Különös megismerkedés...( Kempf Zozo ff )

53. Fejezet Sorozat

Olivér szemszöge:

Ismét Geri volt az az ember, aki vezetett Debrecentől egészen Pestig. Jázmin és Zozó lakása gyönyörű. A világos barna dominál, így a terek is nagyobbnak tűnnek. Biztos vagyok benne, hogy sokszor fogom őket még meglátogatni.

-Lia ülj nyugodtan legalább egy percig-fogtam meg a mellettem ülő lány apró kezeit.

-Unatkozok-mondta el sokadjára, megértettem szenvedését, ugyanis egy hatalmas dugóba keveredtünk.

-Gyere közelebb, és akkor nézünk valami filmet vagy sorozatot közösen. Bocs Geri, de te akartál  vezetni.-a lány vékony derekát átöleltem, fejét a vállamba fúrta. Így próbáltuk elütni az időt, bár még mindig nagyon lassan telt.

-Lia, hazaértünk-kopogtattam meg az időközben elbóbiskolt lány vállát. Nem igazán reagált semmire, ezért mindkettőnket kikötöttem, majd kiemeltem az autóból.

-Geri, van kulcsod a házhoz?

-Nincs, de tudom hol van a pótkulcs.

-Akkor engedj be minket gyorsan. Utánna fel kéne hívni a szülőket, hogy megérkeztünk.

-Azt még megvárom, hogy Lia felébredjen, utánna hagylak titeket kettesben. De a házat ne bontsátok szét.

-Igenis főnök.-tisztelegtem Gerinek.

A fiú otthonosan mozgott a házban. Azért hiába nem voltak itthon a szülők megkérdeztük, hogy maradhatunk-e. Lia családja 4 nap múlva érkezik meg. Addig nyugodtan itt lehetek, ezért az alkalmat megragadva itt alszok.

-Jó reggelt csipkerózsika-köszöntem a kanapén ébredező lánynak.

-Mikor értünk haza?

-30 perce

-Ahhj szükségem van kávéra, sok kávéra.

-Amúgy van egy jó hírem.

-Mesélj.-ült fel a konyhapultra.

-Ha te is szeretnéd, akkor alhatok itt, addig ameddig a szüleid haza nem érnek.

-Ez tényleg jó. Ruháid vannak?

-Kimossuk azt, amit Jázminékhez vittem, és akkor van.

-Szuper. De te is segítesz.

-Persze. Na ugorj-fordultam neki háttal, így a konyhapultról a hátamra ugrott. Karjait nyakam köré fonta, lábait pedig előre nyújtotta, így tudtam tartani őt.

-Közlekedhetnénk így többet. Nekem nagyon kényelmes volt.-kapcsolta be a Tv-t nevetve.

-Ebbe én nem egyezek bele. Elfáradtam.-a kanapén elfeküdtem, fejemet pedig Lia combján pihentettem.

-Nehéz vagyok?

-Nem, csak folyton ficánkolsz. Az megnehezíti a dolgomat.

-Így jártál-kezdett el nevetni.

-Gonosz vagy.

-De te így szeretsz.

-Ez igaz-támaszkodtam meg a kanapén, majd egy apró puszit adtam az arcára. Kissé elpirult, ezt kihasználva piszkáltam még egy kicsit tovább.

-Mi történt Piroska?

-Melegem van hagyjál.

-Most megsértődtél? Tudod, hogy vicceltem. Nem gondoltam komolyan. Naa, most meddig nem fogsz hozzám szólni?

-Nem sértődtem meg. De Olivér téged nem lehet komolyan venni.

-Kösz. Tudok normális is lenni, csak az unalmas.

-Melletted unatkozni nehéz. Mindig kitalálsz valami őrültséget.

-Extrémsportoló vagyok. Sosem voltam normális.

-Ezt mindenki tudja.-simított végig a hajamon.

Vacsoránkat elfogyasztottuk, ami nagyon finom volt. Halas salátát ettünk megint. Valahogy ez a kedvencem, és valószínű Liának  is, mert folyton ezt eszi.

-Befoglalhatom tesód szobáját? Csak néhány éjszakára.

-Meg is ölne engem.

-Kanapé?

-Vagy az én szobám.-csuklómnál fogva húzott az említett helyiség felé.

-Szép. Kicsit lányos, de szép.

-Basszus, milyen legyen ha nem lányos?-ugrott a hátamra.

-Valahol átöltözhetek?-tettem le a belém csimpaszkodó lányt az ágyra.

-Bárhol. Vagyis megmutatom merre van a fürdő.

-Köszi, fél perc és jövök.

Lia éppen a pólóját fordította ki, amikor beléptem a szobába. Nem szóltam semmit, amikor a felsőbe mindkét karját belebújtatta, megragadtam a derekát és magamhoz húztam.

-Máskor ne ijesztgess.-döntötte fejét a mellkasomnak.

-Nem állt szándékomban.

-Mennyi ideje voltál bent?-kérdezte tartva a választól.

-Nyugi nem láttam sok mindent. Máskor, ha kérhetem, akkor lassabban öltözködj.

-Oli kirakhatlak bármikor.-kezdett el a párnával püfölni. Lia testalkatából nem néztem volna ki, de nagyot tudott ütni.

-Naa, így bánunk a vendéggel?

-Én nem csináltam semmit-vágta hozzám ismét a párnát.

-Abbahagytad?-hajoltam zavarba ejtően közel az arcához.
Ismét sikerült zavarba hoznom ezt a lányt. Egy óvatos puszit nyomtam az arcára. Megunta játékomat, ezért kigurult alólam.

-Borzalmas vagy. Mondták már neked?

-Általában a helyes, kedves és vicces triót szokták rámaggatni.

-Persze szerény is vagy.

-Enyhén szólva tökéletes vagyok. Erről én nem tehetek.

-Mr. Tökély inkább aludj, mert nem akarom holnap egész nap azt hallgatni, hogy fáradt vagy.-hajtotta fejét mellkasomra. Újabban szeret így pihenni. Az autóban is így aludt, és ha megölel akkor is a nyakamba fúrja a fejét.

-Ezt az mondja, aki majdnem végig aludt az ide vezető úton.

-Nem szóltam.

-Én is így gondoltam.

Sziasztok. Egy újabb részt sikerült befejeznem. Igaz főleg Jázminról és Zozóról kéne szólnia ennek a történetnek, de néha jó megemlíteni Lia és Oli párosát is. Remélem ezeket a részeket is szeretitek. Vajon mikor lesz valami a két fiatal között?