Különös megismerkedés...( Kempf Zozo ff )

44. Fejezet

Jázmin szemszöge:

A tegnapi nap folyamán a családom rengeteget beszélt Zozóval. Lia teljesen más volt mint a megszokott. Először is nem hitte el, hogy a barátom tényleg Kempf Zozó, mondjuk ezt én sem hiszem el. Gerivel bepótolták a kihagyott hónapokat, és mindenről beszélgettek. Olival pedig egyszerűen csak aranyosak.
Mint a verseny első néhány napján itt is feszült volt. Az idegen környezet, és az idegen emberek miatt. De mivel Liával és velem is jóban van, ezért valószínű úgy mint Gergő ő is sokat lesz itt.
A két fiú a családjához indult, mert már nekik is hiányzik a rokonság. A reggeli után már indultak is.

-Mindenképpen írjatok, ha hazaértetek.-ölelte meg Júlia a távozó fiúkat.
Geri tőlem is elköszönt, viszont Oli engem elfelejtett. Van egy olyan érzésem, hogy valamit nem mondanak el nekem, de mindenképpen ki fogom deríteni.

-Orbán Olivér, tőlem már el sem köszönsz?-ugrottam a hátára.

-Bocsi csak, nem figyeltem...

-Nagyon hamar családtag leszel. Csak vigyázz rá.

-Nekem nem tetszik Lia, mi csak barátok vagyunk. Viszont mennem kell. Még haza szeretnék érni. Holnap találkozunk.-ölelt meg utoljára.

-Gyerekek akkor holnap indultok?-kérdezte tőlünk apa.

-Igen, holnap ha nem baj mindkét lányát elrabolnám. Ha önök is engedik akkor nálunk aludhatna mindkét leányzó.-mosolygott ránk Zozó.

-Fiam, hányszor mondtam azt, hogy tegezz? Nem kell ennyire hivatalosnak lenned. Ígérd meg, hogy vigyázol rájuk.

-Ez természetes.-karolt át mindkettőnket a barátom.

Liával együtt pakoltunk be. Vannak ugyan olyan, és hasonló ruháink. De természetesen cserélgettünk is.
Mindketten csak egy kisebb sporttáskát viszünk amiben van váltócipő két törölköző és néhány ruha is. Én egy fekete fürdőruhát, pakoltam be, Júlia azt mondta meglepetés ő mit hoz.

-Lányok bejöhetek?-válaszunkat már nem várta meg, Zozó azonnal bejött, és ugrott is az ágyamra.

-Nem vártad meg azt, hogy válaszoljunk. Mi van akkor, ha éppen ruhát próbáltunk volna?

-Annak kifejezetten örültem volna, ha akkor öltözködsz.

-Hülye.-csaptam gyengéden a fejére

-Naa, én is itt vagyok. Legyetek tekintettel arra, aki bár nagyon aranyos párnak tart titeket nem akarja látni azt, hogy mit csináltok.-szólt ránk azonnal a szobában tartózkodó lány.

-Egyébként azért jöttem, mert Oli kérdezi, hogy hozhat-e még egy főt.

-Üzenem neki, hogy természetesen. Akkor kik leszünk?

-Szilveszter, Dávid, Misi, Zsolti, Norbi, Geri, Olivér, Bogi, Nóri, Dorka, Gabi, Brigi, Enikő, Szandi, Fatima nem tud eljönni, és Ádi is visszamondta. Ti ketten jöttök még, ott leszek én, az öcsém és Olivér plusz egy fője.

-A szüleid otthon lesznek?

-A találkozó napján nem. Másnap már igen-puszilt bele a hajamba.

Egy kis ideig beszélgettünk, majd mindannyian lefeküdtünk aludni. Másnap reggel már korán indultunk. Szüleimtől elköszöntünk és úton voltunk Gyula felé.

Zozó szemszöge:

Fáradtan keltem ki a puha ágyból. Jázmin már rég elkészült, mire én felébredtem. Liával találkoztam az emeleten. Rendes lány. Abban igaza volt nővérének, hogy egy kisebb sokkot fog kapni. Mint kiderült régi vágya az volt, hogy egyszer találkozzunk. Most pedig elég sűrűn fog látni. A szülőktől elköszönve indultunk neki az útnak. Mindkét lány hátul foglalt helyet, Gyuláig végig beszélgettek. Próbálták bepótolni a külön töltött időt.