Különös megismerkedés...( Kempf Zozo ff )

58. Fejezet Régi ismerős, kiállítás

Jázmin szemszöge:

Mindent rendbetettünk, de természetesen ez nem sikerülhetett volna az ünnepelt szülei nélkül. Hat óra előtt néhány perccel, már mindenki megérkezett. Patrik barátnője, Csepiék, és egy ismeretlen nő is. Velem lehetett egyidős, vagy egy kicsivel idősebb. Öltözete nem kicsit volt rövid. Igazából nem tudom ki hívta őt, de biztos nem mi.
Pontosan érkezett a testvérpár. Fogalmam sincs hogyan csinálták, de egész nap nem jöttek haza.

-Boldog szülinapot Patrik. -puszilta meg ,,kicsi" fiát az anyuka. Mindenki felköszöntötte a most 20 éves fiút. 

-Zozó, ki ez a lány? Te ismered?-kérdeztem meg az idegeskedő barátomat.

-Csak egy régi ismerős. Ne foglalkozz vele.

-Valami baj van. Látszik rajtad, hogy majd' összetöröd a poharadat.

-Az exem. Rita az, aki megcsalt. Fogalmam sincs, hogy mit keres itt, vagy, hogy ki hívta. De nem akarom látni.

-Elhiszem. Menjünk ki egy kicsit az udvarra. Addig sem látod.

A torta szeletelésére visszaértünk. Szerencsére a váratlan vendéget valaki kirakta. Zozó már sokkal nyugodtabban ült le a kanapéra.

-Remélem nem haragszol, de Ritát elküldtem. Már engem is fűzött. Viszont baromira nincs kedvem hozzá.-huppant le mellénk Zozó és Patrik egyik barátja. Azt hiszem Imi.

-Köszönöm. Mi is azért mentük ki, hogy ne kelljen vele egy légtérben lenni.

-Tudod, hogy bármit elmondhatsz. Azt is, ha a hűtlen exed felbukkan.-simítottam tarkójára a kezem.

-Szeretlek. Remélem tudod.

-Én is. Nem is mondtad, hogy mi történt veled.

-Nem szeretek róla beszélni. Mindenki életében van egy fejezet, amit nem olvas hangosan. Nekem ő az.

-Megértem. Viszont van egy meglepim neked.

-Hallgatlak.

-Geri versenyére el tudunk menni úgy, hogy csúszik az egyik interjúd. Le van beszélve, szóval gond nélkül mehetünk.

-Már várom. Nagyon várom. Akkor ha már meglepetések. Ez a tiéd.-nyújtott át egy borítékot. 

Két jegy lapult benne. A body kiállításra. Márciusig felhasználható, bármikor.

-Ez az enyém?-lepődtem meg nem is kicsit

-Igen. Az egyik jegy a tiéd. A másik pedig azé, akinek odaadod. Te döntesz ki megy veled.

-Eljönnél velem? Szeretnél elkísérni?

-Nem. Elviszlek autóval, de tudod, hogy nem bírom ezeket a dolgokat. Holttesteken mutatnak be dolgokat. Erek, lenyúzott bőr, ez nem nekem való. Viszont te valamiért imádod. Szóval valamelyik barátnőddel menjetek. Vannak akik ölnének egy ilyen belépőért.

-Köszönöm. És azt is, hogy elfurikázol majd minket.

-Ez természetes. Na siess kérdezz meg valakit a jegyekről.

A kanapéról felugrottam, és egy puszit nyomtam barátom arcára. A karomnál fogva visszarántott egy csókra. Amint megfordultam rácsapott a fenekemre, ezt egy nem túl kedves nézéssel reagáltam le.

Laura az egyik egyetemi csoporttársam. Őt kérdeztem meg először. Egyből igent is mondott, így megvan a plusz egy főnk.

-Laura igent mondott. Ő jön velünk.

-Rendben beszéljetek meg egy időpontot, és elviszlek titeket. De lassan szerintem feküdjünk le. Én ma nagyon elfáradtam.

-Lezuhanyzok. Fent várj meg.

A vendégek elmentek, már csak mi maradtunk. Vagyis a ház lakói, és én. A zuhany alól kilépve egy törölközőbe csavartam magam, így léptem be a szobába. A fiú az ágyon fekve nyomkodta a telefonját.

-Gyönyörű vagy.

-Nem ér hazudni. Egy perc és jövök, csak felöltözök.

-Tőlem maradhatnál így is. Az sem zavarna.

-Egyből gondoltam...