Különös megismerkedés...( Kempf Zozo ff )

32. Fejezet

Jázmin szemszöge:

Ahogy felébredtem Zozót nem találtam magam mellett. Kimentem a faházból, hátha már felébredt.
Az utóbbiban nem volt igazam, viszont tényleg kint volt, aludt.

-Szia Zozi-öleltem magamhoz az ébredező fiút.

-Szia-köszönt két ásítás között.

-Miért itt alszol?

-Melegem volt. Gondoltam kijövök ide.

-Végülis igazad van.

Szépen lassan mindenki csatlakozott hozzánk.

-Olivér a stratégiát szeretnénk hallani.

-Nyerjük meg, és ne essen ki tőlünk senki.

-Jó terv-szólaltam meg én is.

A bajnokok csatakiáltás után a rozoga járműbe beültünk. Kevésbé voltam rosszul mint tegnap. Ma már a reggeli futást is megkockáztattam volna, ha a barátom engedi.
Zozó vállára tettem a fejem, így hallgattam a többiek beszélgetését.

Az elején gyönyörűen vezettünk. Azután valami megtört 8:8-nál. Zozó volt a következő. Rettentően ideges volt. Aki nem ismeri, vagy nem figyelt jobban az ezt nem látta, de mi igen.

-Minden rendben lesz,-próbálta magát nyugtatni.

-Persze, hogy minden rendben lesz. Csak úgy mint az előbb. Higgadtan. Megcsinálod?

-Nincs más választásom.

-Hajrá.

A fiatal fiú egyetlen tempót diktált. Alex az első körébe nagyon jól, a másodikban nagyon rosszul dobott. Nem tudtuk mire számítsunk.
Zozó a totemekkel előbb végzett egy kicsivel. Már mindketten az asztalt dobálták, amikor Zozónak fent maradt az utolsó korong.

-Megcsináltad.-öleltem magamhoz a lihegő versenyzőt.

-Sikerült. Dorka jön, csak ugyan így. Nem akarunk elveszíteni senkit.-mondta még mindig engem ölelve.

-Megpróbálom. De én ezt nem érzem.

-Dorka ezt fejezd be-szólt rá Dávid-meg tudod csinálni. Menj és szerezd  meg a 10. Pontunkat

A lány sokkal gyorsabb volt mint az előző körökben. A dobás viszont nem ment neki. Bogi, az ellenfele nyerte ezt a meccset.

-Mondtam, hogy nem megy. A pálya most jó volt, de nem megy az ügyességi.

-Hirtelen halál semmi nincs veszve. Zozó, neked ez ma nagyon megy. Dorkával futsz egyet?

-Futok. Nincs olyan lehetőség, hogy nem mi nyerjük meg a mai napot.

-Nagyon hangosan. Oli, te vagy a titkosfegyver.

Bogi és Dave küzdött Dorka és Zozó ellen. Először a lányok indultak el. Dorka tartotta a tempót Bogival. A zászlót egyszerre lendítették.
Már láttam azt, ahogyan a két fiú kirobban a rajtból.
Zozó egy kicsit lemaradva kezdte az ügyességit. Az utolsó totemmel kicsit meggyűlt a baja. De ez is sikerült. Már csak az asztal kellett. Kétszer kipattant középről a korong. Sokadjára sikerült belőnie, de sikerült. Dave-nek fent maradt egy totem.
Szerencsére kék játékos távozik.

-Annyira ügyes voltál-futott mindenki Zozóhoz.

Egy óvatlan pillanatban Olivér elrántotta őt, folytatva ezzel a medencénél elkezdett játékukat.
Kicsi a rakás szerűen dőltünk egymásra. A két hirtelenhalálozó volt legalul.

-Oli ne mocorogj. Teljesen a lábamon fekszel.-szólt rá Dávid.

-Abbahagytam.-mondta-De természetesen továbbra is ugyan úgy feküdt. Mondtam, hogy jó lesz ez a stratégia.

-Te fogod mindig elkészíteni.-kócoltam össze a haját.-Dorka eszméletlen gyorsan futottál. Zozi, te pedig gyönyörűen dobtál.

-Köszönjük

A himnuszunkat elénekelve ünnepeltünk. Az egymásért küzdünk résznél Oli és Zozó szaltózott. Hát ez az, ami nekem sosem fog menni.

A táborba visszaérve nagyon boldogok voltunk.
-Nem megyünk sehova-ordította boldogan Dávid.

-Itt maradunk, együtt.-szólalt meg Gabi is.

-Azért remélem nem itt.

Oli poénján mindenki nevetni kezdett. Jó hangulatban telt ez a délután.

-Huhh basszus annyit kiabáltam, hogy elment a hangom.-mondtam halkan

-Nekem us, a végén már csak ugráltam, mert fájt kiabálni.

-Hátha meghallja az ugrálásodat-kezdte el egymást piszkálni Oli és Dávid.

Zozóra nézve láttam, hogy nagyon boldog, viszont nagyon fáradt. Négyet futott egyéniben, plusz még a hirtelen halál.

-Feküdj le, mi kimegyünk beszélgetni, hogy ne zavarjunk.

-Maradj kérlek. Nem akarok egyedül lenni.

Egy kicsit még beszélgettünk a csapattal. Ismét felhőtlen boldogság ült ki mindenki arcára. Az öt piros versenyzőnek be kell jutnia a döntőbe. Más opció nem létezik.

Kivételesen próbáltunk nagyon halkan lenni, mivel Zozó és Dorka már elaludt.
Egy utolsó gratuláció után mi is lefeküdtünk aludni. Valahogy én is elfáradtam, pedig nem futottam. De ezt annak tudom be, hogy még nem vagyok teljesen gyógyult.

Zozó mellé feküdtem. Álmában átkarolt, én még ilyenkor nem aludtam, de egy hatalmas mosoly terült el az arcán.

Sziasztok, ez egy rövidebb rész lett, de remélem elfogadható. Köszönöm, hogy elolvastad.