Különös megismerkedés...( Kempf Zozo ff )

50. Fejezet Medence, Nyaralás

Olivér szemszöge:

-Hogy vagy ma?-kérdeztem reggel 6-kor az ébredező lánytól.

-Normál esetben aludnék. De a kérdésedre válaszolva. Voltam már jobban is.

-Tudom mi kell neked.

-Fagyi.

-Azt nem kapsz. De legutóbb azt mondtad imádsz úszni. Öltözz és megyünk.

Nem bonyolítottam túl az öltözést, már egyből a wakeboardos felszerelésemet is vittem magammal.

-Kész vagy?- vettem magamra már a cipőmet.

-Igen-kiabált le a lépcsőről.

-Kinga alszik. Halkan.-húztam ki az ajtón.

-Bocsi-kért ma már sokadjára bocsánatot.

A medencébe dobtam a fürdőruhás lányt, amit egy hangos sikítással díjazott.

-Úgy utállak. -jött fel köhögve a víz alól.

-Aranyos, ha ideges vagy.

Az úszásunk után elkezdődött az edzésem. Már kora reggel lefárasztottam magam. Ennek oka az is lehet, hogy a szokásos néhány hossz után még a medencében játszottunk Liával.

-Elfáradtam.-feküdtem ki a partra.

-A nagy sportember.-jött felém nevetve a lány.-Tessék. Hoztam inni, hátha megszomjazol.-tette le folyamatosan süllyedő majd emelkedő mellkasomra a pohár vizet.

-Köszi.

Kissé kipihentem magam, és a vizemet is megittam. Lia tudta mire készülök, mert amint felültem őrülten rohanni kezdett.

-Ugrasz, vagy én doblak bele a vízbe?

-Tegyél le. Most száradtam meg az uszoda óta.

-Nem!

Amilyen messzire csak tudtam elugrottam, a belém kapaszkodó lány, pedig hangosat sikkantott.

-Nem vízbe fojtottalak, szóval nyugi.

-Megnyugtató vagy. Egy liter vizet biztos sikerült meginnom neked köszönhetően.-nézett rám morcosan.

-Máskor ha ugrunk csukd be a szád. -nevetve megforgatta a szemét, és egy nagy adag vizet rámfröcskökt.

-Máskor ne dobálj ártatlan lányokat.

Zozó szemszöge:

Az ágyból kikelve kezdtem neki a napnak. Jázmin szüleinek köszöntem, majd két adag kávéval sétáltam vissza a szobába. 

A reggeli kávézgatás közben rengeteg téma közt csapongtunk. Szokásunkhoz híven előkerültek a régebbi gyerekkori sztorik is.

- Menjünk el nyaralni.- vetettem fel az ötletet

-Akkor beleegyezek, ha megengeded, hogy a saját részemet én rendezzem.

-Nem.-zártam le a témát hamar.

Ezzel nem felvágni szeretnék, de ő még tanul ( szeptembertől ) én pedig már dolgozom. A kiruccanásunkkal nem szeretném sem a családja, sem az ő számláját terhelni.

-Ugye tudod, hogy Debrecenben leszek néhány hónap múlva?-kezdett el másról beszélni.

-Akkor sem szabadulsz tőlem. Már nagyon szép lakásokat nézegettem.

-Azt nem fogom engedni, hogy te tarts el engem.

-Az egyetem kemény dolog. Utánna majd már együtt tartjuk fent az otthonunkat. Addig viszont tanulj, ha már ezt szeretnéd.-pusziltam bele szőkésbarna hajába.

Az alapból sötétebb árnyalatú tincsei a nap miatt világosodtak ki. Csakúgy mint nekem.

A ruháimat a kis méretű táskába belegyűrtem, és indultam volna haza. Barátnőm azonban megállított.

-Menjünk le Debrecenbe. Csak akkor egyezek bele a lakás dologba, ha nem makacskodsz, és engeded azt, hogy valamennyivel beszálljak.

-Jó, gyere. Legutóbb néhány ruhádat nálam hagytad. Szóval nem kell azt pakolnod.-simítottam derekára kezeimet.

-Anya, Apa, elmehetek Zozóval?-tette fel a 20 éves lány szüleinek a kérdést.

-Persze. De szabad tudnom mi ez a sietség?- vont kérdőre minket az anyuka. Ilyenek ezek a nők. Mindenre rájönnek.

-Erősen gondolkozunk azon, hogy Debrecenbe költözünk.-öleltem át szabad kezemmel a derekát.

-Ohh-szaladt ki a féltő apuka száján- akkor gondolom lakást nézni mentek.

-Igen. De jó helyen leszek. Az egyetem miatt mindenképpen lent kellene laknom. Annyi a különbség, hogy Zozó is ott lesz velem.

-Csak vigyázzatok magatokra.-öleltek meg mindkettőnket.

Az út során rengeteget beszélgettünk. Mi lenne az elképzelésünk a lakásról. Albérlet vagy saját legyen. Mekkora helyre telepedjünk le. Pár év múlva szeretnénk-e kertes házba költözni. Hasonló kérdések hangoztak el felváltva mindkettőnk szájából.

-Ma szerintem pihenjünk és holnap kezdjünk bele a keresésbe.-nyitottam ki a családi ház kapuját.

-Rendben. Anyukád itthon van?-kezdett el nagyon mosolyogni.
Szerencsére a számomra két legfontosabb nő imádja egymást. Anyu egyből megszerette Jázmint. Pontosan ezeket a szavakat használta, miután megismerte: elragadó lány, nagyon kedves, és törődő. Szerencséd van vele.
Ezt én is így érzem.

-Azt hiszem igen. Elújságolod neki a tervünket?

-Mindenképpen-csókolt meg lágyan.
Amikor ajkaink elváltak volna, derekánál fogva egy utolsó apró puszira visszahúztam.

Anyu itthon volt. Ahogyan a többi családtagom is. Először azt gondolták  nem az összeköltözést akarjuk elmondani. Mindkét szülőm idézem ,,unokázni" akar. Erre még egy darabig várniuk kell.

Sziasztok. Tudom ez így nem a legszabályosabb dolog, de sajnos megint össze kellett vonnom két fejezetet. A részekhez már nagyon nincs ihletem, de ha már elkezdtem akkor megpróbálom be is fejezni. Nem szeretnék még az eddigieknél is rövidebb részeket publikálni, viszont bennem van az a kényszer is, hogy ott van rengeteg elkezdett fejezet, de nem tudom folytatni.

Nem volt jó ötlet belevágni ennek a könyvnek a nyári kihívásos részébe. Na de nem panaszkodom, próbálom kihozni magamból a legtöbbet...