom. Ne stresszeljetek. Szomorkodás pedig nincs. Azzal ráérünk.

Próbáltam őket jobb kedvre deríteni, de tudtam, nehéz lesz a mai nap. A csapatnak Zozóval egy naptárat készítettünk vécépapír gurigából. Így le tudjuk tépni a napok számát. Már csak 21 van hátra.

-Ígérd meg, hogy fogunk találkozni az exatlon után.- mondtam a mellettem ülőnek.

-Ezt megígérhetem. Amint vége ennek az eddigi összes bajnok exatlonistával egy összejövetelt tervezünk Gyulára.

-Én is elmehetek?

-Nem, úgy gondoltam mindenki jön, csak te nem.-karolt át nevetve.

-Srácok, ti mit csináltok?-hallottuk meg Jázmin hangját.

Zozó már a medence felé lökdösött engem.
Gyorsan átfordítva a helyzetünket én taszítottam őt a vízbe.

-Pumukli tartogasd a medáljátékra az erődet.

-Pumukli mi?

-Neee, visszaszívtam.-kapaszkodott erősen a karjaimba.

-Késő!

Ezzel a lendülettel barátja után dobtam. Jázmin dühösen viccesen nézett ki. De már indulnunk kellett.

A pályával még nem találkoztam. Az első körben sikerült megvernem ellenfelem. Végül  Zozó és Dorci lett gazdagabb egy medállal.

Elkezdődött a párbaj. Mindenki izgult, de annak örültünk volna a legjobban, ha senki nem távozik.

Dorka erősebb játékos volt. De Nórit is nagyon megkedveltük. Különösen én, aki vele érkezett.

Meglepetésünkre Nóri hozta az első futamát. Sírva ült le a kispadra.

-Nóri, mi a baj, miért sírsz?-húztam magamhoz közelebb.

-Nagyon rossz csapattárs ellen futni.

-Tudjuk, de egy párbajt kívülről is szörnyű nézni. Belülről átélni még rosszabb.-szólalt meg Dávid.

Dorka is eleresztett néhány könnycseppet.

A már induló lányokat a kezüknél fogva visszarántottam.

-Mit ígéretek nekem?

-Azt, hogy nem sírunk.-mondták tökéletesen egyszerre

-Tessék ezt betartani.

Mindenki sok sikert kívánt a versenyzőknek.

Dorka megverte négyszer Nórit. Így a röplabdás lány tért vissza a csapatba.

-Dorka, milyen volt párbajozni-feszegette a lány határait Palik Laci.

-Gyűlöltem. Egyszerűen borzalmas. Nóri nagyon szépen küzdött. Gratulálok.
A falmászó csapattag mindenkitől elbúcsúzott. Amikor hozzám ért ismét szorosan magamhoz öleltem.

-Szép volt kiscsaj. Gratulálok. Legkésőbb 21 nap és ismét találkozunk.

-Nyerje meg az exatlont két bajnok. Csak ügyesen srácok.-köszönt el mindenkitől.

Már mindhárom lány sírt. Zozó a barátnőjét vigasztalta. Egyszerűbb helyzete volt mint amikor Geri távozott.

-Össze kell szednünk magunkat ahhoz, hogy jövő héten ne kelljen elbúcsúzni senkitől.

-Nem akarom ezt a következő héten. Szedjük össze magunkat.

-Nagyon jó itt, de már várom, hogy vége legyen. Meg persze azt, hogy láthassam Csumpit-mosolyodott el Gabi

-Vele először mi fogunk találkozni-mutatott a barátnőjére és magára Zozo.

Dávid már nem annyira feszült mint az elmúlt napokban. Nagyon zavarta az, hogy nem tudott pontot szerezni. Ez a jég szerencsére megtört.

Az ő szobája ajtaján kopogtam, de semmi hangot nem hallottam. Gondoltam benyitok. Így is tettem. Senki nem volt sehol. Az ablakon kinézve láttam, hogy ismét a medencében rója a köröket.

-Szia, jobban vagy most a medál után?

-Persze, sokkal. Megtört az a bizonyos jég és ennek nagyon  örülök.

-Hidd el Dávid mi is.

Lassan szépen mindenki ideért a medencéhez. Hiányzott Nóri vidámsága, és egész lénye. De hozzá fogunk szokni. Hozzá KELL szoknunk. A következő héten kék játékosnak kell távoznia.

Sziasztok. Most egy új és különlegesebb résszel érkeztem. Olivér szemszögéből mutattam be a játékot. Remélem tetszett, ha szeretnétek még ilyet írjátok, hogy ki szemszöge legyen.