Különös megismerkedés...( Kempf Zozo ff )

55. Fejezet Madár, Rossz idő

Zozó szemszöge:

Ha mindketten közel egy időben végzünk, akkor rendszeresen hozom haza Jázmint az egyetemről. Ennek több előnye is van.
1. Nem kell tömegközlekednie
2. Előbb hazaér
3. Több időt töltünk együtt

-Hogy ment?-támadtam le kérdéseimmel egyből ahogy beült az autóba.

-5-ös lett a Zh-m.

-Megmondtam, hogy ügyes leszel. Mondtam, hogy felesleges túlizgulni.

-Jólvan na, madárfészek-bökött a hajam felé

-Siettem.-zártam le ennyivel

Kivételesen ez mindkettőnknek rövid nap volt. Már délután egy órára haza is értünk. Együtt megebédeltünk, majd kezdődhetett nekem az egész napos semmittevés. Neki pedig a tanulás.
Azért csak most kezdi az egyetemet, mert 5 éves suliba járt, ráadásul év vesztes is.

Ameddig ő a tankönyveket bújta, én zenét hallgattam és szórakoztattam tanulás közben.

-Végeztem.-terült el a padlón mellettem

-Ilyenkor örülök neki, hogy én már az egyetemmel is.-öleltem át a derekát. Én már abban is lefáradtam, hogy csak néztem azt, ahogyan jegyzetel.

-Öreg vagy.

-Naa, nem is.-hajtottam le a fejem

-Szeretlek, még így öregen is-nevette el magát, államnál fogva megemelte kicsit a fejemet, majd lecsapott ajkaimra a lány

-Már nem haragszom.

-Valahogy gondoltam...

Valahogy leszívta minden energiánkat ez az egy hét. Már nem csinálhattuk azt, hogy egész nap csak pihenünk, vagy fel sem kelünk az ágyból. Nem tehettük ezt.
Eközben Jázmin ezerrel tanult, nekem pedig dolgoznom kellett. Muszáj volt.

-Kicsim?

-Hmm?-fordultam félig felé

-Mi lehet Liáékkal?

-Lia felnőtt nő, Oli pedig tud rá vigyázni. Tudom, hogy a húgodról van szó, de ne féltsd ennyire.

-Csak nem akarom, hogy csalódjon úgy mint én. Ettől akarom megóvni.

-Tudod, hogy bárhogy igyekszel nem tudod mindentől megvédeni.

-Úgy gyűlölöm, ha igazad van. Mindig.-forgatta meg gyönyörű szemeit.

-Ha nem bírod, akkor hívd fel. Basszus hívjuk fel, megszerettem a kiscsajt.

Őszintén örültem nekik. Lia végre boldog, Olivér pedig imádja őt.

Jázmin szemszöge:

Miután meggyőződtünk arról, hogy mindenki jól van, egész délután csak a padlón fekve néztük a Tv-t.

-Szükségem van kávéra, nagyon sok kávéra.

-Túl sokat kávézol.

-Ez tart életben.

-Tudom, felöltözök, és elviszlek. Nagyon rossz idő van.

-Köszönöm.-adtam egy puszit az arcára.-De nem csak ezt, hanem úgy mindent. Összességében.

-Nem kell megköszönnöd azt, hogy eldoblak suliba. Ez természetes.-egy óvatos mosolyt küldtem felé, erre ő a vállára dobva tett be a kocsiba.

-Fél négyre jövök érted. Ügyesen.-nyitotta ki az ajtót előttem.

-Akkor fél négykor-adtam neki egy rövid csókot

Valamit rosszul csinálok. Egyre kevesebb időt töltök azzal a férfival, akit mindennél jobban szeretek. Az egyetem miatt, és ennek nem így kéne lennie. Nagyon nem. Ugyan annyit kéne vele lennem. Nem kéne többet foglalkozni a tanulással, mint vele.

-Előbb hazaértem-nyitottam ki a lakásunk ajtaját.

-Szia, hogyhogy? Mármint nem mintha nem örülnék, csak...

-Hiányoztál.-öleltem át a nyakát.

-Te is nekem. Mi a mai program?

-Filmezhetünk egész délután a kanapén, vagy elmehetünk bárhova. Sétálni, vagy ki a parkba.

-Nem kell semmit sem csinálnod?

-Ráérek vele.

-Imádlak kislány.-pörgetett meg, a derekamba kapaszkodva.

A nap hátralévő részét egy kiadós sétával, és rengeteg beszélgetéssel töltöttük. Egyre kevesebbet beszéltünk egymással, és ez nagy hiba. Szerencsére időben észleltük, mielőtt ráment volna az egész kapcsolatunk.

Természetesen a közös vacsora sem maradt el. De ez most nem olyan volt, hogy mindketten gyorsan bekaptunk valamit azért, hogy ne haljunk éhen. Türelmesek voltunk, meghallgattuk a másikat és rengeteg időt töltöttünk együtt. Elmeséltük egymásnak a nap legapróbb és legjelentéktelenebb dolgait is. Másoknak ez kehet csak egy unalmas otthon töltött délután lett volna. De nekem sokat jelentett. Számított az, hogy mindketten igyekszünk.

A nyár után teljesen megváltozott minden. Hirtelen mindkettőnknek több teendője lett. És ez nem helyes. Nagyon nem.

Sziasztok. Sajnos ez ismét egy rövidebb rész lett. De hamarosan jön a következő.