Különös megismerkedés...( Kempf Zozo ff )

45. Fejezet

Jázmin szemszöge:

Zozó karját leemelve magamról másztam ki az ágyból. Ruháim között válogatva indultam a fürdő felé. Miután felöltöztem a hajamat is elkészítettem, majd a reggeli elkészítésébe kezdtem bele.

A palacsintára esett a választásom, mivel tegnap többen is azt akartak enni. A konyhában otthonosan mozogva készítettem el a reggelit.

Geri ébredt fel utánam a leghamarabb. Nem meglepő, hogy egyből a kávégépet látogatta meg. Arca nyúzott volt, ahhoz pedig már elég régóta ismertem, hogy tudjam, ez nem a reggel miatt van.

-Geri mi a baj?

-Csak fáradt vagyok. Nincs semmi.

-Mást próbálj átverni. Kicsi korunk óta ismerlek. Van valami baj...

-Jó, Dorkával egyre többet veszekszünk mióta nekünk nem tart a verseny. Ebben a pár napban nem volt olyan perc, hogy valamin ne kaptunk volna össze. Tegnap azt mondta ezt ő nem bírja tovább, elege van.

-Nem tudjátok megbeszélni?

-Vége. Már nem tudjuk, tegnap este kimondta. Vége.-tudom mennyire szerette azt a lányt. De ezek szerint nem működött.

A többiek is lassan ébredezni kezdtek. A palacsinta láttán mindenki megörült.

-Hát emlékeztél arra, hogy mit kértem.-csókolt meg lassan Zozó

-Természetesen emlékszem.-amint kimondtam ezt a mondatot, nyílt is a bejárati ajtó.
Mindkét Kempf gyerek azonnal odarohant, viszont az idősebbik engem is magával rántott.

-Jó napot.-köszöntem kissé feszengve a szülőknek.

-Anya, apa, ő a barátnőm, Jázmin-fogta meg bátorítóan a kezemet Zozó.

-Szia, nyugodtan tegezz minket, nem vagyunk olyan öregek.

-Rendben- az asztalhoz ülve folytattuk a beszélgetést. A többiek ez idő alatt eltűntek, csak Patrik maradt lent. Biztos vagyok benne, hogy mindenki jót szórakozott a nyomoromon.

-Finom a palacsinta. Ki sütötte?

-Én voltam.

-Fiam, tartsd meg ezt a lányt mindenképpen-próbálta oldani a hangulatot az apuka. Megszólalásán elmosolyodtam.

-Meséljetek valamit.- itt kezdődött az élménybeszámoló. Én 3,5 Zozó pedig 5 hónapról beszélt. A hajnalokig elhúzódó medencézések, az első együttalvás, a barátom idióta gondolatai a feladásról, a szeretett csapattársak elvesztése, minden szóba került.
Már én sem izgultam annyira. Éva és Zoli nagyon kedvesek. A csapat többi tagja is bemutatkozott, és csatlakoztak a beszélgetéshez.

Olivér mindenképpen meg akarta mutatni azt a videót amikor a tetőről ugrálnak le a fiúk. Ezt nem engedtem neki. Nem szándékoztam ijesztgetni a szülőket.
Lia és Kinga a kutyusokkal játszottak, Geri Zozónak mondta el problémáit. A Kempf szülők és Patrik pedig az én történeteimet hallgatták.
A fiatal fiú minden szavamra figyelt, egy darabig. Miután megunt ő is csatlakozott a lányokhoz.

-Akkor nem unatkoztatok kint Dominikán.

-Nem unatkoztunk. Bár ha éppen nem volt versenynap akkor is szórakoztattak minket a játékosok. Zozó mellett pedig nem lehet unatkozni. Mindig kitalált valami őrültséget. Pálmafáról, tetőről ugrott a medencébe. Vagy csak simán minden kicsit is magas helyet megmászott.-néztem a nagyon magyarázó fiúra.

-Ne is mond-simította meg a karomat Éva.-Nekem van két fiam akik teljesen ugyan olyanok. Ráadásul az apjuk is szereti az extrém dolgokat.

-Megvan honnan örökölték.

-Miért nem lepődök meg azon, hogy minden második mondatban elhangzik a nevem?-ölelt át az emlegetett fiú.

-Jázmin kedves lány, csak beszélgettünk.

-Ettől féltem. Az anyukám és a barátnőm szövetkezik ellenem.

-De mindketten szeretünk.-a mondat hallatán egy óvatos puszit nyomott az arcomra.

-Naa, vannak itt gyerekek is.-takarta el húga szemét Oli

-16 éves, hagyjad már szegény lányt.-szóltam rá.

-Gyerekek, mi hagyunk titeket. Maradjatok nyugodtan ameddig csak szeretnétek. A tóra is menjetek nyugodtan. A kulcs pedig a fiúk tudják merre van.-Évi és Zoli is nagyon rendes volt velünk. Nem zavarta őket az, hogy egy csapat fiatal a nappalijukban tartózkodik.

-Na öltözzünk és menjünk szerintem.-pattant fel engem is magával rántva Zozó.

-Fordulj el.-vettem le a radiátorról a fürdőruhám.

-Bolond én sem vagyok. Láttalak már meztelenül, és gyönyörű vagy.

-Ne hozz zavarba félisten.-csuktam be előtte az ajtót.

Miután mindenki elkészült a tóra indultunk. Többen voltunk mint amennyien az Alfába befértünk volna, így Patrik is beszállt sofőrnek.

Zozóval Geri, Olivér és én utaztam, Patrik pedig Kingát és Liát szállította.

A tóban fagyoskodtunk mindannyian. De természetesen ezt senki nem bánta. Délutánra már a víz kissé lehűlt, ennek ellenére továbbra is a Kempf tóban fürödtünk.

-Annyira örülök, hogy Lia akkor azt mondta, hogy mennem kell. Ezt nem hagyhatom ki.

-Én is. Ez az együtt töltött 3 hónap tökéletes volt.

-Emlékszel még az első közös medencézésre? Az éjszakába nyúlóan beszélgettünk.

-A dominikai kalandunk a víz körül kezdődött, és itt is ért véget. Viszont azt nem engedem, hogy a közös utunk egyszer szétváljon. Sosem szabadulsz meg tőlem.-még szorosabban kezdett ölelni, és szenvedélyesen megcsókolt.

-Ki mondta azt, hogy valaha is szabadulni szeretnék tőled???