Különös megismerkedés...( Kempf Zozo ff )

19. Fejezet

Jázmin szemszöge:

Nagyon nyugodt voltam ma reggel, hiszen tudtam, ma csak a medál játék van a piros csapat számára. Geri pontosan egy hete távozott a csapatból. Természetesen nagyon hiányzik, de már elfogadtam.

A szobában Gabival találkoztam.

-Jó reggelt, hogy jutottál be?

-Amikor nem párbajozunk akkor az erkélyen közlekedek.

-Hát jó. Remélem még sokszor érkezel itt.

-Azt én is, na mivel te felébredtél te kelted a hercegedet.

-Rendben majd lent találkozunk.

-Ne maradjatok sokáig.

-Oké anyu

Zozót ébresztgetni kezdtem. A haját és arcát simogattam, de erre nem ébredt föl. A szájára adtam egy puszit, amit rögtön csókká mélyített.

-Ígérd meg, hogy minden reggel így keltesz.

-Majd meglátjuk- nyújtottam ki rá a nyelvemet.

-Leharapom.

-Na gyere te is le, a végén azt hiszik, hogy nem csak felkeltettelek, hanem más is volt.

A többiek arcán is a nyugodtságot, kiegyensúlyozottságot láttam. Ez megnyugtató volt. Tudom, hogy én nem vagyok játékos, ezért én nem eshetek ki. De így, hogy végig kellett néznem a múlt heti párbajt, örülök, hogy nem piros versenyző esik ki.
Olivéren kívül mindenki boldogan fogyasztotta reggelijét. Ő szomorúnak tűnt, de nem stresszesnek. Mivel nem akartam a többieken átkiabálni, így mellé ültem.

-Szia, leülhetek?

-Persze, gyere csak- húzta összébb magát egy erőltetett mosollyal az arcán.

-Figyelj, tudom, hogy nem ismerjük egymást, még csak néhány napja találkoztunk. De ha valami gond van szívesen meghallgatlak.

Eközben Nóra Dorkával, Gabi pedig Zozóval és Dáviddal beszélt.

-Nagyon kedves vagy, de nem kell végighallgatni a problémáimat. A végén még neked is rossz kedved lesz tőle.

-Ha el szeretnéd majd valakinek mondani én továbbra is itt vagyok. Jó vagyok hallgatásban.

-Majd élek a lehetőséggel.

A reggeli alatt tovább beszélgettünk, kicsit jobban megismertem a fiút. A téma szerencsére már vidámabb volt.
Mindenki öltözni indult, mivel még az utcai ruhánkban voltunk.

-Olivér mit mondott neked?- kérdezte Zozó

-Igazából semmit nem sikerült belőle kiszednem. De nagyon nyomja valami a lelkét.

-Van rá tippem, hogy mi. Este elmondom, de már itt a kisbusz.

-Ezt még megvárod?-hirtelen egy puha csókot leheltem ajkaira.

-Nem is sietek annyira.

-Menjél!

A többiekhez leérve indultunk is a pályára. Zozó és Dávid az első körben sajnos kiesett. Nóra és Gabi is követte a példáját.

-Mit csináltál a lábaddal?- kérdeztem aggódva Zozótól

-Csak meghúztam, de nyugi túlélem.

-Más lehetőséged nincs is. Tedd fel a padra, hogy addig se lógjon. A szorítót pedig vedd le magadról.

Ő úgy tett ahogyan mondtam neki. Dorka az elődöntőig jutott.

Olivér még harcolt Adu ellen a medálért. Sajnos Oli-nak mind a két körben egy kicsivel később esett le a totemje. Viki és Adu lett a győztes.

Ha lehet Olinak még rosszabb lett a kedve.

Két kopogást hallunk Zozóval az ajtón.
-Gyere.

-Zavarok?- kérdezte a még mindig szomorú csapattag.

-Dehogy ülj le valahova.

Az ágyat választottuk mind a hárman ideális ülőhelynek.

-Hát igazából Zozó a szomorúságom okának egyik felét már tudja. A rosszkedvemhez pedig hozzá járul még az is, hogy Nóra nem kedvel engem.

Röviden elmondta a történetet a barátnőjéről.

-Bocsánat, hogy kérdezek, de ő volt az első barátnőd?

-Igen, és valószínű az utolsó is.

-Ezt ne mondd még egyszer, Oli fiatal vagy, sportos és kedves. Hidd el, hogy találsz majd nála jobbat is.

-És Nóri?

-Vele pedig ne foglalkozz. Viselkedj vele ugyan úgy mint eddig. De vagy megkedvel,  vagy elvisel. Olyan lehetősége nincs, hogy vitába kezdtek. Ha pedig mégis, mond meg neki, hogy ő volt az aki elkezdte ezt a nem kedvellek dolgot.- mondta el a barátom a véleményét

-Köszönöm. Tényleg sokat segítettetek.

-Ha bármi van mi itt leszünk.

Dávid és Dorka találtak Twistert a villában. A nappaliban felállítottuk a pályát és játszani kezdtünk. Gabi volt az első kieső. Mondjuk szegény elég nehéz feladványt kapott.
Eddig mindenki magának pörgetett, de ezt a szerepet a kiesett lány vette át. Ezzel könnyítve a mi játékunkat.
Zozó egyből utánam ki is esett. Rossz helyre tette  le a lábát.
Dávid és Oli között folyt a döntő.
Végül a Wakeboardosunk nyerte ezt.
-Látod, van jó dolog is a mai napban.

-Ez igaz, mégegyszer köszönöm.

A vacsora közben is az előbbi játékon nevettünk. Így az evés sebessége lassult. Ezzel egyenesen arányosan lett egyre hidegebb az étel. Ez senkit sem zavart, tovább nevettünk.
Végre Olivér arcán is megjelent egy halvány mosoly.