Különös megismerkedés...( Kempf Zozo ff )

30. Fejezet

Zozó szemszöge:

A hétfő reggelem a szokásosnál is kellemetlenebb volt. A csapat jó hangulata teljesen elszállt a napokban, de talán a helyzet ennél rosszabb nem is lehetne.
A barátnőm simogatására ébredtem, nagyon, de nagyon korán.

-Zozó, bocsi, hogy felkeltettelek, de nagyon rosszul vagyok.

-Mi a baj kicsim?

-Mindenem fáj. A lábam remeg-mondta elhalt hangon.

Az orvosokat azonnal értesítettük.
Jázmint reggel a mentő vitte el. A homloka forró volt, ő pedig nagyon gyenge. A saját súlyát nem bírta megtartani.
Az aggasztott a legjobban, hogy nem tudtam mi van vele. Borzalmas volt őt így látni.

-Hogy vagy?-jött be Olivér a szobába.

-Jól nem lehetek. Aggódok érte nagyon. Semmit nem tudok róla. Nem is mehettem vele-kezdtem el idegességemben járkálni.

-Zozó, ma villajáték. Jázmin jó kezekben van. Viszont neked koncentrálnod kell.

-De így hogy?

-Gondolj arra milyen jó lesz őt a villában fogadni.

-Jó lenne.

A reggeli hír után alig tudtam odafigyelni. Olivér mondata járt a fejemben: jó lesz őt a villában fogadni.
A bánya pálya az egyik kedvencem, és szerencsére a dobásra is ráéreztem. A futamaimat sikerrel zártam.

Sajnos Olivér és Dávid nem így volt. Az utóbbi fiúnak sikerült nyernie, de nagyon bosszús volt.

Gabi a második futamát megnyerte, de mégis sírni kezdett.
-Gabi, mi a baj?-kérdeztem tőle.

-Semmi.-válaszolta még mindig szipogva.

Dorka is próbált belőle valamit kiszedni. Azt reméltük mivel ő nő, így neki elmondja. Nem így lett.

A meccset 10-7-re elvesztettük. Mi kerültünk a faházba.

Laci még mindig csak annyit mondott Jázminról, hogy vizsgálják. A láza nagyon magas, így arra gyanakodnak az orvosok, hogy Dengue lázban szenved.

-Hát Olivér, te most ismered meg először a tábort. Ez a lány, ez pedig a fiú oldal-mutogatott hevesen Dorka.

-Gabi el kell mondanod mi a baj.-ment oda a lányhoz legfiatalabb csapattagunk.

-A teljesítés kényszer. Annyira görcsösen nyerni akarok, hogy ne miattam párbajozzon a csapat.-sírta el magát ismét.

Olivér közelebb ment hozzá, és átölelte. Így beszélt hozzá tovább.

-Mi sem akarjuk a párbajt. De ha ennyire akarod, az csak ront a teljesítményeden.

-Elég annyit beletenned, mint eddig. A pályán érzelem nélkül kell végigmenned-szólaltam meg én is.

Ezután Olival kiültünk kicsit a faház elé beszélgetni.

-Oli, értesz a nőkhöz rendesen. Eddig bármelyikőjük sírt, te hamar helyre tetted őket.

-Ezt az mondja, hogy értek a nőkhöz akinek van egy csodaszép barátnője? De van egy húgom. Nem egyszer vigasztaltam már meg.

-Ez szép tőled. Szerinted mi lehet Jázminnal?

-Fogalmam sincs. De az biztos, hogy az orvosok megtesznek mindent, hogy jobban legyen. Adj időt nekik.

-Köszönöm.

Az éjszakám nem a legjobban telt. Minden apró zajra felébredtem. Nagyon keveset tudtam aludni. Hajnalban feladtam a forgolódást, és kiültem naplementét nézni.

Olivér szemszöge:

Zozón még másnap reggel is azt láttam, hogy borzalmasan aggódik. Alig eszik, és nem is viccelődik. Ez egyik sem jellemző rá.

-Hogy érzed magad.-ültem ki mellé a teraszra ismét.

-Aggódok továbbra is. Remélem ma már lesznek hírek.

-Azt én is. Jázmin erős lány. Nem győzheti le semmi.

-Ebben bízok.

A pályára nagyon elszántan érkeztünk. Ennek ellenére is elhúztak a kihívók. Végül sajnos ők nyertek 10:4-re.
Dave díszletet bontott. Zalán és Adu üvöltöttek.

-Baromira idegesít engem ez a csapat-szóltam el magam

-Nem csak téged. Mindenkit. Egyszerűen nem tudnak kulturáltan örülni.

-Tudják egyáltalán a kulturált szó jelentését?-kérdezte a harmadik fiú bajnok, Zozó

Palik Laci a megszokott monológja után egy olyan hírrel szolgált. Amire mindenki felkapta a fejét. Főleg a hős szerelmes bmx-es.

-Az orvosok jól sejtették. Jázmin abban a trópusi betegségben szenved amit már àtvészelt Dávid és Zalán is. Ez pedig a váltóláz. A lány test-hője igen magas, de bizakodóak az orvosok, minden rendben lesz vele egy héten belül. Zozó, mit gondolsz a barátnőd betegségéről?

-Természetesen, ahogyan az egész bajnok csapat én is nagyon aggódok érte. Az itt töltött néhány hónapban nagyon közel kerültünk egymáshoz. Oli szavaival élve: erős lány, bízzunk a legjobbakban.

Először a kihívók busza érkezett meg. Ők már vették is a villa felé az irányt.

-Figyeljetek bajnokok. Nem véletlenül késik a buszotok. Amit most mondok annak kamerákon kívül kell történnie-kezdte halkan a műsorvezető.-
Jázmint ma látogatom. Bejöhettek hozzá, ha erről senki nem fog tudni. A kamerás es a biztonsági emberek is itt maradhatnak. Nincs másra szükség csak rátok és a sofőrre.

-Menjünk-egyeztünk bele mindannyian azonnal.

Zozó kissé türelmetlen volt. Ahogy a kórház elé értünk, szinte kirobbant a buszból.

A szobába érve megláttuk a lesápadt csapattagunkat.
Néhány szót mindenki beszélt vele, majd magukra hagytuk a szerelmespárt.

Zozó szemszöge:

-Hogy vagy kicsim?-kérdeztem tőle, már előre is félve a választól

-Lázam jelenleg nincs. Viszont ezzel párhuzamosan erőm sincs. Szinte semennyi. A többiek és te is hiányoztál. Hogy mennek a meccsek?

-Az első két nap kudarc. De te ne ezzel foglalkozz. Csak gyógyulj, és gyere vissza gyorsan.

-Igyekszem.

A kezét még utoljára megsimítottam, viszont mennünk kellett. A faházba visszatérve a mai napot beszéltük át.

Sziasztok, elérkezett a legújabb rész. Remélem tetszik nektek.

Ez egy komoly betegség, de a csapat kissé fellélegzett. Legalább már kiderült az, mi a baja.