Különös megismerkedés...( Kempf Zozo ff )

14. Fejezet a Párbaj

Jázmin szemszöge:
Elérkezett a medál illetve a párbaj napja. Mindenkin látszott a feszültség. Gabi tanácstalan volt.

Senki nem tudta, hogyan fog dönteni. Szerintem még Gabi sem volt magában biztos.
A pályára lépve csak a medálra koncentrált mindenki. Végül Dave és Dorci  nyert medált.
Szomorúan vonultunk haza . Tudtuk, hogy most következik a párbaj.
Geri biztos versenyző volt, az utolsó pillanatig reméltem, hogy Zozó nem fog a párbajban résztvenni.
De nem így lett. Gabi Zozó nevét mondta ki. Mind a két fiút nagyon szeretem, de mindkettőjüket máshogy. Amint a kijelölt lány kimondta a nevet elsírtam magam, nem tudtam uralkodni az érzéseimen.
A srácokat megöleltem, és már indultak is játszani.
De ez nem nevezhető játéknak. Ezen a párbajon múlik valamelyik fiú exatlonja. Geri az első két futamot gyönyörűen hozta. Azután nyert kettőt Zozó, majd megint Geri. 2:1 volt az állás. Zozó lehívta a medált és újból 2:2 lett az eredmény. Gergő az utolsó két pontot nem tudta behúzni, így ő esett ki. A két fiú nagyon jóban lett a verseny alatt. Remélem a jó kapcsolat megmarad. Zozó átölelte a kiesett játékost. Már nem csak én, de Dorka is sírt. A barátja esett ki.

Gergő utoljára állt itt az exatlonban. A könnyeim még mindig nem apadtak el. Mindenkit egyesével megölelt és pár búcsúzó szót mondott. Dorkát megcsókolta, és hozzám érkezett.

-Kislány ígérd meg, hogy nem sírsz többet.- letörölt egy könnycseppet az arcomról. Amint hazaértél újból találkozunk. Addig vigyázz magadra és a többiekre. Hidd el, hogy megleszel nélkülem is. Szeretlek

-Ééhn is.És köszönök mindent. - szorosan magamhoz öleltem. Nem bírtam abbahagyni a sírást. A könnyeim már egy ideje áztatták az arcomat.

Zozóval lepacsizott, majd annyit kért, hogy vigyázzon rám mindennél jobban.
Dávidtól és Gabitól is elköszönt.
Zozó szemeiben könnyek csillogtak. Nem akart sírni, de látszott rajta, hogy hiányozni fog neki a barátja. A derekamat átölelve sétáltunk vissza a villába.

Amint felértem a szobába az ágyra dőltem és csak meredten bámultam a plafont. Már nem tudtam sírni. De ez nem azt jelentette, hogy jól vagyok. Nagyon is rosszul éreztem magam. Az ajtón kopogtak. Gabi jött hozzám.

-Haragszol rám azért ahogyan döntöttem?

-Nem haragszom. Neked egy nevet ki kellett mondanod. Ez így sehogy sem volt egyszerű. Csak fáj. Akárhányszor Geri elmegy hosszabb időre sírok. Túlságosan megszerettem őt a hosszú évek alatt. Tényleg olyan mintha a bátyám lenne.

-Akkor sem haragudnál, ha Zozó esett volna ki?

-Az talán nem fájna ennyire. Őt nem hagytam volna egyedül. Ha ő kiesik én is hazamennék vele.

-Azt jó tudni, hogy te nem haragszol. Dorka nem így érez.

-Este megpróbálok beszélni vele. Azért meg kérlek ne haragudj ha az elkövetkezendő hetekben lesz olyan, hogy elsírom magam vagy nagyon szomorú vagyok.

-Nem tudnék haragudni. Tudom milyen az ha a legjobb barátodat elveszted. Zsolt is kiesett és ő volt az én támaszom itt. Mindig Zozó vigasztalt meg, ha valami bajom volt. Biztosan neked is segíteni fog. Ha hagyod magad.