Különös megismerkedés...( Kempf Zozo ff )

48. Fejezet Balaton, fagyi

Zozó szemszöge:

-Itt voltam talán hat éves. Patrik pedig kettő. Ha jól emlékszem a Balatonon nyaraltunk.-mutogattam a fotókat kávézó barátnőmnek.

-Kicsinek nagyon aranyosak voltatok.

-Ez fájt. Azt hittem szeretsz attól még, hogy már nem ilyen vagyok-mutattam a kezemben lévő fotóalbumra.

-Tudod, hogy nem úgy értettem. Persze, hogy szeretlek

-Én is szeretlek-hajoltam a még mindig fáradt lány fölé.

Közben felébredt Patrik és Lia is. Mindketten nyúzottnak és fáradtnak tűntek.

-Van lefőzve kávé

-Nagyon szeretlek tesó.-ült le mellénk Patrik.

-Mennyit aludtál?

-Nagyon keveset-feküdt el öcsém a kanapén. Fejét Lia ölébe hajtotta.

A nappaliból áttértünk az én szobámba. Segítettem összepakolni Jázminnak, mivel ma már szeretne hazamenni.

-Hazaviszlek.-fogtam meg a kis bőröndöt

-Maradj nyugodtan. Vonatozok.

-Ne ellenkezz, úgyis tudod, hogy hazaviszlek.

A többiektől elköszönve kezdtünk bele a majdnem három órás utunkba. Lia is velünk jött. Az út nem telt unalmasan. A rádióból szóló zenéket hangosan énekeltük.

-Megérkeztünk.-mondtam kissé szomorúan. Imádtam ezt a pár hetet amit Magyarországon töltöttünk együtt.

-Köszönöm, hogy hazahoztál.-ölelt meg utoljára Jázmin.

Jázmin szemszöge:

Zozótól hosszas búcsúzkodás után végleg elváltunk. Ő ment haza Gyulára, mi pedig maradtunk Pesten. Szüleimet megölelve kezdtünk bele a mesélésbe. Húgommal egymás szavába vágva mondtunk el mindent, ami az utolsó pár hétben történt velünk.

-Örülök, hogy jól elvoltatok. Zoli rendes srác, Patrikot viszont nem ismerjük. Ha gondolod Lia akkor szívesen látjuk.-mondta apa

-Mikor jöhet?-kezdett el húgom ugrálni.

-Holnap jöhetnek akár a fiúk.

-Segítek pakolni-húztam fel Liát a földről.

A szobánkat mindketten kitakarítottuk, és kissé átpakoltuk. A régi fotóimat máshova helyeztem, és néhány exatlonos képet is kinyomtattam. Örökké szóló élmény volt számomra ez a néhány hónap.

-Izgulok a holnap miatt-vetődött Lia az ágyamra.

-Patrik nem fog megenni. Csak rátok kell nézni, süt rólatok az, hogy imádjátok egymást.

-Mi van ha van barátnője?

-A testvére a barátom. Szerinted nem tudnám?

-Jó hagyjuk a Patrik témát.

Másnap reggel mosolyogva fogadtam azt, hogy a Gyulai fiúk megérkeztek. Vajon mennyire korán kelhettek ahhoz, hogy reggel 9-re már itt legyenek?

-Imádok így ébredni.-húztam magamhoz közelebb a fölöttem támaszkodó barátomat.

-Én sem panaszkodok ezek a reggelek miatt.

-Na a szerelmespár lefárad reggelizni?-jött be Patrik hátán Liával.

-Megyünk-vágtuk rá egyszerre.

A reggelink elfogyasztása után, ami nálam egy turmix volt, a többieknél pedig tojás, megbeszéltük, hogy elmegyünk sétálni. Budapest utcáit járva, a kedvenc fagyinkkal a kezünkben beszélgettünk ismét mindenről. Húgom azt ecsetelte, hogy el kéne kezdenie komolyan sportolni valamit. Igaz ő is BMX-ezik, de nem rendszeresen, ahogyan én sem. Ezt pedig nagyon bánom. Patrik erről a tervéről folyamatosan próbálta lebeszélni, mondván jó úgy ahogyan van. Mi ebbe nem szóltunk bele. Zozó nem akart beleavatkozni, én pedig pontosan tudtam azt, hogy egy 18 éves lány, sőt senki aki nőből van, nem fogja magát úgy szeretni ahogy van. Ilyenek vagyunk mi. A fiúk az elkövetkező versenyeikről beszéltek, mit hogyan kéne csinálniuk. Melyik trükköt akarják begyakorolni a versenyig. Néha ebbe a társalgásba beleszólva adtam tippeket nekik, amit örömmel fogadtak. Elhatározta azt is az idősebbik fiú, hogy öccsét megtanítja a no hand nevű trükkre.

Miután hazaértünk a kisebbik Kempfet is bemutattuk szüleinknek.

-Patrik gyere le-kiabáltam fel neki az emeletre.

-Itt vagyok-jelent meg az emlegetett fiú.

-Na szóval Zozó öccse. Patrik.-mutogattam a levegőben össze-vissza

-Be tudok mutatkozni-nyújtotta ki kezét szüleim felé.-Kempf Patrik.

Ez is megtörtént. Őszintén nem kicsit izgultam akkor, amikor a szüleim megismerték Zozót. De szerencsére nagyon szeretik, vagy legalább elfogadták az új családtagot.

-Ugye itt alszol?-kérdeztem az ágyon ülve éppen érkező barátomtól.

-Ha apukád nem akar elzárni a kislányától egy másik szobába, akkor igen.-nevetett fel.

-Naa. Ha egyszer lesz lányod biztos vagyok benne, hogy te is félteni fogod.

-Ohh, kicsim már ilyen tervek vannak, hogy gyerek?-húzogatta perverzen szemöldökét.

-Hülye.-ütöttem meg játékosan vállát.-Egyszer biztosan szeretnék gyereket. De nem most. Még nagyon fiatalok vagyunk.

-Az biztos. De már aludj. Ismét sikerült igen későig fennmaradni. Holnap pedig tudod, korán kell kelni.-adott egy puszit a homlokomra.

Sziasztok. A következő két napot összevontam. Így már a negyedik ,,napot" teljesítettem. Nem tudom, hogy ez így érvényes e. honeysunflowerhoney elfogadod ezt így nekem?