Különös megismerkedés...( Kempf Zozo ff )

52. Fejezet Futás

Jázmin szemszöge:

A nyár utolsó hetét a már meglévő debreceni lakásunkban töltöttük. Iszonyatos tempóval fogytak a napok a nyári szünetből, ezzel közelebb juttatva engem az egyetemhez. 5 évnyi tanulás vár rám. Szabadidőm utolsó perceit barátaimmal szerettem volna eltölteni, ezért őket meghívva az új lakásba tartottunk egy kis lakásavatót. Csak ez egy hétig tartott. A 2,5 szobás helyen szűkösen fértünk el, de megoldottuk. Kettőnknek több mint tökéletes, viszont Geri, Lia és még Olivér is lelátogatott hozzánk. Akiket nagyon megszerettem az Dorka és Gabi kettőse volt. Sajnos csak az utóbbi lány ért rá, ő is csak rövid ideig,

-Jó reggelt.-nyújtózkodtam egy hatalmasat.

-Még ne keljünk fel.-nyöszörgött Zozó mellettem.

-Ma jönnek a vendégek. Még be kell vásárolni.

-Ahhhj. 5 percet kérek még.-fogta meg csukott szemmel a kezemet.

Egy fekete nadrágot, és egy fehér hosszú ujjú felsőt vettem fel. Annak ellenére, hogy nyár vége van, hideg volt.

-Minden megvan?-kérdezte a kasszánál állva Zozó

-Szerintem igen. Vagyis remélem.-gyorsan kifizettük a vásárolt termékeket, majd a szatyrokkal a kezünkben az ajtó felé sétáltunk.

-Francba. Már megint esik.-fújtatott a fiú. Egyikünk sem hozott sem pulcsit, sem pedig ernyőt.

-Futás...-ragadtam meg a kezét magam után húzva.

-Eláztam-rúgtam le magamról a cipőmet. Ez a zápor pont annyira volt jó, hogy ameddig hazaérjünk teljesen vizesek legyünk.

-Öltözz át. Én megvárom őket. Lia szerint 5 perc múlva érkeznek.

Már száraz ruhában tértem vissza az előszobába. Minden ruhánkat és az összes cuccunkat ide hoztuk 1 hete. Azóta élünk itt. Az ajtó zára hirtelen kattant, ezzel jelezve, hogy megérkeztek azok, akiket már régóta várok. Igen, és még csak reggel 8 óra van.
Vigyorogva ugrottam húgom nyakába, aki egyensúlyát elveszítve koppant neki a falnak.

-Óvatosan. Azért egymásra vigyázzatok.-szólt a második legfiatalabb itt tartózkodó tag.

-Oli, ne felejtsd el. Már majdnem egy hete nem látták egymást...-oltott le mindenkit egyetlen mondattal Geri.

Mindenkit megölelgettem, még az egyfolytában nevető fiúkat is. Olivér göndör megszokott szanaszét álló, már szinte fekete haja most szorosan simult fejéhez. Mivel az autóban egyedüli lányként Lia utazott, így tudtam, hogy ő a tettes.

-Látom alkottál.-mutattam a Győri fiú felé

-Addig sem unatkoztam. Sok időm volt az úton. Legalább kissé lefoglaltam magam.-nevette el magát

-Élvezte a szenvedésem. Máskor én vezetek, akkor muszáj lesz nyugton maradnia. Geri haját nem tudja befonni.-simított végig barátunk kopasz fején.

-Már most tudom, hogy életünk legjobb egy hete lesz ez.-ölelte át Zozó a srácokat. A szobákat gyorsan elosztottuk. A háló mint eddig is, maradt a miénk. Oli és Lia párosa kapja a vendégszobát, Geri pedig egyedül lesz. Én magam is meglepődtem azon, mennyire összemelegedett a húgom és az egyik legjobb barátom. Mivel mindent, vagy majdnem mindent megosztunk előbb-utóbb egymással, biztos vagyok benne, hogy szólt volna. Vagy kért volna tanácsot. A két év előnyömet ilyen helyzetekben jól ki tudja használni a lány.

-Nem láttad Liát és Olit?-feküdtem le Geri és Zozó közé a kanapéra

-Fagyizni vannak. Ameddig összeszedted a már megszáradt ruhákat, addig kitalálták, hogy elmennek.

-Kitalálom Lia volt megőrülve a jeges édességért.-ismerem már elég régóta. Papíron felnőtt, viszont gyermeteg lélekkel van megáldva. Ha a helyzet megköveteli, tud komoly, és határozott is lenni.

-Kivételesen Oli volt bezsongva. Olyanok mint a gyerekek.

-Mert még azok is. Mindketten betöltötték a 18-at, de szerencsére nem történt olyan egyik családban sem, ami miatt idő előtt kellett volna megkomolyodni.

Erre már nem tudott egyik fiú sem válaszolni, mivel a két fiatal hangosan nevetve érkezett meg.

-Szerintem ezek nem teljesen normálisak. Mi olyan vicces a fagylaltban?-kérdezte Geri

-Egyikünk sem az. Zozó tetőről ugrál, neked van egy képzeletbeli unikornisod. Én pedig jól érzem magam veletek. Mi ilyenek vagyunk. Kissé furák.

Az egész hetünket hasonló ,,komolysággal" töltöttük. Nevetésben nem volt hiány. Utolsó napon a fiúk söröztek, csak a százalékot elfelejtették megnézni. Nem is tudtam, hogy létezik 9%-os sör. Ezek szerint ők sem. Na aznap fájó hassal feküdt le mindenki. Egyszerűen nem bírtuk abbahagyni a nevetést.