Különös megismerkedés...( Kempf Zozo ff )

41. Fejezet

Jázmin szemszöge:

A tegnapi napunk elég izgalmasra sikeredett. Dorka bekerült a legjobb három női versenyző közé. Így a két barátnő Viki és Dorci fog versenyezni.
Dávid sajnos nem volt ennyire koncentrált az utolsó versenyen. Rá még vár egy párbaj, amit Dave-vel fog lejátszani.

Mindenki úgy szurkolt a bajnok csapatnak, hogy torokfájással ébredtem.

Ma zajlanak le a párbajok. Őszintén aggódtam Dávidért, de amikor a bent maradásáért küzd teljesen megváltozik.

Az utolsó erejével is küzdött Dávid. Egyszerűen nem tudtam azt elképzelni, hogy tud 10 futam után is így küzdeni.

A gipszem miatt nem tudtam rohanni mellette és ugrálni, ha valamit megnyer. De ugyan úgy szurkoltam neki, csak egyhelyben ülve.

-Dávid, kérlek gyere vissza.-öleltem át.

-Megteszek mindent.

10 futammal később ismét megöleltem őt. A mankóba kapaszkodtam fél kézzel, a szabad karommal megsimítottam hátát. Eljött a búcsú ideje. Dávid 105 versenynap és 4 párbaj után sajnos kiesett.

-Szép volt harcos-köszöntem el tőle.

-Remélem tudod, hogy nem szabadultok tőlem. Ezer százalék, hogy találkozunk még.

-Ügyes voltál Papa.-ölelték meg egymást Zozóval.

-Meg kell nyerned. Itt vagy a célegyenesben, csináld meg. És ti is lányok, játszátok le egymás között.

A búcsúzást most sokkal jobban bírtam mint az előző két alkalommal. Dorka viszont még mikor hazaértünk akkor is sírt. Ő Dávidhoz állt mindig is a legközelebb. Az egyik legjobb barátját vesztette el.

Zozó kihasználta az alkalmat, hogy nem tudok ellenkezni, ezért felkapott menyasszony pózba, és így vitt be a villa nappalijába.
A szőkés fiú maga mellé ültetett, így ölelte a derekamat. A lábamat muszáj volt kinyújtanom, de, hogy mások is elférjenek, ezt csak a dohányzóasztalon tehettem.

-Zozó, most, hogy Viki kiesett egyedül alszok a szobámban, ha magányosnak érzed magad akkor szívesen várlak.-kezdte nyájas hangon a legfiatalabb lány.

-Dorci kösz a lehetőséget, de mi Jázminnal tökéletesen elvagyunk ketten is. Ne aggódj azért, hogy én magányos leszek. Viszont, ha te magányosnak érzed magad-az engem ölelő barátom itt egy pillanatra megállt, a kihívó lánynak pedig felcsillant a szeme. Zozó kimérten folytatta a mondatát.-akkor mi nem szeretnénk meglátni a szobánkban.

-De ha esetleg Jázmin nem lenne a képben?

-Akkor sem.

-Ez a hülye picsa tehet mindenről-fakadt sírva?!

-Nem gondolom annak magam, de miről tehetek én?

-Ha te nem lennél itt már rég az enyém lenne Zozó.

-Nem egy trófeáról van szó, hogy ki nyeri meg őt. Nem állhatsz a szerelem útjába akármennyire is szeretnél.

-Te csak kihasználod őt! Most is, hogy begipszeltek sajnáltatod magad. Folyton ő hurcol a lakásban, pedig van mankód is.

-Lányok elég.-jelentette ki kissé idegesen Zozó-nem használ ki egyáltalán. Ha kicsit is figyelnél akkor tudnád azt, hogy ezt a lehetőséget mindig én ajánlottam fel neki. A vita pedig lezárva.

A szobánkba mentünk mindannyian bajnokok. Már nem bírtam tovább magamban tartani, elmondtam a véleményem a többieknek.

-Már elegem van. Miért akar mindig szétválasztani minket? Úgy sem fog neki sikerülni. Ez pedig egyenesen szánalmas, hogy egy olyan srácra tapad akinek barátnője van. Az a baj nem adja fel könnyen.

-Kicsim, öt nap. Ennyit kell maximálisan kibírni vele egy légtérben. Ezt már valahogy kihúzzuk.

-Annyira gyűlölöm. Bogit is folyton bántotta.

-Bogi jön a találkozónkra. Ott ismét vele lehetünk majd.

-Lányok. Holnap nem szabad engednetek azt, hogy ő biztos döntős legyen. Ti erősebbek vagytok. Sokkal.
Zozó neked meg egyenesen kötelező bejutnod-pusziltam meg az arcát.

-Nem fogjuk könnyen elengedni a holnapi napot. Ezt megígérem-nyújtotta felém kisujját Gabi.

Néhány perc múlva Dorci csörtetett be az ajtón. A szomszéd szobában lakik. A kiengedett haját hátradobta, és leült az ágyra Zozóval szembe.
A váratlan vendégünk a barátom nyakába kulcsolta karjait, és megcsókolta. Megcsókolta.

Mielőtt elhagyta volna a szobát rám vigyorgott. Mindketten lefagyva ültünk az ágyon.

-Ezt, ezt miért?-sírtam el magam

-Kimosom a számat szájvízzel, és visszajövök.-simított végig a karomon

-Ki nem állhatom.-öleltem magamhoz az ideges fiút

-Elegem van belőle. Gyere, átmegyünk Gabiékhoz.

-Mi történt veletek, miért vagytok ennyire lehangoltak?-kérdezte Dorka aggódóan

-Dorci megcsókolt az előbb.-csapott a falra

-Ohh, mindent értek. Gyertek be.

A fotelbe ültem le, egy kis távolságot tartottam az egyetlen bajnok fiútól.

-Szeretsz még?-kérdeztem meg félve

-Esküszöm hülye vagy. Miért ne szeretnélek?-fogta meg mindkét kezemet.

-Öt nap és teljesen más lesz minden. Alig fogunk találkozni.

-Megmondtam neked, hogy attól, hogy mész Debrecenbe én itt leszek. Vagyis ott ahol te. Egy kis lakásban elleszünk mi ketten. De nem szabadulsz tőlem. Nekem te nem csak egy nyári kaland vagy.

Hanem egy örökké szóló utazás.

-Hogy tudsz ilyen romantikus lenni?

Azonnal ajkaimra tapadt. Kissé megnyugtatott a válasza. Nem egy szokványos vallomás volt ez tőle, de mindennél jobban örültem.
Senki nem állhat az utunkba, még Dorci sem.

Sziasztok. Ismét egy kicsit ellenségesebb lett Dorcival szemben ez a rész, de nem baj. Kissé meg is késtem vele, ezt nézzétek el.