Különös megismerkedés...( Kempf Zozo ff )

51. Fejezet Pozitív

Jázmin szemszöge:

A Gyulára vezető utat végig izgultam. Olyan érzésem volt, mint amikor először találkoztam Zolival és Évivel.

-Izgulsz?-kulcsolta össze ujjainkat a BMX-es fiú.

-Kissé igen. Szerinted nem tartják majd korainak?

-Hidd el, hogy azt fogják mondani ez a mi döntésünk.

-Annyira szeretem azt, ahogy a szüleid helyett akarsz gondolkodni.-pusziltam meg borostás arcát.

-Én pedig téged, és azt, hogy még mindig zavarba tudlak hozni.

A házba belépve megcsapott minket a tipikus almáspite illat. Évi sütött. A cipőt gyorsan levettem magamról, és rohantam hozzá.

-Hiányoztatok.

-Ti is nekem, és abban is biztos vagyok, hogy neki is.-mutattam a földön fekvő fiúra.
Éppen a kutyusaival játszott, akiket szintén régen látott.

-Köszönök Patriknak.-simítottam meg az arcát az éppen felkelő Zozónak.

-Menj nyugodtan. Én is megyek mindjárt.

A szoba ajtaján néhányat kopogtam, mégsem szeretnék csak úgy rátörni a fiúra. Néhány másodperc múlva már egy vigyorgó Patrikkal találtam szemben magam.

-Lia is jött veletek?-kérdezte meg egyből.

-Én is örülök, hogy látlak. Most Győrben van. Vagy már jönnek haza, nem tudom pontosan. Csak ketten jöttünk.

-Ki a másik?

-A bátyád te idióta.-forgattam meg a szemem.

-A húgod miért nem jött veletek?-hagyta figyelmen kívül az előző beszólásomat.

-Ezt vele kell majd megbeszélned.

-Nem válaszol napok óta.

-Bocsi, de nem tehetem azt, hogy ennek elmondom az okát. Beszélj vele. És gyere le, mert van egy bejelenteni valónk.

A család örömmel fogadta azt, hogy összeköltözünk. Egyáltalán nem hangoztak el olyan mondatok, amikkel azt sugallták volna, hogy korainak érzik, vagy nem támogatnak. 

A megszokott kék szobában ébredtem Zozó mellett. A kávénkat lefőztem, és azzal sétáltam vissza hozzá.

-Indulhatunk kicsim?-vette fel a kocsikulcsot a barátom

-Persze.

Az interneten 2 nap alatt is találtunk sok olyan lakást, ami mindkettőnknek nagyon megtetszett.
A családtól elköszöntünk, még néhány tippet kaptunk, hogy mire figyeljünk.

Egész nap különböző lakásokat jártunk végig. Volt olyan, ami a képen sokkal jobb volt, mint élőben. De olyannal is találkoztunk, aminél nem csaltak az ábrák. Nap végén fáradtan dőltünk le a kanapéra, egy-egy kulccsal a kezünkben.

-Mindenem fáj. Szerintem ma többet gyalogoltam, mint eddig egész életemben.-hajoltam barátomhoz

-Állj pozitívan a dolgokhoz. Megvan a lakás. Szeptemberig be is tudjuk rendezni, úgy ahogyan mi szeretnénk.-puszilta meg a homlokom.

-Fáradt vagyok.

-Akkor pihenj. Még megmutogatom a képeket anyuéknak.

Másnap én már utaztam is haza. Mivel Patrik szeretne végre Liával beszélni, ezért engem is elhozott.

-Sok sikert.-nyitottam ki testvérem szobájának ajtaját.

Pontosan 2 óra múlva nyílt az ajtó. Mindketten sokkal felszabadultabbak voltak, mint néhány órája.

-Mesélj, milyen újra beszélni vele?-ültem le az ágyamra.

-Furcsa. De nagyon jó. Rá kellett jönnöm arra, hogy nem voltam szerelmes. Patrikba nem voltam szerelmes, csak imponált a tehetsége. Jobb ha maradunk csak barátok.

-Elmondtad neki?

-Nem. És nem is fogom. Ez maradjon előtte titok.

-Még mindig jobb, hogy erre most jöttetek rá.

-Igen ez a szerencse. De most te jössz. Milyen lesz a lakás?

Mindent elmondtam neki amit tudtam. Zozóval úgy döntöttünk barna árnyalatú falakat szeretnénk. De ez még változhat addig.

-Szia-vettem fel egyből csörgő telefonomat.-Várj te a parkban vagy.

-Igen, ott vagyok. Most fejeztük be az edzést. Itt vannak a többiek is-mutatta meg barátait telefonon keresztül.

-Sziasztok.-integettem az idegen fiúknak.-Egyébként. Lia és Patrik újból jóban.-vigyorodtam el.
Nem csak nekik volt ez a pár nap nehéz. Amikor nekem volt nagyon rossz a kedvem egy fiú miatt, a húgom végig ott volt velem. Meghallgatott akkor is, ha nem értette mi a bajom. Kötelességemnek éreztem, hogy én is ezt tegyem.

-Annak örülök. Ez az idióta majdnem átjött a falon keresztül az én szobámba annyiszor beleütött. Szerencsére a fal az erősebb.-megfogalmazásán automatikusan elmosolyodtam. Mindig szidják egymást, de látszik, hogy szeretetből teszik ezt.

-Azért máskor ne törje össze magát.

-Majd figyelmeztetem rá.

Sziasztok. Kiváncsi vagyok a véleményetekre. Ti hogyan írtátok volna a történetet ehhez a címhez?